„Vajban megrántva, és így péppé törve zsemlyebéllel elegy, derék ételnek tartatik” – csodabogyónk, az áfonya

Az 1930-as évek feljegyzéseiben örömmel olvashatunk természetbeni gazdagságáról:

„A fenyves vidékről a legkedvesebb nyári emlék az áfonya.

Ahol a fenyves nem nagyon sűrű és csak enyhe félárnyék van, az erdő alját sűrűn borítja ez a szép, élénkzöld törpecserje, amelynek termése ilyen helyen a legkellemesebb vadon termő gyümölcs” – olvashatjuk Rapaics Raymund A Természet című folyóiratban (1936.09.15., 9. szám 32. évfolyam) megjelent írásában.

Fotó: Unsplash / Dina Nasyrova

Mivel ekkor még igen nagy területet borított el a vadon termő áfonya,

gyakorta főztek belőle bort: egy mázsa bogyóból 80-90 kiló levet tudtak sajtolni, amit cukorral erjesztve ízletes borhoz juthattak. Az áfonyabor készítése Németországban jelentős iparág is volt: közel tízezer embert foglalkoztatott,

ám ekkor még csak a természet által kínált, vadon termő gyümölcs állt rendelkezésre.

Fotó: Unsplash / Alex Ushakoff

Körülbelül ekkortájt kezdtek ugyanis a nemesítők azon dolgozni, hogy mind a díszkertészetnek, mind a termelési igényeknek megfelelő fajokat hozzanak létre. Az amerikai faiskolákban jelentek meg először a gyümölcsészeti célra alkalmas fajták, majd ennek hatására a német nemesítők is munkához láttak, és

az áfonya fajtakínálatának bővítése odáig jutott, hogy ma már megközelítőleg 300 fajtából válogathatunk szerte a világon.

Német gyökei ellenére a legtöbben mégiscsak az erdélyi vidékekről ismerjük, ahol a helyiek csak kokojzaként emlegetik. Sokszor még a fenyvesek illatát is lehet érezni az innen szállított piacos áfonyáknak, ami garancia arra, hogy jó áruhoz jutottunk.

Hívják még havasi meggynek, fenyvesbogyónak, kukajszának is ezt, a főúri vadászatok emlékeihez is kötődő növényt, mert ahol vadhús került az asztalra, ott azt áfonya szósz is kísérte.

Így emlékeznek fogyasztására: „Vajban megrántva, és így péppé törve zsemlyebéllel elegy, derék ételnek tartatik. Némelyek tejjel vagy veresborral eszik. Mások vízben vagy tejben megfőzve és a levivel együtt kenyérre öntvén, szegfűvel, nádmézzel megfűszerszámozva viszik az asztalra.”

Fotó: Unsplash / Cleo Stracuzza

Finom és rendkívül egészséges  

Az USDA (United States Department of Agriculture) kutatásai szerint

a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) az egyik legerősebb antioxidáns hatású gyümölcsünk: nagy erővel képes védeni szervezetünket a szív- és érrendszeri betegségektől, az öregedéstől, sőt még a rákkal szemben is.

Az állatkísérletek során megfigyelték, hogy azok a patkányok, akiket áfonyával etettek lassabban öregedtek és lassult a mentális leépülésük: a két hónapos fekete áfonya „kúra” után az állatoknak javult a navigációs, az egyensúlytartó és a koordinációs képességük is. Egy másik kutatócsoport, a New Jersey-i Rutgers University munkatársai szerint a fekete áfonya – a tőzegáfonyához hasonlóan – olyan hatóanyagokkal rendelkezik, amelyek segítenek megvédeni a húgyutak egészségét, és eredményesen csökkentik a fertőzések kialakulásának kockázatát.

Fotó: Unsplash / Torbjørn Helgesen

A népgyógyászatban bélgyulladás, hányás, gyomorgörcs és hólyaghurut esetén alkalmazzák, de ajánlják epe, vese és hólyagkő bántalmainál is. Az orvostudomány szerint kiváló antimikrobális tulajdonságokkal rendelkezik, és sikerrel alkalmazható a szabadgyökök elleni harcban. Antioxidáns tartalma is jelentős: antociánok, proantociánok, leukoantociánok, flavonolok és származékaik találhatóak benne. Az antociánok serkentik a kollagénszintézist, antibakteriális és keringést serkentő hatásuk van, és segítik az immunrendszer védekezését is. Található benne A-, B1-, C- és D-vitamin, pantoténsav és nikotinamid.

A megfigyelések szerint belsőleg fogyasztva is jó hatással van a bőrre, de leveléből készült főzetével külsőleg alkalmazható ápolókat is készíthetünk.

Magas pektintartalmának sem csak lekvárfőzéskor vesszük hasznát: segít a pattanások, aknék elleni harcban, és sikerrel szabadíthat meg bennünket a belekben felgyülemlő méreganyagoktól is.

Fotó: Unsplash / Elisa

Ráadásul nemcsak a szemünk körül megjelenő karikákat képes halványítani, hanem

rendszeres fogyasztásával szemünk egészségéért is sokat tehetünk: az áfonya ugyanis a szem doktorának hírében áll.

Egy dologra azonban figyeljünk: bármennyire is egészséges, gyümölcséből sokat nem ajánlatos fogyasztani, ugyanis fejfájást okozhat.

Fotó: Unsplash / Abigail Lynn

Ha frissen szeretnénk fogyasztani, akkor nagy szerencsénk van, ugyanis hűtőben viszonylag sokáig eláll: egy, másfél hétig is csemegézhetünk belőle. Ha azonban szeretnénk erejéből a téli hónapokra is tartalékolni, akkor bátran lefagyaszthatjuk, hiszen kifejezetten jól fagyasztható gyümölcs hírében áll.

Nagyon kedvelem a natúr áfonyalevet is: a lehető legrövidebb ideig hőkezelve főzöm fel egy kevés vízzel a leturmixolt áfonyákat. Üvegbe öntés után jöhet a dunsztolás, és már készen is van a különleges vitaminkoktél. Az édes ízek kedvelői ugyanezt megtehetik cukor hozzáadásával. Szerencsére az áfonyaszörpöt a gyerekek is nagyon kedvelik.

Az áfonyalé készítése során fennmaradó gyümölcspépet bátran aszaljuk meg, és ledarálva tegyük el üvegbe.

Egész télen kitart, és felhasználhatjuk süteményekhez, joghurtba keverve vagy turmixokhoz, reggeli erősítő italokhoz.

Fotó: Pixabay / Congerdesign

Természetesen a friss áfonyákat is aszalhatjuk: ezt később gyümölcsteákhoz adhatjuk, de a népi gyógyászat szerint hasmenés kezelésekor is sikerrel alkalmazhatjuk. Utóbbi a mai napig bevett szokás többek között Svédországban, ugyanis úgy vélik, hogy az antocianidineknek képesek legyőzni az E.Coli baktériumot, ami a hasmenés gyakori okozója. Friss fogyasztásakor azonban legyünk óvatosak, ugyanis frissen kifejezetten hashajtó hatású lehet.

Nyitókép: Unsplash / Daniil Silantev