Reichenau: egy zöldségsziget kolostorral, amely a Világörökség része

A szigetre mehet az ember hajóval, de akár földi úton is, hiszen a gyermekkorát itt töltő III. Napóleon kezdeményezésére egy keskeny földnyelvvel kötötték össze a szigetet a szárazfölddel. Így akár két- vagy négy keréken, vagy gyalogszerrel is megérkezhetünk, a kecses és méltóságteljesen integető nyárfasorral kísérve. Körben széles nádas, tengernyi vízimadár élőhelye, védett terület.

Én a hajós megérkezést választottam, mert úgy az igazi, ha vízen érkezünk a szigetre.

Maga a hajótársaság idén 200 éves: éppen ennyi ideje szállítják a környéket felfedezni kívánó kirándulókat. Konstanzból röpke egy óra a hajóút, ami azért igazán érdekes, mert Rajnán siklik a hajó, egyben pedig a Bodeni-tavon is, hiszen a Rajna keresztülfolyik rajta. Ráadásul a svájci zászló alatt úszó hajó a svájci Kreuzlingenből indul, jómagam pár kilométerrel arrébb, Konstanzban szálltam fel rá, ami Németországban van. A hajó svájci vizeken halad tovább, megáll néhány kedves kis svájci városkában, majd átszeli a habokat, és kiköt Reichenauban, ami megint Németországban található.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Már messziről látszik az üvegházak végtelen sokasága, amelyekben a nevezetes reichenaui zöldségeket termesztik. A partra érve nyakamba vettem a szigetet, üvegházak és virágos kertek közt vezetett az út dombra föl és le. Rögtön az első útkereszteződésnél utamat állta egy tábla, és nem tudtam kihagyni, hogy a Pfiffikus Élmény- és Fűszerkertbe be ne kukkantsak. Több mint 100 féle gyógy- és fűszernövény él itt természetes körülmények között. A kihelyezett nyugágyakban békésen élvezhetik a látogatók a szorgos rovarok zümmögését, a hatalmas lestyán-ültetvény látványát. A lestyán az alapja a Pfiffikus-fűszerkeverékeknek, szárított leves- és mártásalapoknak, amelyeket akár a kihelyezett automatából máris megvásárolhatunk.

Innen a sziget legnevezetesebb épületéhez, a Szent Mária és Márk templomhoz igyekeztem.

1300 évvel ezelőtt Reichenau kolostorszigete a keresztény Nyugat fontos vallási, politikai, tudományos és művészeti központja volt.

Templomok, falfestmények, költői és tudományos művek, emlékek tanúskodnak erről. Ezek alakítják ma is Reichenau szigetének életét: a hagyományos ünnepeken, a körmeneteken, a mindennapi élet mezőgazdasági tevékenységeiben is visszaköszön a történelem. A jelen és a múlt közötti élő kapcsolat miatt az UNESCO 2000-ben az egész Reichenau-szigetet a Világörökség részévé nyilvánította.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az egykori bencés kolostor helyére emelt épületet vezetéssel érdemes bejárni, így megérthetjük sok titkát, attól kezdve, hogy Pirmin apát 724-ben megépíttette faszerkezetű templomát. Felfedezhetjük a kincstárat, és megtudjuk azt is, hogy amikor a kalandozó magyarok feldúlták Szent Gallen kolostorát, a szerzetesek ide menekítették az ottani könyvtárat. Ilyenkor azért nem repes az örömtől a büszke magyar szív!

A kolostor mögé settenkedve nem csak a magasztos gótikus ablakokat csodálhatjuk meg, de itt áll megújulva a gyógy- és fűszernövénykert. A kolostor híres apátja, Walhfrid Strabo 830-ban alapította, és a „De cultura hortorum” című munkájában részletesen le is írta, mely növényeket, mikor és miért javasolt használni.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A sziget egyik végében a Szent Péter és Pál templom, mellette egy aprócska múzeum kínál látni- és csodálnivalót, a másikban egy kis dombon a Szent György templom néz farkasszemet a látogatóval. Vaskos falai szinte egybenőttek a földdel, szinte hihetetlen, hogy 1100 évvel ezelőtt kezdték el rakni a köveket a mesterek.

