Praktikus tanácsok bio palántaneveléshez

Kert

Praktikus tanácsok bio palántaneveléshez

Ha már a kezdetektől, vagyis a magok elvetésétől szeretnél gondoskodni arról, hogy a később asztalodra kerülő zöldségek valóban nagybetűs BIO-k legyenek, akkor már a palántanevelés során is érdemes odafigyelned. A bio palántanevelés ugyanis nem egyszerű: sok odafigyelést igényel – és némi kihívással is jár. A jó hírünk viszont az, hogy segítünk megbirkózni a feladattal!

Minden a tervezéssel kezdődik

Bármekkora mennyiséget is tervezel előkészíteni a palántázáshoz, nem érdemes csak úgy random nekikezdeni. Ahhoz, hogy eredményes legyen a magvetésed, a palántáid megfelelően fejlődjenek, és megerősödjenek annyira, hogy kiültetve is bírják a viszontagságokat, előre ki kell sakkoznod a későbbi útjukat.

Mit is jelent mindezt? Legfőképpen azt, hogy tudnod kell, miből mennyit szeretnél elvetni, erre mekkora helyed van, mennyi palántaföld és edény áll rendelkezésedre, ezek mindegyikét el tudod-e helyezni a megfelelő hőmérsékletű és megvilágítottságú helyre és abban az esetben, ha kevés a rendelkezésedre álló hely, mit mi után fogsz elvetni és hova.

Első nekiugrásra könnyűnek tűnhet pár magot elszórni egy tejfölös dobozba, majd öntözgetni és kiültetni, de a leegyszerűsítés éppen az a csapda, ami a legtöbb csalódást hozza. Azoknak ugyanis, akiknek csak egy lépésnyi helyük adatott meg a palántaneveléshez, okosan át kell gondolniuk, hogy a megtervezett zöldségek közül melyiket mikor kell elvetniük, és azok mikor ültethetők ki, hogy aztán helyüket átvehesse a következő palántázandó adag.

Az első zöldségfélék, amiknek a magját elvetjük: a fejes káposzta, a kelkáposzta és a zeller. Ezeket érdemes februárban elvetni, és palántájukat áprilisban kiültetni.

A zeller a májusi ültetésekig is elhúzódhat. Utánuk, márciusban következhet a karalábé és a spárga, amiket április közepén már ültethetünk a szabadba, valamint a paradicsom és a paprika, amiket márciusban elvetve májusban tehetünk szabadföldbe.

Fotó: Pixabay

Általában palántázzuk még a karfiolt és brokkolit- ezeket márciusban vetjük és május elején ültetjük ki-, a padlizsánt és a dinnyét is. Utóbbit április elején vetik és május közepén ültetik ki.

Amikor eldöntöttük, hogy miből mennyit szeretnénk a kertünkbe, kezdődhet a matek: mekkora helyünk van, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, sejttálcás vagy tápkockás nevelést választunk, esetleg régi tejfölös- vagy joghurtos dobozokban vetjük el a magokat? Ha ez megvan, összeállíthatjuk a darabszámokat, és azt összevetve a vetési és kiültetési időszakokkal, illetve a növények igényeivel, már el is készült a palántázási tervünk. Egy biztos alap, ami nagy segítség az induláshoz.

A jó talaj kulcsfontosságú

Nem érdemes spórolnunk a palánták talaján, hiszen mint csecsemőnek az anyatej, olyan a palántázandó növénynek a föld, amibe magját elvetjük. Innen szívja fel a tápanyagokat, ebből táplálkozik, ez biztosítja az első, nehéz időszak megfelelő kiteljesedését. Nem érdemes tehát félvállról vennünk, és – biokertészekhez híven – az agyonreklámozott megoldásoknak sem szabad bedőlnünk! Bátran használjuk hát a konyhai hulladékokból és kerti nyesedékekből előállított komposztunkat: egy rostáláson átsegítve kiváló palántaföld-adalék lesz belőle. Ajánlom még a gilisztakomposztot vagy gilisztahumuszt, ami 5-10 százalékos arányban sokat tud segíteni a talaj javításában.

