Tervezzünk olyan kertet, aminek nem leszünk rabszolgái!

Egy út, amiről ideje letérni

Abban a pillanatban, amikor ember és természet, kert és kertművelő kapcsolatába belekontárkodott a piac, egy teljesen új, természetes folyamatokkal számos fronton szembemenő világ kezdett kialakulni. Miközben egyre inkább eltávolodtunk a környezetünktől és a vele kapcsolatos ismeretektől, az elénk tett fogyasztói célok hatására olyan dolgok után kezdtünk vágyni, amiket nem, vagy csak kőkemény erőfeszítések során kaphatunk meg. Egyre kevésbé tudjuk értékelni a viszonylag kevés erőt és anyagi ráfordítást igénylő növényeinket, és egyre inkább betuszkoljuk kertjeinkbe azokat az ismeretlen fajokat, amelyeknek sosem volt, és valószínűleg soha nem is lesz keresnivalójuk a Kárpát-medencében.

Csodáljuk a magazinok színes képeit, a kertészeti áruházak polcain rikítóan virágzó, buja trópusi növényeket, keressük a különlegesebbnél különlegesebb ritkaságokat, majd miután megtöltöttük velük kertünket, egyszer csak azt vesszük észre, hogy üresedő pénztárcával, állandó erőfeszítések közepette sem köszön vissza a magazinban látott, és azóta vágyott látvány.

Miközben pálmafák és banánok után áhítozunk, elfelejtjük értékelni és megcsodálni az olyan fantasztikus növényeket, amelyek nemcsak gyönyörűek, hanem rendkívül hasznosak is: legyintünk a bodzára, a somra, a kökényre, a gyepűrózsára és kamillára. Figyelmen kívül hagyjuk a növények igényeit, és azt a kőbe vésett tényt, hogy aminek a környezeti igényeit nem tudjuk a mi klímánkon biztosítani, annak nincs is helye itt, hiszen csak szenved. Ennek pedig látható, és sok szempontból fájdalmas következményei vannak. Visszatekintve az elmúlt évek egyre látványosabb környezeti változásaira, egyszersmind tudomásul kell vennünk, hogy

ideje letérnünk a mesterségesen megépített, időnket, anyagi és egyéb erőforrásainkat kizsákmányoló kertészeti, keretművelői utakról.

Le kell vennünk a szenzációhajhász kerti iránymutatások szemüvegét, és kézbe kell vennünk az ökológiai folyamatokra, természetes körforgásra alapozó szemlélet építő túrabotjait. Csak így lehet olyan kertünk, aminek sem rabszolgái, sem rombolói nem leszünk.

 

Legyen őshonos, kerüljön jó helyre és jó szomszédok mellé!

A kerttervezés első lépésénél három fő kérdés lebegjen a szemünk előtt: mit, hova és mi mellé érdemes ültetni? Az ültetendő fajok kiválasztásánál törekedjünk arra, hogy őshonos fajokat ültessünk, hiszen ezek a növények tökéletesen alkalmazkodtak a hazai viszonyokhoz, és különösebb ráfordítás nélkül is boldogulnak, tehát amelyek legközelebb állnak saját biológiánk igényeihez.

Igyekezzünk megszabadulni a modern fogyasztói társadalom béklyóitól, és engedjük el a pálmafás, banános kertek csábító képeit, mert ezek igencsak távol állnak a Kárpát-medence flórájától! Megértem, hogy nehéz ellenállni egy-egy mámorító növénynek, de tegyük fel magunknak a kérdést: valóban megéri? Megéri az állandó foglalkozás, pénzköltés, életben tartás azt a pár pillanatot, amikor jó érzéssel csodáljuk két napig nyíló virágait? Nem hiszem.

Évezredek óta velünk élő növényeink ugyanolyan csodálatosak (ha nem szebbek), mint a távoli földrészek eddig elérhetetlen fajai – csak rajtunk van rossz szemüveg.

De ha képesek vagyunk átalakítani gondolkodásunkat, és újra felfedezni környezetünk értékeit, akkor egy nap arra döbbenünk rá, hogy a kertünkben eddig észre sem vett körömvirág csodálatos színekben bontja szirmait, az eddig üldözött pitypang körül hemzseg az élet, és nincs finomabb illat annál, mint amit a hársfák tövéhez ülve érezhetünk.