A Karoling-kor reneszánsz építészetének jellegzetességeit láthatjuk rajta, és mindenképpen időt kell szánni a X. századi falfestményekre.

Az idő és történelem csak úgy árad a falakból, ahogyan az ablakokon át a tavaszi fénynyaláb.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A szigeten bármerre nézünk, szőlők és üvegházak állják a tekintet útját. A bencés szőlőművelésnek több száz éves hagyományának ízeit több helyen is megkóstolhatjuk. A sziget egyik különleges tétele az Augia Felix, egy hordóban érlelt pinot noir, ami rubinvörösen ragyog a pohárban, málna- és szeder illatát hozza, szinte egybecseng a kolostort áprilisban szegélyező tulipánok tömegével. Harapni lehet a csöndet, végetlen zölden szalad végig a szem. Nekem különösen kedves, hiszen szinte minden, amit itt látok, a szőlő, az üvegházak, a gyógynövények, a virágok, a csönd és a békesség, mind az én világom. Néhány percre meg is pihenek a dombtető kilátópontján, hogy minden irányból szemügyre vehessem a környéket, és hálát adjak azért, hogy itt vagyok, hogy eljutottam ide, és hogy az Égiek még vakító kék éggel, szikrázó napsütéssel is kísérték utamat.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az üvegházak tengernyi zöldséget rejtenek, és egész álló nap szorgos munka folyik bennük. A környéket innen látják el friss zöldséggel. A nagy vízfelület hőmérséklet-kiegyenlítő hatása, az Alpok lejtői felől érkező enyhe áramlatok kiváló mikroklímát teremtenek a zöldségtermesztésnek. A régió üzleteiben öles táblák hirdetik: Reichenau-Gemüse, vagyis zöldség Reichenau szigetéről, a vásárlók pedig biztosak lehetnek a kiváló minőségben és a frissességben. Egy kedves kis házban helyi élelmiszereket kínálnak, betérek egy kávéra. Hatalmas gesztenyefa árnyába invitálnak, a szomszéd asztaltársaságot követve egy pohár bort is kérek mellé. Speciális szigetbor, „Inselwein”, monda a tulajdonos a borról, de magam már láttam a kolostor borospincéjében, valójában egy pinot noir rozé kelleti magát a párás pohárban, ellenállhatatlan, epres illattal.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Néhány házzal arrébb a helyi pék kis boltja állja utam. A friss zsömle mellé a közelben parkoló kocsiról „hentesremekek” közül válogathatunk. Nagy dilemma, hogy egy szép kövér szelet felvágottal vagy egy darab Leberkäs-sel gazdagodva menjek tovább, hiszen tudom, hogy kiváló halbüfékkel is kecsegtet a sziget, és ennyi jó nem fér egy napba, sem a bendőbe. Pedig egy helyi sült halat, vagy hallevest mindenképpen érdemes volna megkóstolni!

Igen, egy nap kevés ahhoz, hogy a sziget minden szegletét felfedezze az utazó. Vannak itt szálláshelyek a több napos tartózkodáshoz, lehet kerékpárral barangolni, piknikezni, jó időben megmártózni a vízben, motorcsónakkal körbejárni a vadvízivilágot, vadmadarakat lesni, vagy csak úgy, élvezni a békességet, a zöld csöndjét, és az évszázadok tapintható örökségét.

Hajóval érkeztem, és úgy terveztem, hogy gyalogosan hagyom el a szigetet. A keskeny földnyelven, nyárfasor kíséretében baktattam a reichenaui vasútállomás felé. Útközben még akadt persze látnivaló a madarak röptén kívül is: az út szélén egymással békés összhangban nőttek a vadvirágok az üvegházakból és az ágyásokból kivadult salátákkal, hagymákkal, gyógynövényekkel együtt. Egy hajdanai vízivár romjaira felkapaszkodva pedig még egy utolsó pillantást is vehettem felülnézetből erre a zöldellő és meséket rejtő szigetre, a tó csillogó tükrére, arra, ahol a Rajna átszeli a békésen ringatózó kékséget.