180 éve született, aki a magyar vidéket hatalmas vásznakon mutatta meg a világnak – Munkácsy Mihályra emlékezünk

Kult

180 éve született, aki a magyar vidéket hatalmas vásznakon mutatta meg a világnak – Munkácsy Mihályra emlékezünk

„A munkácsi kis árva, elhagyatva, száz baj között, semmi nélkül indult el a világon. És a nagy-nagy művész az egész emberiség gyásza mellett szállott a koporsóba. És ez a kettő ugyanaz az egy személy volt. Ez a mai világ mesehőse! És ez az út nyitva, minden ifjú előtt” – így írt Munkácsy Mihály világhírű magyar festőművész pályájáról Móricz Zsigmond. Méltán. A grandiózus kompozíciók virtuóza hihetetlen utat járt be Munkácstól Párizsig, a legnagyobb szalonokig, a világhírnévig, és – sok művésszel ellentétben – még életében élvezhette a sikereket. Bár ez az út korántsem volt tükörsima.

2010-ben kígyózó sorok álltak Pécsett a Nagy Lajos Gimnázium előtt. Itt állították ki először a New Yorkban élő Pákh Imre műgyűjtő Munkácsy Krisztus-trilógiáját. A monumentális, négy méter magas, hét méter széles képeket a magyarországi kiállítássorozaton több mint egymillióan látták. A Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo! és a Golgota Munkácsy legnevesebb alkotásai. Ebben az évben volt épp 110 éve, hogy a festőóriás befejezte földi útját.

Idézzük fel e fantasztikus életút néhány fontos állomását, hiszen ezek formálták a korszak és a magyar művészet egyik legnagyobb festőegyéniségévé!

1844-ben született Munkácson, Lieb Mihály néven – a Munkácsy nevet 24 éves korában, szülővárosa tiszteletére vette fel.

Édesapja az 1848-as forradalomban, a Kossuth kormányban betöltött szerepe miatt börtönbe került. Ekkor édesanyjával nagybátyjához költöztek. Szüleit hamar elvesztette, mindössze hat éves volt, amikor édesanyja, és hét, amikor édesapja elhunyt. Ettől kezdve anyai nagybátyja nevelte, aki úgy gondolta, hogy a nem túl jó tanuló gyermek számára ideális pálya lesz az asztalosmesterség. Az inasévek keservesen teltek, napi 10-12 óra munkával, sok nélkülözéssel.

Festőművészi pályafutása 17 éves korában indult, amikor megismerkedett Szamossy Elek festővel, aki magához is vette. Ekkor festette a Fonó leány és a Levélolvasás című olajképeket. Ebben az időszakban szerezte meg a művészettörténeti alapokat is, majd Pesten további támpontokat kapott, hogy jobban eligazodjon a művészi életben. Ekkor ismerkedett meg többek között a 17. századi holland mesterek munkáival is. Több atyai pártfogó támogatta az ifjú tehetséget. Bár nagybátyja szerette volna visszatéríteni az asztalos pályára, ő ragaszkodott hozzá, hogy festőként dolgozzon.

Először életképeket festett, valamint arcképeket a család Pécsett élő rokonairól – ekkor még a klasszicizáló romantika stílusában.

Eladta egy képét, és jelentkezett a Bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályába, de fél év elteltével kénytelen-kelletlen otthagyta tanulmányait, mivel nem tudta fizetni a tandíjat. Visszatért Pestre, majd egy fél évig újból vidéken festette képeit. E korszak képei közül kiemelkedik a Húsvéti locsolkodás, a Búsuló betyár és az Estebéd a pusztán. Egy szembetegséget követően, lábadozása alatt olyan ismeretségekre tett szert, amelyek tovább egyengették pályáját. Több lap is publikálta rajzait.