A fajok kiválasztása során ne sajnáljuk az időt a tájékozódásra: minden növény esetében tudjuk meg, hol érzi jól magát. Árnyékos helyen vagy tűző napon, milyen földben, és mennyi a vízigénye. Ezeket pedig vessük össze azzal, hogy saját kertünk mit tud nyújtani e téren. Tervezzük meg, mely fajokat ültetjük be, és melyekről mondunk le. Ami jöhet, annak hol lesz helye, hol érzi majd jól magát, végül figyeljünk arra is, hogy milyen növényi szomszédságok jönnének így létre. Jól érzi-e magát egyik növény a másik mellett, hagynak-e teret egymásnak, nem árnyékolja-e egyik a másikat? Vajon a szomszéd savanyítja-e a talajt, és ez jót tesz-e a körülötte élő többi növénynek?

Nem is olyan egyszerű, ugye? Megnyugtatásul elárulok egy titkot: ha alázattal, a tanulás vágyával és kellő igyekezettel állunk a kertművelés elé, akkor gyorsan megszerezhetjük ezeket az ismereteket. A mindennapi kertművelés során megfigyelhetjük az olvasott és hallott törvényszerűségeket, megtapasztalhatjuk saját kvalitásainkhoz mérten, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már könyvek, iránymutatók nélkül is tudjuk, hogy az uborka mellé kaprot érdemes tennünk, és hogy a körömvirág és a büdöske konyhakertünk állandó jóbarátja lesz.

 

Hogy ebben mi is segítsünk, összegyűjtöttünk párat korábbi írásainkból:

Vegyük komolyan az öko szabályait!

Az elmúlt években egyre többen és egyre többfelé beszélnek arról, hogy ideje visszatérni az öko-szemlélethez – ezzel teljes mértékben egyetértek. Nincs szükség a boltban kapható, sok esetben kifejezetten természetkárosító vegyszerekre és permetszerekre, nem kellenek szuperhozamokat ígérő csodaszerek, és nem kell megvennünk a sok felesleges kertészeti kiegészítőt sem.

Pusztán egyet kell tennünk: élni és élni hagyni! Biztosítani kertünk számára, hogy újra élőhely lehessen, és visszacsalogathassa azt a sok ezer élőlényt, amely egészségét és kiegyensúlyozottságát szolgálja.

A tápláléklánc és az ökológiai piramis nélkülünk is tökéletesen működik, és ha hagyjuk visszaépülni, akkor magától fogja újraépíteni a természetes rendet, az egészséges ökoszisztémát. El kell engednünk az állandó irányítási kényszert, és vissza kell helyeznünk magunkat a rendszerbe, mert annak részei vagyunk, nem irányítói!

Ha mellőzzük a vegyszerek használatát, visszatérünk a növényi ázalékokhoz, és élőhelyet teremtünk szorgos segítőink számára, akkor vajmi keveset kell gondolkodnunk a növényvédelem kérdésein: az extrém eseteket leszámítva, a rendszer maga orvosolja a problémát. Ha megértjük, hogy az egészséges növény a jó talajnál kezdődik, és elkezdjük alkalmazni a komposztálás és talajtakarás módszereit, akkor pár év alatt is hatalmas változásokat érhetünk el. Nem kell költenünk tápanyagokra, mert a háztartásban és a kertben keletkező hulladékaink éltető tápanyaggá komposztálódnak, és tökéletesen biztosítják mindazt, amire növényeinknek szükségük van.

 

A mulcsolás segíti a vízháztartást, így kevesebbet kell öntöznünk, de akár azt is elérhetjük, hogy öntöznünk se kelljen (az extrém nyári aszályokat kivéve). Továbbá a mulcs megspórolja számunkra a gazolással töltött időt is, hiszen olyan mértékben visszaszorítja a gyomokat, hogy egy jól mulcsozott ágyásrendszerben egyszer csak nem fogjuk érteni, miért lett hirtelen sokkal több szabadidőnk a kertben. Ez mindannyiunk számára nagy megkönnyebbülés volna, azt hiszem.

Felejtsük el a holland gyepet, az élükre állított fűszálak már kimentek a divatból!

Engedjük vissza a heréket, a pitypangokat, hagyjuk, hogy megtöltsék beporzókkal a gyepet, és élvezzük végre a sokszínűséget a monoton, sivár, unalmas és teljesen természetellenes díszgyepek helyett! Ma már számos olyan vetőmagkeverékhez hozzájuthatunk, amely akár egy szezon alatt is sokkal beporzóbarátabbá teheti a gyepet – akinek eddig holland gyepje volt, az próbálja ki, vegyen pár zacskóval, és engedje útjukra az életmentő magokat! Meg fog lepődni, mennyivel kellemesebb lesz a látvány is a visszanyert természettől!

 

Hogyan vágjunk bele? Ehhez is készültünk egy válogatással:

Kívánjuk, hogy az idei évben költözzön vissza az élet kertünkbe, lelkünkbe! Jó tervezést, éltető kertészkedést kívánunk!