5 film, ha sírni akarsz, de nem a szomorúságtól

Kult

5 film, ha sírni akarsz, de nem a szomorúságtól

Előfordul, hogy az ember sírna egy jót, hiszen tudjuk, megkönnyebbüléssel jár, ha a könnyeinkkel együtt kiengedjük magunkból a felgyűlt érzelmeket, feszültségeket. A szívszorító drámák helyett most olyan filmeket gyűjtöttem össze, amelyek megríkattak ugyan, de nem azért, mert tragikus a tartalmuk: éppen arra világítanak rá, hogy annyi szépség van körülöttünk és saját magunkban is! Érdemes észrevenni a furcsa rokonban, a könnyen megbélyegezhető „rossz” gyerekekben, azokban, akik nehezen nyílnak meg, vagy azokban, akiket elsőre talán kinevetnénk. Filmajánlónk következik.

Az egyik barátom azt mondta, hogy időnként meglepi, hogy én mely filmeken érzékenyülök el. Ha ti is meglepődnétek, inkább már előre elmondom: szerintem a szépség önmagában megható. Mert reményt ad, hogy van értelme az életnek. Néha a természet adja meg ezeket az ihletett pillanatokat, néha pedig az ember. Egy művészet sincs, ami annyira jól tudná ábrázolni a bensőséges emberi kapcsolatokat, mint a film. És biztos vagyok benne, hogy ahogy belehelyezkedünk egy jó film cselekményébe, magunk is jobb emberré válunk, talán nem csak a játékidő végéig. Azt hiszem, emiatt hatódik meg az ember. A jóságtól és a szépségtől is átszakadhat az a fal, amit a kevésbé szépnek látott mindennapokban építünk a lelkünk köré. Bízom benne, hogy az alábbi filmek segítenek abban, hogy több szépséget és kevesebb rosszat lássunk magunk körül! Ahogy a filmek szereplői is teszik!

Sörgyári Capriccio – Jiri Menzel, 1981

Az ikonikus cseh film Bohumil Hrabal regényét dolgozza fel. Az író és Menzel, a film rendezője is szenvedélyesen keresték a hétköznapi élet csodáit. Az ő tolmácsolásukban reneszánsz festményeket leköröző szépséggel lehet inni a sört, enni a disznótoros fogást, felmászni a kormos kéményre, de még egetverően üvöltözni is. Hogy mi a két művész titka? Azt hiszem az, hogy nagyon szerették az embereket, nagyon szerették a sört és nagyon szerették a véreshurkát. A film a Monarchia végnapjaiba, egy poros cseh kisvárosba kalauzol, intim betekintést nyújtva a serfőzőmester és felesége mindennapjaiba. Sokszor idézett mondat: „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!”

Én viszont inkább azt tanácsolom, hogy inkább nézze meg a filmet, lehetőleg egy-két korsó (nem doboz!) sörrel felszerelkezve! 

Berlin felett az ég – Wim Wenders, 1987

Azt hiszem, a film főszereplői, Damiel és Cassiel egyetértenének velem abban, hogy minden kiszámíthatatlanság, tragédia, csalódottság ellenére is csodálatos lehetőség a földi életünk. Ők viszont angyalok, ezért csak megfigyelői a földi valóságnak. A film fekete-fehér kockái is azt mutatják: a két angyal nem láthatja, milyen színes is az élet. Öröktől fogva Berlinben vannak, megőrzik a város valahavolt összes lakójának érzéseit, létezésük összes lenyomatát anélkül, hogy ők maguk cselekednének, éreznének, beleszólnának a világ folyásába, egyszóval: élnének. Csakhogy Damiel elkezd beleszeretni egy magányos, végtelenül szomorú cirkuszi táncosnőbe…

Kóristák – Christophe Barratier, 2004 

Amikor a cikket írom, épp egy olyan hétvégi program lebonyolításában segítek, ahol nevelőszülőknél élő, nagyon szegény sorsú gyerekek és ideiglenes családjaik vesznek részt. A nélkülözés, az elhagyatottság nem múlik el nyomtalanul, kiolvasható azokból a gyerekszemekből is, amelyek már egyre inkább a bizakodást, az elfogadottság biztonságot adó érzését sugározzák.

