Kevésbé köztudott, hogy kertünk szárnyas madarainak naponta többször is inniuk és fürdeniük kell, de az egyre inkább jellemző csapadékszegény őszi hónapok és a hómentes telek e tekintetben is komoly kihívások elé állítják őket. A helyzetet tovább rontja, hogy
mivel egyre inkább eltűnőben van a háztáji gazdálkodás, az állatok itatói – amelyek korábban tökéletes vízvételi helyként funkcionáltak –, ma már nem adnak elegendő vizet madarainknak.
Fotó: 123RF
És ha ez még mindig nem lenne elég: az erdeinkben is egyre csak fogy az elérhető vízforrások száma, így nem kell azon csodálkoznunk, hogy a körülöttünk élő állatok napról napra jobban rászorulnak segítségünkre és gondoskodásunkra.
Ha itatóban gondolkodunk, nem kell rögtön a pénztárcánk után nyúlnunk, és megvenni a legújabb designú kivitelt, ami sok esetben ráadásul funkcióját tekintve közel sem a legmegfelelőbb választás. A legegyszerűbb, ha egy kaspó alátétet, egy edény tálcát fogunk, és azt kitisztítva állunk neki az itató elkészítésének. Ehhez
nem kell mást tennünk, mint egy biztonságos helyre helyezni a tálcát: sűrű bokrok védelmébe, egy farönk vagy egy visszavágott holtfa tetejére, esetleg a párkányra vagy más oszlopra.
A magasban nem áll fenn annak a veszélye, hogy ivás közben egy macska hirtelen prédára talál, és a környéken járőröző ragadozómadarak is kevésbé szemelhetik ki éppen megpihenő lakóinkat egy-egy örökzöld lomb takarásában.
Fotó: 123RF
Fontos ügyelnünk arra is, hogy az itató ne legyen túl mély, hiszen ebbe könnyedén beleeshetnek madaraink, akiknek átázott tollakkal igencsak nehézkes lesz a menekülés.
A túl mély itató az arra járó állatok fulladásához is vezethet, amit szintén jobb megelőznünk.
Hogy minden szempontból biztonságos legyen, nem kell mást tennünk, mint belehelyezni pár nagyobb kavicsot, amin a kisebb állatok is megtámaszkodhatnak, vagy fölé tenni pár ágat, amin a kisebb énekesmadarak is támaszt találnak.
Sajnos sokan még mindig abban a hitben vannak, hogy elég mindösszesen fogytával feltölteni az itatót, és nincs más teendő vele. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hiszen a koszos, szennyezett itató komoly betegségek melegágya is lehet, ami akár nagy egyedszámban is betegséghez, legyengüléshez, halálhoz vezethet. Ennek elkerülése érdekében
legalább hetente érdemes algátlanítani és fertőtleníteni az itatókat, ügyelve arra, hogy az edényre ráragadt szennyeződéseket is alaposan töröljük le.
Fotó: 123RF
A fagyok beálltával egy cseppet több figyelem jár a víz után kutató állatoknak, ugyanis a befagyott vizet naponta vagy akár naponta többször is fel kell olvasztanunk, ki kell cserélnünk. Ehhez a legjobb módszer, ha langyos vízzel oldjuk fel a vékony jégréteget, ha viszont komolyabb a fagy, akkor egy tömbben szedjük ki az odafagyott vizet, és pótoljuk a teljes tartalmat. Külön tippünk erre a helyzetre, hogy
érdemes kialakítani a kert egy közeli részében egy olyan helyet, ahol gyűjthetjük az itatókból eltávolított befagyott vizet, mert amikor ezek elolvadnak, akkor jó szolgálatot tehetnek a növények táplálásában.
Természetesen az is jó megoldás, ha mindig más-más ágyásba tesszük őket, így az idő enyhülésével akár egy teljes öntözést is kiválthatunk az olvadó jégtömbökkel.
Fotó: 123RF
Kihelyezést tekintve érdemes az etető mellé tennünk az itatókat, és a legjobb, ha nemcsak a magasban, hanem a földön is biztosítjuk a vízforrást egy legalább ötven centiméteres átmérőjű tálcában vagy edényben, amiben a nagyobb testű madarak is megmártózhatnak.
Kerüljük a nyitott hordós megoldást, mert ez maga a halálos veszély kertünk lakóinak: a legkönnyebben ebbe fulladhatnak bele.
Ha ezt a pár szabályt betartva a hidegebb hónapokban is gondoskodunk a körülöttünk élő állatokról, akkor máris sokat tettünk annak érdekében, hogy növeljük kertünk biodiverzitását, ezzel hosszútávú egészségét és kiegyensúlyozottságát is.
Nyitókép: Unsplash / Vincent Etter
Ajánljuk még: