A növények nagy része télen pihenő üzemmódra áll át, ilyenkor nincs szükség arra, hogy serkentsük őket, inkább nyugodt pihenésre van szükségük. Öntözni sem kell őket túl gyakran – a levelek rettegett sárgulása sokszor éppen azért következik be, mert a túlzott féltésből a gondos gazda túllocsolja a növényt.
A virágzó szobanövényekkel azonban más a helyzet, hiszen nekik szükségük van tápanyag-utánpótlásra, ezért
három-négy hetente juttassunk a földbe plusz tápanyagot.
A szobai ciklámen meghálálja a bőséges öntözést, és dús virágzásához igényli is a rendszeres tápoldatozást. A sokak által kedvelt korallvirág akkor igényel tápoldatot, ha virágzása teljében van. Ha elvirágzott, szüksége van pihenésre, ekkor kevesebb vizet is kíván. A fokföldi, vagy afrikai ibolya szintén szépen virágzik a szobában, de ezt könnyen túlöntözhetjük, ezért a tápoldatozással bánjunk csínján. A legjobb, ha a cserepébe táprudat szúrunk, ebből folyamatosan tudja felszívni hajszálvékony gyökereivel a virágzáshoz szükséges tápanyagokat.
Az orchideákat télen elegendő hetente egyszer öntözni, vagy a cserepet vízbe merítve felszívatni, de mindenképpen le kell csepegtetni, ne álljon pangó víz a gyökérzónában! A bimbók megjelenésétől érdemes kéthetente gyöngéden tápoldatozni.
A fagyok elől a pincébe menekített dézsás növények, a leanderek, muskátlik viszont nem igényelnek tápoldatozást! Nálunk az vált be, hogy a kertbe kerülés előtt bő három héttel kezdjük „felébreszteni” őket, esővízzel higított komposztlével. Hetente kapnak ebből a koktélból, ez felkészíti őket a nyárra, és könnyebben átvészelik majd a környezetváltozást, hamarabb serkennek fel.
Sokakban merült fel a kérdés arról is, hogy
vajon a konyhai hulladékból, amit, ugye, januártól már komposztálnunk ajánlatos, vajon lehet-e tápoldatot készíteni? Jó valamire a zöldséghéj, a kávézacc, a fenyőtű?
A kávézacc sok nitrogént, káliumot és foszfort tartalmaz, savas kémhatású, ezért bátran rátehetjük a hortenzia vagy az azálea földjére. Ehhez előbb morzsoljuk szét és a szárítsuk ki, különben könnyen megpenészedik. A kávézaccból készült oldat is alkalmas a növények öntözésére.
A fenyőtű a karácsony elmúltával kerül előtérbe. A hortenzia, az azélea meghálálja, ha kap belőle egy-egy maréknyit, de lehet belőle tenni az eper- és szamócaágyásba is. A fenyőtűből készült főzettől ragyogni fog a szobaborostyán, és meghálálja minden olyan növényünk, amely egykor örökzöldek árnyában fogant.
Minden otthonban helyet kaphat a komposztos kuka – A biohulladék szervezett elszállítása hamarosan valóság lehet
Megpucoljuk a sárgarépát, a zöldségzöldet, a karalábét, a krumplit, megfőzzük a húst, bepanírozzuk a rántanivalót, megsütjük a burgonyahasábokat, elkészítjük a salátát – nagyjából így készül a vasárnapi ebéd. A csomagolóanyagokat az egyik szemetesbe tesszük, a csontokat egy másikba, a használt étolajat egy újabb tárolóba. De ezentúl a lebomló hulladéknak is rendszeresíthetünk egy ibriket – nem csak az ökotudatos emberek, nem csak a kerttulajdonosok. Mindenki. A biohulladék elkülönített tárolása és szervezett elszállítása ugyanis hamarosan valóság lehet Magyarországon is.
A tojáshéj magas mésztartalmával a mészkedvelő növények számára hasznos adalék. A kiszárított tojáshéjat legtöbben porrá törve adjuk a termőföldhöz, de van, aki a vízzel feloldva adja az öntözővízhez. A hagymahéjból készült tea nem csak köhögés ellen vethető be, de nagyon szeretik a zöldségfélék, a cserépben nevelt citromfű, petrezselyem, snidling. A házilag készített szerves trágyalevek és tápoldatok egyetlen hátránya, hogy a tápanyagtartalmuk nem határozható meg pontosan, csak becsülhető – azért ha kedvet kapnátok elkészítésükhöz, néhány recepttel itt készültünk.
A szobanövények élettere az a kisebb vagy nagyobb cserép, amelyben meg kell kapaszkodniuk és az éltető vizet, tápanyagot vételezni a maroknyi földből. Ezt tartsuk szem előtt, amikor egy növény gazdájává válunk! Sokszor lehet látni kiszáradt, kifehéredett földben sínylődő növényt, sovány földdel félig telt cserepekben kornyadozó virágot.
A föld és a benne lévő tápanyagok az életet jelentik, de minden növény mást kíván.
Ahogyan a kutyának és nyuszinak sem adjuk ugyanazt az ételt, hasonlóan a növényeknél sem állíthatunk fel mindenre érvényes szabályokat. Ismerjük meg, járjunk utána, honnan származik a kedvenc virágunk, milyen gondoskodást kíván. Figyeljük meg, melyik érzi magát jól télen az ablakpárkányon, ahol olykor megcirógatja a napsugár is, melyik telel inkább a hűvös szobában, ugyanúgy a víz- és tápanyagszükséglet terén is el fogunk igazodni egy idő után. A növény jelzi, ha valami nem stimmel: száradó, vagy elszíneződő, lehulló levelekkel, ki nem nyíló bimbókkal, színtelen, felnyurguló hajtásokkal. Ha pedig sehogyan sem boldogulunk, akkor érdemes kikérni egy növényorvos tanácsát!
