Védett növényeink: az ágas holdruta

Az ágas holdrutáról van szó, amely a harasztok törzsébe, azon belül a kígyónyelvfélék családjába tartozik.

Fokozottan védett fajunk, természetvédelmi értéke 100 000 forint.

1982 óta élvez védettséget, és hazai előfordulását folyamatosan bizonytalanság övezi.

Az ágas holdruta nem nagy termetéről híres, ugyanis mindösszesen 5-20 cm a maximális mérete. Geophyta faj, ami azt jelenti, hogy áttelelő szervei a talajban rejtőznek, vagyis az év hűvösebb részében a talajba visszahúzódva él. Évelő növény, egy mészkerülő montán-szubalpin faj, amely

sovány talajú erdei tisztásokon, égerligetek szegélyeiben találja meg a számára megfelelő élőhelyeket.

Fotó: Wikipedia / Botrychium maticariaefolium illusztráció a Our Ferns in their Haunts: A Guide to all the Native Species című könyvből, Willard Nelson Clute tollából, 1901. Illustrálta William Walworth Stilson.

A tudományos nevén Botrychium matricariifolium-nak nevezett faj Észak-Amerikában és Európában honos, a Nagy-tavak környékén és Kelet-Michiganben az egyik leggyakoribb holdrutafajként tartják számon. Európában hét holdrutafaj él, közülük Magyarországon az ágas holdruta és a sokcimpájú holdruta (Botrychium multifidum) fokozottan védett, míg a kis holdruta (Botrychium lunaria) védett fajként jegyzett. 

A holdruták régóta kedvelt növényei a babonáknak és mágiának:

a középkorban úgy vélték, hogy a holdruták éretlen sporangiumait az alkimisták a bölcsek kövének tartották, vagyis nem hiányozhatott egy felsőbbrendű gyógykenőcs összetételéből sem.

Fotó: Wikipedia / Botrychium matricariifolium illusztráció az An Illustrated Flora of the Northern United States, Canada and the British Possessions 1. kötetéből

A hazai feljegyzésekben kutatva nem sok helyen találkozunk észlelésével. Biztosan fellelt helye sokáig csak a Kőszegi hegység egyetlen területén, a Hermann forrás mellett került bejegyzésre. A dolog érdekessége, hogy a Hermann forrás melletti észlelést megelőzően több, mint 120 évig nem született feljegyzés hazai előfordulásáról, így egy kifejezetten rejtett és rejtélyes fajról van szó – sőt, vannak olyan botanikai közlemények is, amelyek szerint már a kiveszett fajok közé kellene sorolni.

Fotó: Wikipedia / Radim Paulič 

A feljegyzések közt kutatva azonban megtaláltuk leírásait az ötvenes évekbeli híradásokban: a Lesence patak forráslápja körül, a fehérmájvirág, a karcsú sisakvirág meddő tövei, és az ősz-füzértekercs szomszédságában vélték azonosítani. Ugyancsak szó esik az ágas holdrutáról egy 1997-es botanikai közleményben is: a leírás szerint egy példányát a Kányavár melletti Töröszneki erdőben találták meg.

Sajnos a növény eltűnésében döntő szerepet játszott az ember:

a korábban a Kőszegi-hegységben, az uzsai és az Eperjes-Tokaji-hegységben élő állományai elsősorban termőhelyeinek átalakulása miatt tűntek el,

és bizony egy-egy állomány megfogyatkozásához a túlbuzgó növénygyűjtő botanikusok is hozzájárulhattak.

Nem is olyan nagy gond tehát, hogy az ágas holdruta elrejtőzik az emberi világ elől – így talán lesz esélye arra, hogy még sokáig fennmaradjon. Még ha számunkra rejtve is marad.

Nyitókép: Wikipedia / Radim Paulič