Védett növényeink: az illatos hunyor

Az illatos hunyor félörökzöld faj: leveleit csak akkor veszíti el, amikor tavasszal az újabbak kifejlődnek. Legjellegzetesebb része a virágja, amelynek átmérője akár hét centiméter is lehet: oldalra forduló, zöld virágaiban mézelők találhatók, amelyek a szirmokból alakultak ki. Sok szirma alakult nektáriummá, és sok porzólevéllel rendelkezik – termője felsőállású, szabad, és három termőlevélből áll.

Már februárban megkezdi virágzását – enyhe tél esetén nem ritkák január végi példányai sem. Bükkösök és gyertyános-tölgyesek növénye: hazánkban a Dél-Dunántúl, Mecsek, Villányi-hegység, Tolnai-dombvidék, Külső-Somogy, Nagyalföld és a Drávamenti-sík rejtik ismert élőhelyeit.

Fotó: 123RF 

Mint minden más hunyor esetében, az illatos hunyornak is minden része mérgező: különösen a gyöktörzs, a tőlevelek és a magvak.

Helleboreint, azaz egy szívre ható glikozidot és hellebrint, akonitsavat és egy helleborinszerű szaponint tartalmaz – a legelő állatokra sem veszélytelen.

A mérgezés tünetei a nyálfolyás, hányás, a krónikus hasmenés, a szapora szívverés, bódultság és a támolygó járás. Súlyos esetben az állat pár napon belül akár el is pusztulhat, mivel nagy mennyiségű mérgező rész elfogyasztása esetén a központi idegrendszer bénulása következhet be. Sőt: állattartóknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy a hunyor méreganyagai a tehenek és a kecskék tejéből is kimutathatók:  kényszervágás esetén a húsból is. (Dr. Haraszti Endre és Dr. Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket, 1972. Budapest, Mezőgazdaság Kiadó)

Fotó: 123RF  

Rácz János a Növénynevek enciklopédiája című könyvében olvashatjuk, hogy az ókorban az egyiptomiak és a görögök is használták a hunyorokat elmebaj gyógyítására és a gonosz elűzésére. A gallok vadászataikon hunyorból készült főzetbe mártott nyilat használtak, a középkorban dühöngés ellen, nyugtatóként alkalmazták, elterjedt volt a gyökér kivonatának használata bélféreg és kiütések kezelése esetén. Mivel a régi korok orvosai szerint az ember képes kigyógyulni mindenféle bajából, ha egy jó nagyot tüsszent,

a hunyorból tüsszentőport is készítettek: 

állítólag innen ered a „váljék egészségére” kifejezés is.

Az ötvenes években még téli csokrok kedvelt virágaként írtak róla – a lónyelvű és a szúrós csodabogyóval szedve ajánlották lakások díszének. Ezekben az évtizedekben mérgező mivolta sem szegte kedvét a lelkes kertészeknek: a pirosló és a kisvirágú hunyor mellett az illatos hunyor is kedvelt tél végi virága volt a magyar kerteknek – sőt: mielőtt kiderült volna mérgező tulajdonságainak komolysága, még gyógynövényként is ültették. 

Fotó: 123RF

Azóta számos vizsgálat bebizonyította, hogy nem éri meg kísérletezni: az illatos hunyor ott és úgy jó, ahol van, az erdő mélyén, háborítatlan békességben. Jártunkban-keltünkben mi is tartsuk ezt tiszteletben, és csak messziről csodáljuk meg a tavaszelő egyik legjellegzetesebb képviselőjét.

Nyitókép: 123RF