Védett növényeink: a gyapjas gyűszűvirág

Hazánk számos területén esélyünk van gyönyörködni virágzásának második hullámában: a Gödöllői-dombvidéktől kezdve a Pilisen és a Budai-hegységen át a Bakonyig és a Mecsekig számos helyen megélhet a gyapjas gyűszűvirág. Leírták már állományait a Dráva-síkon, a Mezőföldön, a Szentendrei-szigeten, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon is.

Fotó: Wikipedia / Stefan Lefnaer

Budapesten csak egy helyen, a III. kerületben jegyezték fel, de a Főkert tájékoztatása szerint 2022-ben a XVI. kerületben egy regenerálódó száraz gyepben is megjelent. Az új lelőhelyen három virágzó tő került elő, illetve több tőlevél és egy előző évi kóró is, ami azt bizonyítja, hogy a faj már a megtalálás előtt is jelen volt a területen.

Érdekessége, hogy a harmadik kerületi állomány szerepet játszott az M0-ás autópálya bevezető szakaszának kiépítésében is: az eredeti tervek szerint termőhelyénél ment volna a szakasz, amit a védettség okán módosítottak.

Ha utunkba akad, nem csak védettsége miatt érdemes vigyáznunk vele: a növénynek ugyanis minden része mérgező. Levelei gyógyhatású anyagokat tartalmaznak, ezért gyógyszeripari felhasználás céljából termesztik is: szárított levelét szívelégtelenség kezeléséhez fontos gyógyszeralapanyagként tartják számon. Felhasználják reumaellenes kenőcsök készítéséhez is, és a felhasználásával készült patikai kenőcs nyílt sebek kezelésére is alkalmas. 

Feljegyzések szerint az angliai Edgbaston nevű város temetőjében van egy sír, ahol a márvány síremlékbe egy gyűszűvirág virágzó szárának domborműve van bevésve, és alatta ez áll: „Withering 1773”. 

William Witheringnek köszönhető ugyanis az a szívgyógyszer, aminek hatóanyagát a gyűszűvirágból vonták ki. 

Magyarországon az 1900-as évektől próbálkoztak termesztésével: és bár kétéves növény, gyógynövénydrog-termesztésre csak az első éves tőleveleket használták. Idehaza a Márk Gergely, Márk Gergelyné, Szőnyi Kornélia, Wolf Lajos és Bársony Albert által nemesített Dilacte M.I. fajtát vonták termesztésbe az 1980-as években, amit a vadon előforduló növényanyagból állítottak elő. 

Az 1900-as évek derekán a legfontosabb és legértékesebb gyógynövények egyikének tartották.

Fotó: Wikipedia / Jörg Hempel

A gyűszűvirágokat valószínűleg a középkor elején kezdték használni. Egy a 13. századból származó ír receptkönyvben gyógyszer gyanánt szerepel: levelének porát tejjel, az ürü veséjének zsírjával, mézzel, zabliszttel, női hajjal, borral keverték és belsőleg vagy borogatásként is használták. Hasi daganatok, tályogok és fogfájás ellen is használták. 

Történelmi érdekesség, hogy Darwin nagyapja, Darwin Erasmus orvos volt az, aki először felhívta az egész orvostudomány figyelmét a gyűszűvirágok alkalmazására: vízkóros betegeit gyógyította vele, feljegyzése szerint sikerrel.

Sokáig próbálkoztak méhészeti alkalmazásával is, azonban a kutatások azt mutatták, hogy nem tartozik a legjobb mézelők közé: a méhek csak gyengén látogatták, és azt is csak akkor, amikor illatosított szörppel rászoktatták őket. A kísérletben csak kevés mézet kaptak, így nem találták érdemesnek további próbálkozásra annak ellenére sem, hogy idehaza olyan állományai is ismertek voltak, amelyeket kifejezetten népes számban látogattak a méhek.

Fotó: Wikipedia / Michael Wolf

A gyapjas gyűszűvirágot sokáig behurcolt fajnak tartották, azonban a szakembereknek sikerült bebizonyítaniuk, hogy egy ősi balkáni növényről van szó.

Sajnos hasonlóan a többi védett fajhoz, a gyűszűvirág élőhelyei is veszélyben vannak, bőségesen kitéve az antropogén világ ártó hatásainak. Állományaik megőrzése ezért igen fontos, ahogyan az is, hogy visszaszerezhesse egykor volt elismertségét és megbecsülését.

Bár termesztésével túlnyomórészt felhagytak az egymás utáni évjáratok szeszélyessége miatt, szépsége, történelmi jelentősége és ökológiai értéke továbbra is védendővé teszi, miközben vetőmagjait dísznövényáruházakban is megvásárolhatjuk. Érdemes színesítenünk vele kertünket, de csak kellő óvatosság mellett: mind állatokra, mind emberre veszélyes, mérgező növényünk.

Nyitókép: Flickr / Katya