Ebben a szűkülő térben nemcsak a téli madáretetéssel segíthetjük kertünk doktorainak túlélését és boldogulását, hanem azzal is – sőt, véleményem szerint azzal sokkal inkább –, hogy olyan fajokat ültetünk házunk köré, amelyek a hűvösebb hónapokban is táplálékhoz juttatják a keresgélőket.
Fotó: 123RF
A legismertebbek közülük a klasszikus fajok – a csipkebogyó, a kökény, a galagonya és a berkenye – nemcsak az erdők szélén, hanem kertünkbe is telepíthető cserjék, amelyek mind kamránkat, mind kertünk éléstárát feltölthetik.
Ugyancsak hasznos eleme a tájnak az emberi fogyasztásra nem alkalmas tűztövis, amely nemcsak kiváló fészkelőhely és fantasztikus sövénynövény, hanem bőségesen termő táplálékforrás madaraink számára.
Fotó: 123RF
Hasonlóan jó szolgálatot tehetnek a rézsűk megfogásában és sziklakertek befuttatásában jeleskedő madárbirs fajok: télen piros bogyójukkal díszítik a kertet, miközben tálcán kínálják termésüket az arra repülő éhezőknek. Hasonlóan kettős célú a magyal és a borbolya is: mindkettő kedvelt csemegéje madarainknak.
Kevésbé ismert, de ugyancsak hasznos madárbarát növény a kecskerágó (Euonymus europaea):
termése több madárfajnak is kedvelt téli eledele: leginkább akkor fogyasztják, amikor már megcsípte a fagy.
Különösen szeretik a cinegék és a rigók – számos megfigyelés tanúskodik erről. Jó szolgálatot tesz a kertben a fagyal (Ligustrum vulgare) is, bár a legtöbb madár szükségből fogyasztja. A meggyvágó és a süvöltő azonban szívesen csipegeti, akárcsak a fakopáncs a lucfenyő tobozának magját, amit fakéreg közé, repedésbe szorít. Megfigyelések szerint több mint száz tobozt is odagyűjthet a fák doktora asztalára, ami nem mást jelent, mint hogy jó étvággyal és nagy kedvvel üríti ki a fenyőtobozokat. Az erdei fenyő tobozát a keresztcsőrű és a tengelic kedvelik, de más kertünkben menedékre lelő fajok sem vetik meg.
Fotó: Pixabay / Анна Иларионова
Csipkebogyó fogyasztásukról a csonttollú vendégek híresek, a kisebb szemeket pedig még a fenyőrigó is megeszi, mert bizony a nagyobbakat ő már nem tudja lenyelni. 1955-ben szokatlanul bőséges kökénytermés volt Szombathely környékén, így az ornitológia szerelmesei többször is megfigyelhették, miként válik hasznára a szárnyas éhezőknek.
Fenyőrigók 100-200 példányból álló csapatait jegyezték fel, akik először a kecskerágó, majd a galagonya termését fogyasztották el, s csak azután tértek át a kökényre.
„Ilyenkor csapatosan megszálltak egy kökényes részt az erdőszélen, vagy a mezei utak mentén s addig onnan nem távoztak, míg mindet el nem szemezték. Amikor már teljesen letarolták a környék kökénybogyóit, más vidékre vonultak” – olvashatjuk a korabeli leírásokban.
Fotó: Pixabay / Jamila
Megemlíthetjük a kányabangitát is (Viburnum opulus): amikor a kökény már elfogyott,a rigók szívesen térnek át a bangita ágaira pár jó falat reményében. És bizony a kevésbé kedvelt gyomnövényeket, kevésbé ismert madáreleségeket sem szabad elfelejtenünk: példának okáért itt a bókoló disznóparéj (csüngő amaránt) esete. Magjai szeptembertől október közepéig érnek, amit bátran hagyhatunk a növényen, vagy levághatjuk és megszáríthatjuk őket. Később aztán a kertbe kihelyezve örömmel figyelhetjük meg a köréjük gyűlő madarakat, akárcsak a bogáncsok esetében, amelyet szintén nagyon kedvelnek énekeseink.
Fotó: Pixabay / Manfred Richter
Végül ne feledkezzünk meg az olyan fajokról sem, mint a csorbóka, a szamárkenyér vagy az aszat: egytől egyig fontos madáreleséget rejtenek. Júniustól októberig gyönyörködhetünk a körömvirág élénk színű virágaiban, amelyek nemcsak kenőcsnek kiválóak, hanem kaszattermésük is kedvelt madárcsemege.
Bátran hagyhatjuk megszáradni őket a kertben, vagy levághatjuk és úgy száríthatjuk ki – mindkét megoldásnak örülnek kertünk lakói.
Láthatjuk hát, hogy megannyi értékes élelem rejtőzik kertünkben, így ha okosan válogatjuk össze az ültetett fajokat, még külön etetésről sem feltétlenül kell gondoskodnunk. Mindenképpen megéri hát tervezni, és rendszerben gondolkodva dönteni.
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még: