Védett növényeink: a pirosló hunyor

A pirosló hunyor 1988 óta élvez védettséget: egyetlen száljának értéke 10 000 Ft. Igen változó: 15-40 cm magas növényünk, ami mészkedvelő lévén az üde talajú lombos erdők, de főképp gyertyános-tölgyesek és bükkösök lakója. Virágzására márciustól számíthatunk, és egészen májusig kereshetjük erdei sétáink alatt.

Fotó: 123RF 

A pirosló hunyor 1988 óta élvez védettséget: egyetlen száljának értéke 10 000 Ft. Igen változó magasságú növényünk – 15-40 cm-re is megnőhet –; mészkedvelő lévén az üde talajú lombos erdők, de főképp gyertyános-tölgyesek és bükkösök lakója. Virágzására márciustól számíthatunk, és egészen májusig kereshetjük erdei sétáink alatt.

Dacikus, azaz kelet-kárpáti flóraelemünk: Erdélyből, a Keleti-Kárpátok felől és Kelet-Balkánról terjedt át hozzánk. Ma nagyrészt az Upponyi-hegység, a Bükk, a Börzsöny, Naszály, a Visegrádi-hegység és a Pilis területein találkozhatunk vele. 

Fotó: 123RF  

Általában 2-3 hajtásra ágazó egyedei akadhatnak utunkba, amelyeknek szártövét 3-5 cm hosszú pikkelylevelek vesznek körbe. Tőlevelei virágzás után fejlődnek: ezek tenyeresen ölbefogottan szeldeltek, 25-50 cm hosszúak, 20-40 cm szélesek, fonákjukon enyhén szőrösek vagy kopaszok. Virágai 4-6 cm átmérőjűek, a virágtakaró levelek széles-tojásdadok, kívül világoslila vagy vöröses-ibolya színűek és kissé bőrneműek.

A népnyelvben tályoggyökérnek is nevezett pirosló hunyor az állatgyógyászat kedvelt alapanyaga volt. És bár nem ez az egyetlen faj, amit tályoggyökérnek hívtak (nevezték így a héricset is vagy a görvélyfüvet),

a pirosló hunyor gyökere volt az, amit a pásztorok egy bemetszés után a beteg ló szügyébe vagy a sertés fülébe húztak. 

„Balog Aladár megfigyelése szerint az ottani nép a beteg állatokat megtáragyozza, ami abban áll, hogy táragygyökeret vesznek, egyik végét hegyesre faragják s a beteg állat szügyébe vagy fülébe helyezik, árral készített csatornába, mint ahogy régen az u. n. fontanellákkal és a kérőkkel tették. Ezt a táragygyökeret rendesen oláh parasztok árusítják s botanikusok megállapítása szerint nem más az, mint a Helleborus purpurascens W. et. K. (pirosló hunyor) nevű boglárkafélének a gyökere” – olvashatjuk egy 1927-es Állatorvosi Közlönyben. 

Fotó: 123RF  

A többi hunyorféléhez hasonlóan helleboreint és helleborint tartalmaz, ezek ember és állat számára egyaránt mérgezőek. Fájdalmas, gyakran véres hasmenéssel, görcsökkel, szédüléssel, nehéz légzéssel járó és nem ritkán halálos kimenetelű mérgezést is kiválthatnak, ezért nem árt óvatosnak lenni a közelükben!

A hunyorfélék gyökerét semmi esetre sem szabad kiásni, gyógyászati vagy étkezési célból elkészíteni, elfogyasztani.

És bár a gyökeret porrá törve, mandulaolajjal keverve fülzúgás ellen vagy kenőcsnek feldolgozva tetvek ellen alkalmazták őseink, tekintettel arra, hogy ma már védett növényként tartjuk számon, ráadásul a mérgezés veszélye igen nagy: nem érdemes kipróbálnunk. 

Fotó: 123RF   

„Belsőleg véve a hunyor gyökértörzsének már egy evőkanálnyi mennyisége, vizes kivonatának pedig két grammja halált hozó lehet a felnőtt emberre. Régebben, mikor még az orvosi praxisban nagyobb szerepe volt, a szárított gyökereivel foglalkozó munkásoknál is erős köhögést okozott” – olvashatjuk az egy évszázaddal ezelőtti leírásokban. 

2011-ben adtak ki egy, a pirosló hunyort ábrázoló bélyeget, amelyen UV-fényben sárgászöld színű gilos mintázat tűnik elő. Névértéke 315 forint volt, Berky Péter tervezte, és május másodikán kerülhetett az első borítékra. 

Nyitókép: 123RF