A megfelelő palántázó talaj optimális növekedési és gyökérfejlődési feltételeket teremt a fiatal növények számára: könnyű felépítésű, laza szerkezetű, ezáltal lehetővé teszi a palánták gyorsabb növekedését. Valóban kissé más, mint az általános virágföld, ezért se használjuk ezt palántázásra! Az ideális palántaföld lazább szerkezetű, jobb vízgazdálkodású és legfőképp tápanyagokkal dúsított – hiszen ezeknek köszönhetően indulhat meg az erőteljes gyökérfejlődés.

Fotó: Pixabay 

Palántanevelő közegünk akkor lesz igazán jó, ha semleges kémhatású, levegős, jól tartja a nedvességet és a hőt, és mentes a kórokozóktól. Ha nem szeretnél a megfelelő föld keverésével bíbelődni, akkor választhatsz számos készen vásárolható palántaföld közül, de ha van kedved a kísérletezéshez, akkor magad is kikeverheted palántáid földjét az arányokra odafigyelve! A bio palántaföldek szervesanyagtartalma általában 50%.

A boltokban kaphatók úgynevezett tőzegkorongok is, amik kifejezetten palántanevelésre, dugványok gyökereztetésére alkalmasak. Ezeket vízbe kell áztatni, majd miután megszívták magukat, beleültethetjük a magokat, később pedig együtt ültethetjük ki a palántával a szabadba. A tőzeg sok biokertész szerint egy szükséges rossz a földkeverékekben, hiszen nem túl környezetbarát az alkalmazása, viszont kell a laza szerkezethez.

Manapság divatba jöttek a termesztőcserepek is, amik 100%-ban tőzegmentesek, biológiailag lebomlók, és a növénnyel együtt kiültethetők. Igaz, hogy ezek használata plusz költséggel jár (mint akkor, ha a régi joghurtos dobozokat használtuk volna), de segítségükkel megkímélhetjük a növényeinket a kiültetéskor fennálló gyökérsérülés veszélyétől.

Kedveltek még a kókuszrost téglák, amiket palántaföldhöz adva a szerkezet javítható, de sok helyütt önállóan is alkalmazzák. Ha kókuszrostot is keverünk a földbe, akkor – abban az esetben, ha véletlenül túlöntözzük a magoncokat –, az ültetőközeg nem tömörödik be, a gyökerek kapnak levegőt. Ha viszont kevesebb vizet kapnak, akkor sincsen gond, mert a kókuszrost nagyon jól megköti a vizet, így a magoncok nem fognak kiszáradni.

A különböző helyről származó és eltérő módon előkezelt kókuszrostok között jelentős különbséget tapasztalhatunk.  Az igazán jól előkezelt kókuszrostot a talajszerkezet iránt legigényesebb növények (például az uborka, paprika, padlizsán) esetében is lehetséges 2-3 cikluson keresztül használni, ezért sokkal fenntarthatóbb megoldás lehet egyéb, erre a célra rendszeresített anyagoknál. Képes a saját tömegénél nyolcszor nagyobb mennyiségű vizet felvenni és tartósan tárolni, miközben biztosítja a szükséges mennyiségű levegőt is a gyökerek számára. Érdemes tehát megismerkedni vele, fontolóra venni használatát, de kezdőknek azt ajánlom, hogy először csak a földhöz keverve próbálkozzanak vele!

A hőmérséklet, a nedvesség és a fény hármasa

A hőmérséklet, a nedvesség és a fény az a három környezeti tényező, ami alapjaiban meghatározza a palántázás sikerét. A palánták a fejlődésük során eltérő hőigénnyel rendelkeznek: a csírázás magasabb hőmérsékletet igényel, ráadásul ez a különböző növények esetén eltérő. Vannak növények, amik akár 14-16 °C-on is csírázásnak indulnak, de sok növény 20 °C feletti, míg a paprika és a padlizsán közel 28 °C-os hőmérsékletet igényelnek. Többek között ezért sem mindegy, miképp tervezzük meg palántáink magvetését, hiszen

nem tehetünk egymás mellé két merőben más hőmérsékleti igényű növényt.