Munkácsy Mihály: Húsvéti locsolkodás (1854) – Fotó: Wikimedia Commons

Élete legnagyobb szerelmét 22 éves korában ismerte meg: Rottmayer Ádám orvos lánya, Izabella, a barna hajú, kék szemű leánnyal azonban nem nem teljesedhetett ki a szerelmi viszony. A fiatal állástalan inas nem volt elég jó parti a család számára, így titkos szerelmüket levélben vallották meg egymásnak. A fiatalember eldöntötte, hogy elveszi a lányt. Előzőleg azonban külföldre ment tanulni. A csalódás elől menekülő festő beiratkozott a Müncheni Akadémiára, ahol a Magyar Képzőművészeti Társulat támogatásával Wagner Sándor műhelyében tanult. A következő év nyarán visszatért Pestre Befordultam a konyhára című Petőfi-illusztrációjával, amelyet a Képzőművészeti Társulat kiállítására szánt. Eötvös József miniszter 800 forint ösztöndíjban részesítette, s ez az összeg lehetővé tette, hogy ellátogasson a párizsi világkiállításra. Párizsban ismerkedett meg Jean-Baptiste-Camille Corot, Jean-Francois Millet és Jean Désiré Gustave Courbet műveivel.

A modern realista festészet megteremtője, Gustave Courbet gyakorolta rá a legnagyobb hatást: erről tanúskodik a Dűlő szénásszekér című képe, melyet az ő hatására festett át realista stílusúra.

Egy ideig Münchenben alkotott, majd hazatérésekor kapta meg az engedélyt a névváltoztatásra: ettől kezdve használta a Munkácsy nevet.

Munkácsy Mihály: Kocsmai jelenet (keletkezési ideje ismeretlen) – Fotó: Wikimedia Commons

Amikor jönni kezdtek a sikerek, megkérte Rottmayer Izabella kezét, azonban az apa visszautasította, ezért úgy döntött, megszökteti a lányt, aki végül mégsem merte megtenni a lépést a szülők akarata ellenére. Munkácsy fájó szívvel lemondott róla.

Ebben az időszakban festette meg az Ásító inas című festményt, amelyen már látszik, hogy az alkotás során elszakadt korábbi példaképeitől, és végre megtalálta saját hangját – mindössze 24 éves volt ekkor. A következő évben alkotói válságba került, mégis ekkor kezdett neki első jelentősebb művéhez, a Siralomházhoz. Gyermek- és fiatalkori élményei, a betyártematika, sőt a 48-as legendák is hatással voltak rá. A drámai művet egy amerikai milliomos megvásárolta, de mielőtt elvitte, még bemutatták a párizsi Szalonban, ahol aranyérmet nyert. Ezzel a képpel, amelyet rengetegen láttak, ismert és elismert festővé vált, hazai és külföldi lapok is beszámoltak sikeréről.

Párizsi életét Henry Edouard de Marches báró segítette: támogatásával reprezentatív műhelyt bérelhetett. Ám a nagyvonalú támogatás sem mindenre elég: az Éjjeli csavargók festése közben ismét alkotói válságba került, ekkor a báró meghívta colpachi kastélyukba, ahol egyre erősödő depressziója öngyilkossági kísérletbe hajszolta. Szerencsére sikertelenül, és hamarosan ismét feléledt alkotókedve. Megfestette a báró és a báróné arcképét és folytatta az Éjjeli csavargókat, amelyet 40 ezer frankért adott el. 1873-ban Paál László festőművész meghívta Barbizonba, itt festette meg a Rőzsehordó nőt. A bécsi világkiállításon több munkáját is bemutatták.

Munkácsy Mihály: Dűlő szénásszekér (1868) – Fotó: Wikimedia Commons

Ekkor nagyot fordult az élete: támogatója, a báró elhunyt, és Munkácsy a gyászév leteltével összeházasodott az özveggyel, Cécile Papier-vel. Nászútjuk igazi európai körút volt, magyar kitérővel. Nemcsak Budapestre, Békéscsabára is ellátogattak a rokonokhoz. A szerelmi utazás során érintették Bázelt, Genfet, Milánót, Velencét és Bécset is, majd Párizsba visszatérve valóban fényűző, műteremmel felszerelt lakást béreltek.

Munkácsy nagy nőcsábász hírében állt, így nem csoda, hogy szerelmi kalandjai máig vitat tárgyát képezik. A másik nagy szerelemről Dallos Sándor A nap szerelmese című könyvben olvashatunk, és bár vitatják, hogy Sven valós személy lett volna, Munkácsyról el tudjuk képzelni, hogy ily lobogva tudott szeretni. Koltay Svenson bárónő a történet szerint megszelídítette és szerelmet gyújtott az örökké lobogó és szoknyavadásznak tartott férfi szívében. 

