Mesebeli halálos gyógynövényünk – a nadragulyát mindenkinek ismernie kell!

A nadragulya egy körülbelül egy méter magas évelő növény, amelynek fénylő fekete bogyói számos veszélyt rejtenek magukban. Idehaza őshonos, de a világ számos területén termesztik is – például Indiában, az Egyesült Államokban és Brazíliában is. Júniustól augusztusig virágzik, ám

kiemelt figyelmet akkor érdemel leginkább, amikor bogyóit hozza, mert ezekből három-négy darab elég ahhoz, hogy egy kisgyermek halálát okozza.

Érdemes tehát tisztában lennünk vele, hogyan is néz ki, és megtanítani gyermekeinknek, hogy ne játsszanak vele!

Fotó: Wikipedia / Danny S.

A nadragulyamérgezés tünete lehet a torok- és szájszárazság, a beszédképtelenség, a nyelési nehézség, a bőrön a skarlátra jellemző kiütések, a tág pupilla és a bizonytalan járás, szédülés.

Veszélyessége ellenére a vidéki népesség számára a nadragulya sokáig egyet jelentett a gyógyítással, sőt: a csodatételekkel, varázslattal is. A feljegyzések szerint annyira megbecsült és vágyott növénynek számított, hogy nem jó szívvel váltak meg tőle: „a házhoz mindent be, semmit ki” elv szerint ragaszkodtak hozzá.

Úgy vélték, ha másnak adnak a növényből, akkor annak elvész szerencsét hozó ereje.

A népi gyógyászatban kiemelkedő görcsoldó, hányáscsillapító és szívritmusszabályozó tulajdonságairól volt ismert, de asztma ellen is alkalmazták: a növény szárított leveleit apróra morzsolva cigarettaként szívták. Az 1900-as években iparnövényként is termesztették, de a házak táján, a kiskertekben sem volt ritka, mint haszonnövény. Ekkor már leginkább idegi bántalmakat, kólikát, bőrproblémákat, menstruációs gondokat és vörhenyt kezeltek vele.

Fotó: Pixabay

A kereskedelemben levelét és gyökerét keresték, méghozzá azok magas hatóanyagtartalma miatt. A levelek szedésének ideje június, ám nagyon körültekintően kell eljárni: könnyen megbarnul, sőt meg is feketedik, ha hanyagul kezelik.

Szedését azonban csak olyanoknak ajánlom, akik pontosan tisztában vannak minden részének mérgező összetevőivel, azok hatásaival és a felhasználás házi körülmények között igencsak szűk lehetőségeivel. 

A nadragulya gyökerének görcsoldó, asztma elleni, fájdalomcsillapító, gyomorfekélyt gyógyító és nyugtató tulajdonságai ismertek, a szakemberek szerint továbbá erős hatást fejt ki a központi idegrendszerre és az agyra. Legtöbbször tinktúra formájában használják, de a gyógyászatban kenőcs, szemcsepp, por és tapasz is elérhető belőle. Sok gyógyszertárban elkészített görcsoldó, fájdalomcsillapító és gyomorfekélyt gyógyító gyógyszer összetevője volt az elmúlt évtizedek során- és az öregkori remegés enyhítésére is széles körben alkalmazták. 

Fotó: Wikipedia / H. Zell 

A nadragulyáról szóló feljegyzéseket olvasva érdekesen kettős kép tárul elénk, mert bár egyik oldalról kiváló gyógyító, másik oldalról maga a veszedelem ez a hihetetlen erőkkel rendelkező növény.  A vidéki asszonyoknál ugyanis bevett szokás volt, hogy a nadragulya levét kifacsarták, üvegbe szűrték, és bódító gyógyszerként alkalmazták – olykor az élet kioltásáig vezető bódulatig. Sajnos nem volt ritka az sem, hogy csecsemők, sokat szenvedett beteg hozzátartozók vagy nem kívánt férjek tudatos mérgezésére alkalmazták. 

Számos hiedelem és érdekes történet kapcsolódik hozzá a szerencsét hozó reggeli megkerülésektől kezdve egészen odáig, hogy

egyes területeken úgy tartották, hogy kézzel nem is szabad megérinteni, mert az szerencsétlenségek sorát hozza az emberre.

Az udvaron lévő nadragulyára nem lehet épületet (például pajtát) építeni, mert akkor baj érheti a házat- és olyan feljegyzéseket is találni, amik szerint olyannyira vigyáztak rá, hogy még a kutya se vizelhette le.

Fotó: Flickr / Peganum

A nadragulya a ránk maradt történeteken túl arról is ismeretes, hogy hatóanyaga, az atropin hallucinációt okoz. No nem mintha ez csak elrettentő példaként szolgálna, az elmúlt századokban ugyanis előszeretettel itták éppen ezzel a céllal: a repülés, a spirituális- vagy éppen a szexuális élmények átélésének vágyától vezérelve.

Az atropin azonban nem játék, még akkor sem, ha a történelmi korokban más és más módon alkalmazták a legkülönfélébb hatások kiváltására. Az atropin például pupillatágító hatású, ezért

a középkorban az olasz nők egyfajta szépítőszerként alkalmazták: a növény forrázatát szemükbe csepegtették. Állítólag innen ered a bella donna, azaz a szép nő kifejezés is.

Összességében elmondhatjuk, hogy a nadragulya a benne található alkaloidok miatt kifejezetten veszélyes növény. Virágja, megjelenése, bogyója bár vonzó lehet, érdemes messziről elkerülnünk.

Fotó: Wikipedia / Danny S. 

Nem véletlenül foglalkoztatta a világirodalom nagyjait sem, akik igyekeztek maguk is élni a veszély felhívásának lehetőségével:

találkozhatunk vele Sherlock Holmes történeteiben, Jókai Mór Sárga rózsájában, Agatha Christie Öt kismalacában, Az utolsó kívánságban (Andrzej Sapkowski) de még Vergilius eclogáiban is.

Felhasználását tehát bízzuk a szakértőkre, mert nem éri meg a kockázatot! Ha kertünkbe véletlenül betéved egy magja, és abból növény fejlődik, álljunk ellen a csábításnak, és távolítsuk el onnan. Kiváltképp igaz ez azokra az otthonokra, ahol kisgyermekek vannak, hiszen még a legtudatosabb nevelés mellett is előfordulhat, hogy pár bogyóját csemegének érzik, ami végzetes tragédiákhoz is vezethet.