Fotó: Unsplash

Ráadásul rásegítés nélkül nem tudunk egyszerre kétféle hőmérsékleti környezetet biztosítani egyazon helyiségben, így a tervezés gyakorlatilag nélkülözhetetlen. A melegigényes növényeket a csírázás ideje alatt általában a fűtőtest közelében vagy palántanevelőben szoktuk tartani, miközben figyelünk a talaj nedvességére. A csírázás idejére, a sziklevelek megjelenéséig letakarjuk az edényeket, hogy a megfelelő páratartalom biztosított legyen, de arra ügyelünk, hogy naponta levegyük kicsit a fedelet, hogy a fejlődő növény friss levegőhöz jusson, szellőzhessen. Érdemes tudnunk, hogy

szikleves állapotban palántáink alacsonyabb hőmérsékletet, majd a lomblevek fejlődése során újra magasabb hőmérsékletet kívánnak.

Emellett nedvességigényük is eltérő a palántanevelés ideje alatt. Az ültetőedény alját érdemes mindig kilyukasztani, hogy a felesleges víz távozhasson belőle, a pangó víz ugyanis hamar rothadáshoz vezet. Az első sziklevelek megjelenéséig a talaj mindig legyen nedves! Erre ügyeljünk! A talaj nedvességtartalma ugyanis kritikus pont a palántanevelés szempontjából: ha a talaj kiszárad, az könnyen a csíranövény halálát okozhatja.

Fotó: Unsplash

A sziklevelek megjelenése után viszont csökkenteni kell az öntözést, mert a túl sok nedvesség a palánta megnyúlását eredményezheti. A lomblevelek megjelenésével újra lehet emelni az öntözési adagot, ugyanis a levelek párologtatása következtében több vizet igényel a növény.

A csírázás folyamata nem igényel fényt, ebben az időszakban akár sötét helyen is tarthatjuk a palántanevelő edényeket. A sziklevelek megjelenése után viszont fontos szerepet játszik a megfelelő fény mennyisége, ráadásul a megfelelő fejlődés érdekében naponta érdemes forgatnunk a tálcákat, edényeket, hogy semerre se nyúljanak meg növényeink.

Egyéb teendőre gyakorlatilag nincs szükség: a megfelelő helyre, megfelelő földbe elültetett magok a megfelelő környezeti feltételek teljesülése mellett zavartalanul fejlődhetnek, ha ezt a pár szabályt betartjuk. A természetes elvek mentén kertészkedőknek nincs szükségük tápoldatozásra a palántanevelés során. A földbe kevert komposzt vagy gilisztahumusz tökéletesen elegendő növényeink számára.

Fotó: Unsplash

Ne felejtsük el:

az sem jó, ha túl sok jót adunk növényeinknek, mert olyanok lesznek, mint az elkényeztetett ember: a való világ viszontagságai között nehezen tudnak majd helyt állni.

Nem az a célunk, hogy sérülékeny, gyenge palántákat neveljünk, amiket folyamatosan pesztrálgatni kell kinti életük során is, hanem azt akarjuk elérni, hogy erős, vegyszerek nélkül is megfelelően fejlődő, ellenálló zöldségek legyenek belőlük. És ha azt akarjuk, hogy mindez igazán sikeres legyen, akkor már rögtön az alapoknál tudatosan kell felépítenünk a rendszert.

Ajánljuk még:

Kertet az ablakpárkányra? – Lehetséges, de vannak feltételei!

Bár a tavasz közeledtével a növénynevelés fókusza egyre inkább kifelé tolódik, sokan kénytelenek a lakásban megoldani a „kertészkedést”. És bár valóban nincs jobb a napfényben fürdőző terméseknél, a négy fal között is ki lehet hozni a maximumot a lehetőségekből. Hogyan? Mutatjuk!

 

Már követem az oldalt

X