Te is szoktál beszélgetni a növényeiddel? – Nem a kertnek van nagyobb szüksége az emberre, inkább nekünk a kertre

Kert

Te is szoktál beszélgetni a növényeiddel? – Nem a kertnek van nagyobb szüksége az emberre, inkább nekünk a kertre

"Felelősséggel tartozol érte, mert megszelídítetted" – mondta a kis herceg. Gondolkodj a kertedről is felelősséggel, gondozd a növények iránti alázattal, mert a kert sokkal többet ad neked, mint gondolnád! 

Moldoványi Ákos 1985-ben megjelent Kertész legyen, ki boldogágra vágyik! című sikerkönyvében színészek, írók, művészek kertjeit mutatta be. Kertnézőbe hívta olvasóit: a nagyvárosba szorult, huszadik századi, a természet után sóvárgó emberek gondolatait vetette papírra. Lírai megnyilatkozások, feltárt titkok, álmok az eszményi életformáról, bölcsességek és tapasztalatok sora bontokozott ki a kertek körül.

Előkerültek gyerekkori kertélmények, növényszerelmek, kerti finomságok, és kiderült, hogy a jól végzett munka gyümölcsét nem cserélnék el semmi pénzért, a kerti termékeny kikapcsolódás nélkül a hivatásuk sem lenne ugyanaz.

Mit ad nekünk kert?

Ha csak a növények termesztésére szánt, bekerített területként tekintünk rá, akkor talán semmit. De akinek van KERTje, annak a mindene lehet, a lakás kiterjesztett része, a kertbarátok szeretetnyelve. Van, akinek a kerti munka csendes meditációt jelent, elidőzést a kertben, a csend ajándékát. Másnak a gyógyulást és a jövőbe vetett hitet. Reményt és ígéretet.

Kertészkedés közben úgy érezhetjük, mintha egyszerre volnánk konditeremben, szoláriumban és a könyvtárban. 

A kertészkedést mozgásformának is javasolják, hiszen szinte minden izomcsoportot megmozgat. A munka rutinja könnyed figyelem, amely pihenteti az agyat, segít levezetni a feszültséget. Kinek, hogyan – nekem például a kapálás, az ásás és a gallyaprítás az igazi stresszoldó.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Úgy tartják, aki kertészkedik, annak jobb lesz az étvágya is. A kerti illatok, a fel- és tovatűnő különféle izgató szagok limbikus rendszerünket is stimulálják. Amikor a levendulákkal dolgozom, a bokrok zöldjének illata mindig felidézi azokat a heteket, amelyeket egy ausztriai kolostorban a gyógynövények tanulmányozásával töltöttem.

A rozmaringbokraim mellett szinte máris az Isztriai félszigeten találom magam, a sásliliomok pedig a kínai barátaimról suttognak. Úgy érzem, a növények szólnak hozzám, és én is beszélgetek velük.

A kert sikerélményt nyújt, ajándék a léleknek. Segít az elengedésben és a veszteség feldolgozásában, hiszen nap mint nap éljük meg azt is, hogy egy-egy kedves növényünk elhal, a legszebb körtefáról a vihar ágat tör, de lehet, hogy az éj leple alatt meztelen csigák falják fel a kiültetett palántáinkat. Felelősségre és kitartásra ösztönöz, a földdel való tevékenység visszavisz az ősi elemhez. Aki kertészkedik, kezével érzi a föld rezdüléseit. A kertész nem összekoszolja a kezét, hanem érinti a földet, azt a földet, amelyből az élet sarjad. Érinti, és tudja, ösztönösen megérzi titkait. 

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Íróink sora vélekedett úgy a kertről, hogy a kert nem csak inspiráció, de mentsvár is, ahová vissza lehet vonulni, ahová nem ér el a világ zaja.

"A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van." (Hamvas Béla)

„A kert egésze, a szépsége egy év alatt úgy tárul föl, hogy közben el is múlik.” (Csányi Vilmos) 

„A növények arra valók, hogy az embereket összegyűjtsék, és állandóan gyönyörködtessék; bárhol éljen az ember teljesen művelt és egészséges viszonyok között, növényekkel veszi magát körül; bárhol közelítse meg állapota az ártatlanságát és a tökéletességét, a paradicsomi állapotot: kertet ültet magának. De az ember csakis a műveltségnek bizonyos fokán tud a természetben gyönyörködni s a természetre, illetőleg a növényvilágra ez irányban hatni; azért, mikor a kertekben megnyilatkozó szépérzéket tanulmányozni akarjuk, elsősorban a régi művelt népekhez kell fordulnunk, mert bizonyos, hogy e népek kultúrája kertjeikre is rányomta a bélyeget.” (John Ruskin)

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Nem véletlenül él több mint 100 éve már hazánkban a kertbarát körök mozgalma. Az első civil szervezeteknek tekinthetjük a kertbarátok köröket, amelyek összefogják azokat az embereket, akiknek szívügyük a kert. A kertbarátok értékes közösségeket formálnak évtizedek óta, éltetik és továbbörökítik a helyi hagyományokat, a termesztési tapasztalatokat, magokat és növényeket cserélnek.

„Kertészkedj! Művelődj! Barátkozz! Védd a környezetet, fogyassz magyar termékeket!” – ez a magyar kertbarátok mottója.

Közéjük tartozni büszkeség, velük lenni olyan, mint amikor hazaérkezünk. Otthon lenni a kertben vagy a kertek barátai közt, pihentető és lélekemelő.

Az élethű, gondozásmentes virágok világában a kertek apró oázisok a világ sivatagjában. A kert olyan értékes, tartós erőforrás, amelyet ki kell használni, élni kell vele a családunk és a nemzetünk javára. Áldottnak érezheti magát, akinek kertje van, kertészkedjünk hát benne boldog felelősséggel!

Ajánljuk még:

Kertünk leghasznosabb sündisznója, amelyért lopásra is vetemedtek az oklahomai nyerészkedők – a bíbor kasvirág

Első olvasatra talán meglepő, a 19. századi mentőkészletekben is megtalálható volt: az amerikai hadsereg orvosi egységei sebesülések kezelésére alkalmazták. Az 1918-as spanyolnátha járvány idején kivonataival kitartóan kísérleteztek a betegek gyógyításáért. A bíbor kasvirágról van szó, amelynek gyors és intenzív felemelkedését egy pár évig tartó csend követte, és aminek reneszánszát ma testközelből élhetjük át.