Védett növényeink: a Horánszky cickafark, amely csak Magyarországon él a vadonban

Szuperendemikus faj lévén különlegessége abban rejlik, hogy kizárólag a Kárpát-medencében, és azon belül is csak Magyarországon jegyezték állományait. A fajt 1965-ben Ujhelyi József botanikus fedezte fel, aki egy évtizednyi kutatómunka után végül új fajként írta le, és Horánszky András botanikusról nevezte el 1975-ben.

Fotó: 123RF

A faj sokáig képezte tudományos viták tárgyát, ugyanis több szakember szerint a homoki cickafark (Achillea ochroleuca) egy változata. 1997-ben végül Dobolyi Konstantin volt az, aki felvetette azt az elképzelést, hogy a Horánszky- cickafark a homoki cickafark és a nemes cickafark (Achillea nobilis) természetben létrejött hibridje. Ez az elgondolás követőkre is talált, és két évvel később Priszter Szaniszló az Achillea × horanszkyi tudományos nevet alkalmazta a növényre. A szakemberek szerint a hibridizációra utal a három taxon morfológiája, előfordulási körülményeik és a Horánszky-cickafark lokális megjelenése, csökkent szaporodóképessége is.

Fennmaradt állománya a Visegrádi-hegységhez tartozó Szamár-hegyen található.

Sarjtelepekben (úgynevezett polikormonokban) él, amik egy-egy egyed tarackolásával jönnek létre. Június és július között virágzik, de másodvirágzása is ismert augusztus és október között.

Fotó: 123RF

Ritkaságát az is jelzi, hogy a fajról alig találni részletes leírást az elmúlt több száz év szakirodalmában. A Pannon flóra adatbázisában kutatva sem ismerjük meg jobban: számos adat hiányzik, illetve nem elérhető a fajról. Mindösszesen egyetlen egy kép tárja elénk, hogyan is kellene elképzelnünk ezt a láthatatlanság védelmébe burkolódzó növényt.

Az 1998-ban megjelent IUCN Veszélyeztetett Növényfajok Vörös Listája globális és hazai szinten is a kipusztulás közvetlen veszélyébe került (Endangered) fajként jegyezte.

A GBIF adatbázisa szerint mindösszesen egy helyen, az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kertben őrzik élő példányát, de több adatot itt sem érhetünk el vele kapcsolatban.

Ha tehát a Szamár-hegyen járva összetalálkoznak egy cickafarkra nagyon hasonlító, de apróbb vonásaiban attól eltérő növénnyel, akkor vegyék jobban szemügyre, hátha éppen egy különleges élményt élnek át: egy rendkívül ritka fajjal történő találkozást. Az alapelv persze az óvatosság: mindent a szemnek, semmit a kéznek, és ha az élmény közepette el nem felejtik, készítsenek egy képet ritkaságunkról- szerkesztőségünk és olvasóink is szívesen fogadják.

Fotó: 123RF

Egy kis segítség a beazonosításhoz – A Horánszky-cickafark meddő hajtásai 10–12 cm magasak, de a növény virágos hajtásai révén akár 25–35 cm magasra is megnőhet. Lágyszárú, tarackot hajtó faj, aminek szára és levelei is pelyhesek, finom növényi szőrrel borítottak. A 3–7 cm hosszú és 1–2 cm széles levelei egyszeresen-kétszeresen szeldeltek: az elsődleges levélszeletek viszonylag távol, szélességük három-ötszörösére állnak egymástól. A levélszeletek csúcsa porcos. Fészkei 5–7 cm átmérőjű sátorozó fürtvirágzatba csoportosulnak: a fészkekben a féloldalas sugárvirágok (nyelves virágok) vajszínűek és gyakran tölcsérszerűek.

A cikkben szereplő fényképek illusztrációk. Nyitókép: 123RF