Hasonlóak a film főszereplői ezekhez a gyerekekhez: egy II. világháború után benépesült árvaház a helyszín, teljes bizonytalanságban élő, ezáltal meglehetősen nehezen kezelhető gyerekek a lakói. Nevelőik vasszigorral állnak hozzájuk, ami persze csak erősíti a gyerekekben tomboló feszültséget, dühöt. Amikor új nevelőtanár érkezik, az elhanyagolt gyerekek azonnal megpróbálják kikészíteni őt – hiszen egy felnőtt csak ellenség lehet… Aztán megtudják, hogy a tanár táskájában kották lapulnak. Ez először csak olaj a tűzre, de aztán a gyerekhad elkezd érdeklődni a különc nevelő iránt… Ezt a filmet már csak nagyszerű zenéje miatt is érdemes megnézni, de nem fog csalódást okozni a sok remek színészi alakítás és a képi világ sem!

Hajnali láz – Gárdos Péter, 2015

A huszadik század borzalmairól nehéz pozitív kicsengésű történetet írni, de szerencsére néha közbeszól az élet. Ez a film igaz történeten alapul, amely ráadásul az író-rendező Gárdos Péter saját szüleivel esett meg.

A haláltáborok felszabadítása után úgynevezett rehabilitációs táborokban ápolják a túlélőket. A 25 éves Miklósnak fél évet jósol a doktor, mivel előrehaladott tbc-ben szenved. Ő azonban nem akarja ezt elfogadni: nagy erőkkel keresi a szerelmet, 117 lánynak ír levelet. Tudván, hogy Gárdos főhősei a saját szülei, elárulhatom, hogy egy lány végül visszaír, és a tüdőbetegség sem lehet annyira erős, mint Miklósban az élni akarás.

Testről és lélekről – Enyedi Ildikó, 2017

Ezt a filmet talán ismertetni sem szükséges, hiszen annyi díjat nyert a nemzetközi filmes szcénában, hogy még azok számára is ismerősen csengene a történet, akik egyébként nem követik a magyar filmeket.

Mégis ki kell emelni ezt az alkotást, hiszen nem rág a néző szájába semmit, mégis elfogadást tanít: önmagunk gyengeségének, és a mellettünk élő emberek furcsaságának elfogadását. Mert ha kellően kinyitjuk a lelkünket, akkor már nem is lesz olyan irreális (vagy inkább szürreális), ami addig annak tűnt. Aki még nem látta, nézze meg ezt a sok országban bemutatott érzékeny, testről és lélekről szóló művet.

 

Lehet, hogy sokak szerint semmi sírnivaló nincs azon, hogy két fiatal – vagy kevésbé fiatal, netán az egyikük angyal – egymásra talál, vagy, hogy egy csapat árva gyerek kórusműveket dalol, azon meg pláne nincs, hogy egy gyönyörű nő sört iszik. Ha mégis megindít benneteket ezeknek a mindennapi apró csodáknak a léte, ne tartsátok magatokba, jól fog esni! 

Ajánljuk még:

„A könyveim csendben dolgoznak a háttérben” – Interjú Hartay Csaba íróval
A Szarvason élő, többkötetes Hartay Csaba író, költő nagysikerű Lerepül a hülye fejetek című kisregénye a kamaszkor egzotikumába röpíti vissza az olvasót, egy vadregényes kisváros és az éledező demokrácia őserdői közé. Számos érdekesség mellett a könyvről, az eltűnt idő nyomáról és Csalán Józsefről kérdeztük a szerzőt.