Világszerte sokakat lebilincsel a humorral és szenvedéllyel átitatott sorok mágiája, a hatalmas népszerűségnek örvendő író rajongóit angol nyelvterületen „Janeite”-knek nevezik, és az általuk létrehozott szubkultúrának is külön neve van: Janeitismus.
De honnan kezdődik Jane Austen története?
1775. december 16-án hetedik gyerekként született meg a Hampshire megyei Steventon faluban. Boldog, szeretetteljes családi közegben nevelkedett, ahol a szerény, gyakran szegényes körülményeik ellenére a szülők nagy gondot fordítottak a gyerekek taníttatására, szellemi művelésére. Talán innen ered Jane Austen irodalom és írás iránti szeretete: tizennégy évesen írta az első színdarabjait, történeteit és verseit – tehetségére hamar fény derült a családban. Huszonévesen már ott tartott, hogy világhírű regényeinek a kéziratait is elkészítette.
Rendkívül komolyan vette az írás mesterségét, elkészült műveit örömmel csiszolgatta, finomította, hogy utána az egész családnak hangosan felolvassa. Híres volt arról, hogy egy-egy mű befejezése után még hosszasan gondolkodott a karakterek „könyv utáni” sorsáról, amiket meg is osztott a hozzá közel állókkal. Élvezetes, csípős humorával olyan nőket keltett életre a 18. században, akik a józan ész felsőbbrendűségében és a modern nő felemelkedésében hittek. Igazi úttörők voltak – akárcsak Jane maga, noha életének több részlete az utókor elől gondosan el lett rejtve Cassandra nevű nővérének köszönhetően.
A legbizalmasabb kapcsolatot vele ápolta, és ő Jane kérésére gondosan ügyelt arra, hogy magánéletéből ne szivárogjanak ki részletek a nyilvánosság elé. Testvéri barátságuk annyira erős volt, hogy anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”. Levelezéseikből számtalant megsemmisített vagy cenzúrázott, hogy Jane titkait, érzéseit, lelki világának sötét bugyrait örök homály fedje, és ne csámcsoghasson rajta se a jelen, se az utókor, ami később naggyá emelte. Pár információ ugyan kivehető a fennmaradt a levelezésekből, ám mindez csak töredék.
Két szerelem, egy lánykérés, de még sincs beteljesült szerelem
A romantika nagymestere életében kétszer volt szerelmes, egyszer eljegyezték, de a jegyességet nem koronázta házasság. Első szerelme Tom Lefroy, egy jóképű, diplomás, jogi karriert dédelgető úriember volt, ám kapcsolatuk nem tartott sokáig, mivel a fiú családi nyomásra megszakított vele minden kommunikációt – noha Jane szentül hitte, hogy hamarosan meg fogja kérni a kezét.
Nem volt tisztában azzal, hogy a lovagját szülei megfosztották volna a busás örökségétől, ha egy úgynevezett „senkivel” köti össze az életét.
Második szerelmét egy tengerparti nyaralás során ismerte meg, ám ez a történet sem zárult happy end-del – a férfi ugyanis meghalt, mielőtt később felkereshette volna Jane-t. A sztár írónő szerelmi története itt még nem fejeződött be, hiszen a későbbiekben, amikor huszonkét éves volt, eljegyezte egy dadogó, lassú észjárású, a könyvforgatást nagyívben kerülő, nála hat évvel fiatalabb férfi.
Jane környezete halálosan megdöbbent, amikor a lány végül igent mondott a kérésre, ám máig nem vagyunk tisztában azzal, mi állhatott a meggondolatlan döntés hátterében. Függetlenedni akart? Elköltözni a szülői házból? Haladni az élet dolgaival? Férjhez menni? Gyermeket vállalni? Nem tudni, mindenesetre valami annyira erősen tombolt benne, hogy egy napra elvette az eszét. Huszonnégy óra elteltével azonban felkereste Harry Bigg-Wither-t, hogy bontsák fel a kapcsolatot, mert meggondolta magát: nem fog szerelem nélkül férjhez menni. Bármit jobbnak vagy könnyebben elviselhetőnek tartott, mint vonzalom nélkül házasságot kötni. Érdekes tehát, hogy a romantika írónője,
maga sohasem részesülhetett a beteljesült szerelem mámorító örömében, akármilyen érzékletesen is festette le a vágyódás, a rajongás és a szerelem vonulatait.
A névtelen tehetség
Huszonegy éves volt, amikor befejezte a Büszkeség és balítélet (eredeti címén: Első benyomások) kéziratát. Édesapja, George Austen egy londoni kiadónál próbálkozott a könyvvel, ám Thomas Cadell olvasás nélkül visszautasította. Jane nem értesült az elutasításról, így a kudarc nem befolyásolta alkotói tevékenységét. Élete során összesen hat regényt írt, abból négy meg is jelent (Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, Mansfield Park, Emma), kettő pedig posztumusz kiadásban látott napvilágot (Meggyőző érvek, A klastrom titka). Jane Austin névtelenül publikált, az Értelem és érzelem „Egy hölgytől” jelent meg, további művei pedig „az Értelem és érzelem szerzőjének új műve”-ként. Halála után bátyja rántotta le a leplet az anonimitásról.
Kései siker, korai halál
Megjelent könyveivel eleinte nem aratott nagy sikert kortársai körében, sőt, Charlotte Brontë és Mark Twain is szúrós kritikával illette. Utóbbi szerint „egy jó könyvtár nem tartalmaz Austen művet”. Az 1815-ben megjelent Emma című regénye pedig kétezer példányban jelent csak meg, de négy évvel később még mindig volt ötszáz kötet a raktáron.
Mindössze 41 éves volt, amikor 1817. július 18-án elhunyt. Régóta betegeskedett, az utolsó évében elszíneződött a bőre, és rosszullétek sora gyötörte. Máig nem tudni, hogy pontosan mi okozta a halálát, az utókor Addison-kórként azonosította a tüneteket.
Nyitókép: Elaine Howlin/Unsplash
Ajánljuk még:
Hogy ne legyen paprikás a kedved: kvízezz!
Mindenkinek más a kedvence – nemcsak finomak, egészségesek is a savanyú tejkészítmények
A hírnévtől a tiltólistáig – A 125 éve született Erich Kästner regénybe illő élete
