Kert

Ugyanaz, másképp: kedvenc újragondolt kerti növényeink

Ha azt hallom, újragondolt, sok esetben elmegy a kedvem. Van, amit nem kell újragondolni. De a kertben mindig felvillanyoz, ha csavarunk egyet a klasszikusokon. Sok régen velünk élő növényünknek érdemes megismerni legifjabb testvéreit. Ezekből mutatok most egy csokorral.

Perzsa orgona (Syringa x persica Laciniata)

Erről a hibridről úgy gondolják, hogy a Syringa × laciniata és a Syringa afghanica keresztezéséből származik. A közönséges orgonánál tömörebb, akár két méter magasra is megnő, és körülbelül 1,5–3,0 méter átmérőjű lesz. Sűrű, tömör ágrendszerű, gömb alakú, keskeny szeldelt levelű, lombhullató cserje. Késő tavasztól tömegesen nyíló lilásrózsaszín virágai csodálatos illatot varázsolnak a kertbe. A napos fekvést szereti. Nagyon alkalmazkodó, száraz és nedves helyekre egyaránt ültethető – növekedése azonban lassú. Alacsony sövénynek, sziklakertbe való virágnak, de edényes növénynek is alkalmas.

 

Gondozása során érdemes arra is odafigyelnünk, hogy az elnyílott virágbugákat vágjuk le, így a következő évben is szépen virágzik majd a növény. Ha ezt nem tesszük meg, akkor egyre ritkább bugákat nevel.

A lisztharmat elkerülésének érdekében jól szellőző helyre telepítsük, lehetőleg savanyú talajba.

Bordó bodza (Sambucus nigra Thundercloud)

Ez a közel három méter magasra megnővő, lombhullató cserje lombja kihajtástól lombhullásig sötétbordó. Rózsaszín virágai klasszikus rokonának virágaihoz hasonlóan illatosak, gazdagon nyílnak május-júniusban. Őszre érnek be fényes fekete bogyói, amelyek ugyanúgy ehetők és felhasználhatók, mint a „sima” bodza (Sambucus nigra) termései.

 

Nedves, jó vízelvezetésű talajon, teljes napon, érzi magát a legjobban, de a félárnyékot is elviseli. Kedveli a tápanyagban gazdag, főleg nitrogénben bővelkedő talajokat, de tűrőképessége viszonylag nagy. Igazi várostűrő: szoliternek is is jól mutat, de cserjecsoportokban is megállja a helyét.

Fehértarka som (Cornus alba argenteomarginata)

Egy egészen elképesztő növény, körülbelül 1,5-2 m magas, rendkívül dekoratív, lombhullató díszcserje. Nyáron tarka lombjával, télen élénk, színes vesszőivel díszít. Virága sárgásfehér, május-júniusban nyílik. A szélsőséges viszonyoktól eltekintve mindenhol jól érzi magát, gyorsan nő. Érdemes napra ültetnünk, és szárazabb nyarakon öntözést is igényel.

 

Bár idén nem jutott sok a hóból, a következő télen talán gyönyörködhetünk piros vesszőiben, amik csak úgy rikítanak a fehér hótakaró felett. Metszeni kora tavasszal érdemes, még a levelek megjelenése előtt. Szoliternek is kiváló, de akár sövényt is nevelhetünk belőle.

Vérmogyoró (Corylus avellana Fuscorubra)

Akár öt méteresre is megnőhet, bár általában három méter körül megáll. Lassabban nő, mint a közönséges mogyoró, és kevésbé terebélyes. Levelei kihajtáskor bordók, majd folyamatosan visszazöldülnek. A tavasz kezdetén, lombfakadás előtt virágzik, érési ideje szeptember – október.

 

Talajban nem válogat, de napos helyre ültessük! Tápanyag- és vízigénye közepes, de a szárazságot nem szereti. Egyivarú növény, ami azt jelenti, hogy a mogyoró saját virágporával nem termékenyül, tehát önmeddő gyümölcsfaj. Ha termést is szeretnénk, akkor ajánlott két növényt ültetni (egy termőt és egy porzót). Szoliter cserjének és cserjecsoportba is ültethető.

Piros gesztenye (Aesculus carnea Briotii)

Piros virágú vadgesztenye, a közönséges vadgesztenyénél kisebb, maximum 15 méteres, lombhullató fa. Koronája nem tör annyira magasra, viszonyt sűrűn ágas, szabályos és gömbölyded.

 

A városi klímát az alapfajnál jobban tűri, a levélbetegségekre kevésbé érzékeny, és a vadgesztenye-aknázómoly sem károsítja. Húspiros vagy rózsaszín virágai sűrűn, magasan felálló bugákban nyílnak. A virágzás ideje április-májusban van, ilyenkor a virágok szirmainak széle pelyhes-mirigyes, és rajtuk sárga vagy piros nektárvonal található.

Oszlopos sárga szil (Ulmus x Hollandica Wredei)

Magassága hét méter, de kivételes esetekben akár tizenkét méteresre is megnőhet. Érdekes levelű és formájú fa, aminek levelei akkor lesznek igazán szép sárgászöldek, ha teljes napot kapnak, máshol: az alsó ágakon és a bokor közepén zöldek maradnak, mert ide nem jut el a napfény.

 

A bokor formája egyenes, karcsú, de ahogy idősödik, enyhén terjedelmes lesz, oszlopszerű alakját viszont végig megőrzi. Ha a tavalyi ágak végeit lerövidítjük, akkor sűrűbb ágrendszert és a sárgászöld szín gazdagabb árnyalatait érhetjük el. Szinte bármilyen talajban megnő, de előnyben részesíti a nedvesebbet. Bírja a napot is, félárnyékot is – érdemes ismerkednünk vele!

Dísz őszibarack (Persica davidiana)

Számomra az idei év felfedezettje ez a gyönyörű, bár nem veszélytelen növény: hidrogén-cianidot termel, ami magvaiban koncentráltan, leveleiben kisebb mennyiségben halmozódik fel. Mérgező.

Lombhullató, 3-8 m magasra nővő fa, aminek virágai halvány rózsaszínűek, és február-márciusban nyílnak. Idehaza nem hoz termést, ellenben gyors növekedésű, ideális mérsékelten száraz, meszes talajra. Napra érdemes ültetnünk.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X