Mind közül a legkacérabb: a lestyán

Kert

Mind közül a legkacérabb: a lestyán

Egy alulértékelt gyöngyszem a veteményes szélén, a természetes ízfokozó, a szerelemi zöld ajzószer. Ezt mind a lestyánról írták le különféle füveskönyvek. De valóban mi is a lestyán? Ismerjük-e, használjuk-e nap mint nap?

Az a monda is járja, hogy a Maggi leveskocka a lestyántól kapja a jellegzetes ízét. Nos, ez így nem igaz, bár a népszerű ízesítő nyomokban lestyánt is tartalmaz. A tudomány szerint illóolajakat, keserű anyagokat, kumaronikat, furokumarinokat, karbonsavakat és gyantát tartalmaz, de ez a felsorolás még senkit sem sarkall arra, hogy a lestyánt bármilyen ételbe belevagdossa. Ha pedig visszatekintünk az elmúlt évszázadokra, akkor a nagy tudású füveskönyvekben azt találjuk, hogy már az 1500-as években értekeznek a lestyán sokoldalú hatásáról.

Főzete széppé és fehérré teszi a bőrt, gyökeréből szerelemre gerjesztő italt lehet főzni, kenyérbe sütni, és teheneknek lehet adni nyaldosni

– írta Otto Brunfels a kor szaktekintélye. A kolostorkertek népszerű növényét Hildegard von Bingen is ajánlotta köhögés, mandulagyulladás és hasi görcsök esetén. A népi hiedelem szerint, ha egy lány a melle alatt lestyánlevelet hordott, akkor magához kötötte szerelmét, a jó termés érdekében pedig Szent Iván estéjén a növények körül lestyánolajjal vagy -főzettel kellett keresztet vetni. Hatásosnak vélték pestis ellen, tüdőbetegségek gyógyítására, gyomorerősítésre, kutya- és kígyóharapásra, sárgaság és májbetegség esetén.

Fotó: Pixaaby / Markéta Klimešová

Mint női gyógynövény, úgy tartották, a lestyán enyhíti a női problémákat, a gyermekágyban „visszahozza a női virágot”, de torokfájás esetére is lestyánt ajánlottak, mégpedig úgy, hogy csőszerű szárán keresztül kell a langyos tejet felszívni.

A modern fitoterápia gyomorégésre, enyhe vizelethajtóként, izzasztónak és köhögés csillapítására ajánlja a lestyán főzetét. Leginkább azonban a levesben érthetjük meg a lestyán valódiságát. Ugyan nem írja minden hús- és zöldségleves recept azt, hogy a hozzávalók közt legyen lestyánlevél. De ha van a kertben egy tő lestyánunk, akkor bármikor dobhatunk bele egy kisebb-nagyobb levelet, leveles szárat. A lestyán nem csak kellemes ízét adja hozzá az ételhez, hanem egyfajta ízfokozóként is működik. Ez az ízfokozó hatás teszi afrodiziákummá is, bár ehhez meglehetősen sok lestyánt kellene magunkhoz venni.

Elégedjünk meg annyival, hogy ez Közel-keletről származó, aromás növény csuda ízeket tud elővarázsolni az ételekből, ha más fűszerrel együtt alkalmazzuk. A húslevesben feltétlenül ott van a helye, ahogyan a különféle zöldséglevesekben is. Kellemesen fűszerezi a mártásokat, jól illik a burgonyafőzelékbe, gombaszószba.

Egyes vidékeken a tokányok elengedhetetlen kelléke, ahogyan egyes csorbalevesek fűszerkeverékéből sem hiányozhat. Simul a tárkonyhoz, összeölelkezik a petrezselyemmel és a borsikafűvel, megszelídíti a zellert.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ez mind elég ok arra, hogyha eddig nem volt a kertben lestyán, akkor mindenképpen szerezzünk be egy szép tövet. Egy családnak egy bőven elegendő, hiszen nem kell belőle sok, levelei pedig folyamatosan fejlődnek. Az őszi magvetésnek most jön el az ideje, keressünk neki félárnyékos helyet, jól vízellátottságú, termékeny talajt. Ha pedig már van lestyánunk, a szép levelekből tároljunk be télire, akár megszárítva, akár apróra vágva, lefagyasztva, hogy a hideg hónapokban se kelljen nélkülözni ezt a legendás fűszert.

Tavasszal pedig tőosztással szaporíthatjuk is, adhatunk belőle a szomszédoknak, a lestyánban hiányt érzőknek.

Amíg pedig még virulnak a tövek, használjuk frissen nap mint nap. Amikor ujjunkkal megdörzsölünk egy levelet, a sós, halványan a zellerre emlékeztető illatban felfogunk fedezni valami nosztalgiát, húnyt szemeink mögött megjelenik majd a régi vasárnapi ebéd, az asztal körül zsibongó család.

Ajánljuk még:

Vendégeim, a komposztgiliszták

Ott éldegélnek egy nagy, fedeles vödörben. Szépen falják a nekik juttatott konyhai hulladékot, készítik az értékes gilisztakomposztot. Olykor megvizsgálom vörös fejüket, ám ezt ők nem nagyon kedvelik, a fény zavarja őket, inkább visszamenekülnek a nedves, langyos félkész komposztjukba, lakmározva munkálkodni. Tavasszal kincset ér majd az addig végzett munkájuk.