A mélyről indult festőzseni magasra ívelő pályájáról dokumentumfilm is készült:

Ekkor kezdődött Munkácsy életében egy új korszak: fogadásokkal, estélyekkel, bálokkal, amelyeken Európa művészei, arisztokratái és közéleti személyiségei is részt vettek. Termékeny alkotói korszakát élte, stílust váltott: ekkoriban festette meg Paál László arcképét és az emblematikus Milton című képét is. Láthatóan új korszak kezdődött művészetében. Vélhetően azért választotta a vak, beteg költő ábrázolását, mert már ő maga is betegeskedett. 

Munkácsy Milton című festménye az 1878-as világkiállítás magyar osztályán aranyérmet nyert – a művész ezáltal vált világhírűvé.

1880-ban kezdte festeni a Krisztus Pilátus előtt című képét, amihez számos tanulmányt és színváltozatot készített, élő modellekkel. A kép végül elkészült, és óriási sikert aratott. Londonban, Manchesterben és Liverpoolban is bemutatták, Budapesten 80 ezren látták.

Ferenc József császár nemesi címet adományozott neki,  „munkácsi” előnévvel.

Munkácsy Mihály: Műteremben (1876) – Fotó: Wikimedia Commons

Aztán megfestette másik Krisztus-képét, a Golgotát, majd a két képet együtt mutatták be – elképesztő sikerrel fogadta a szakma és a közönség egyaránt. 1886-ban befejezte a Mozart halálos ágyán rendezi Requiemjét, melynek bemutatóján Mozart Requiemjét játszották. A két kép Amerikában is átütő sikert aratott. A fogadáson Munkácsyt Pulitzer József laptulajdonos és C. M. Depew szenátor, Washingtonban pedig Grover Cleveland, az Egyesült Államok elnöke köszöntötte. A két festményt végül John Wanamaker multimilliomos amerikai kereskedő és reklámszakember vásárolta meg összesen több mint 300 ezer dollárért.

E különleges életútról készült film második részét is érdemes megnézni – így kapunk átfogó képet a legnagyobb 19. század legnagyobb magyar festőművész életéről, egyéniségéről, munkásságának hatásáról:

1891-ben az épülő Országház számára kezdte el a Honfoglalás című művet. Rengeteg előkészítő munkával, gyűjtéssel, fotózással járt ez a munka, amelyet 1893-ban fejezett be.

Élete utolsó éveiben komolyan foglalkoztatta a hazatérés gondolata, de egyre romló egészségi állapota miatt terve végül meghiúsult.

Halála előtt három évvel elméje megbomlott, és többé nem tért magához teljesen. Úgy vélik, hogy a fiatalkori szifilisz – amely később paralízissé fejlődött – okozhatta a tragikus végkimenetelt. Halála után Endenichben, a szanatóriumban ravatalozták fel: ravatala fölé Krisztus Pilátus előtt című festményének reprodukcióját helyezték el. Magyarország halottjának nyilvánították, és Budapesten állami temetést rendeztek a tiszteletére. Halála hírére gyászba borult szinte az egész ország, az országgyűlés, a főváros. 

Munkácsy festményei szemmel láthatóan egyre sötétebbé válnak az évek során. Ennek oka, hogy bitument használt alapozó anyagként. A minőségromlás hamar elindult, ma már csak néhány szín és fény jelzi az így alapozott képek témáját.  A művész – amint észrevette az anyaghasználat következményeit – az anyagromlást stabilabb festékek használatával hidalta át.  A Milton, a Siralomház, a Tépéscsinálók e technikának estek áldozatául.

Lehet, hogy a képek halványulnak, a tehetség, a szellem, az életigenlés, a mesterségbeli tudás azonban örök: Munkácsy Mihály az egész világnak mutatta be a magyar vidék jellegzetes arcait, életképeit. 

Ajánljuk még:

Férfiruhában harcolt, aztán a börtönben szült: Lebstück Mária főhadnagy története

Lebstück Mária élete nemcsak hazánkban, hanem kerek e világon kivételesnek számít. Fiatalon a főhadnagy lett, férfiakat megszégyenítő bátorsággal harcolt a honvédseregben, majd egyedülálló anyaként tartotta el magát és gyermekét – mindezt a 19. században! Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapján Lebstück Máriára emlékezünk.

 

Már követem az oldalt

X