Magyarország madarai: a zöld küllő

„A zöld küllő szintoly fürge és vidám, elővigyázó és agyafúrt, nyughatatlan és fáradhatatlan, mint rokonai. Ép oly jó kúszó, járni meg, a nálunk honos fajok közt, legjobban tud, sokat is mozog a földön s nagy ügyesen szokott szökdécselni. Röpte kemény, surrogó, hullámosabb mint a többi harkályé. Hangja csengő, messze hallatszó glükk. Kúszás közben nagyokat szökken, minden ugrását glűggjük, sük szótaggal kisérve” – olvashatjuk Chernel István leírásaiban. 

A régen zsolnának, zöldharkálynak vagy zsónának is nevezett madarunk odúköltő: közel olyan ügyes odúkészítési technikával és képességekkel, mint közeli rokona, a fakopáncs.

Fotó: 123RF 

Rokonával ellentétben azonban sokkal inkább megbecsüli a kemény munkával vájt odúját: akár több évig is megmarad ugyanabban az otthonban. Évente egy fészekaljat nevel fel, amely 5-7 utódból áll, akiket a szülők hangyákkal, lárvákkal, rovarokkal etetnek.

A fészekaljat 16-18 napig felváltva melegítik: a megfigyelések szerint a hím körülbelül 10 órától délutáni 3-4 óráig, a tojó a nap többi részében ül a tojásokon.

Pelyhes fiókáikat is közös erővel nevelik, és szorgalmasan hordják nekik a táplálékot.

Mivel odúját vastagabb fákba vési, csak olyan területen van esély a megtelepedésre, ahol az idősebb fák is békében élhetnek. 

Mivel a zöld küllő erősen függ kedvenc táplálékállatától, a hangyától, a megfelelő mennyiségű hangyatáplálék megléte is szükséges ahhoz, hogy kertünk lakójaként üdvözölhessük.

Fotó: 123RF 

„Madarunk napi élete körülbelül következő módon folyik: mihelyt a harmat kissé felszáradt, elhagyja éjjeli tanyáját, hangos szavával köszönti a reggelt s bekalandozza lakóhelyének környékét. Míg a szerelem nem hevíti keblét, addig párjával nem törődik, vele csak esetlegesen találkozik s inkább a maga útján jár. Egyik fáról a másikra száll, bizonyos sorrendet tartva, de korántsem oly határozottat, hogy bizonyos helyeken biztosan reája bukkanhatnánk.

A fákat mindig alulról fölfelé kutatja át, de inkább a törzsön marad s nem igen szokott az oldalágakra mászni…

Délig szinte szakadatlanul munkában van: több mint 100 fát átvizsgál, azonkívül az útjába eső hangyabolyokat is szemügyre veszi. A kemény fákat nem vagdossa meg annyira, mint a többi harkály, ellenben gerendákba, agyagfalakba gyakran mély lyukakat váj. A lekaszált rétekre sokszor leszáll, ide oda szaladgál a földön és sok férget, álcát összeszed… Nem igen válogatós, de a hangyatojásokat, hangyákat, kivált a vörös hangyákat mégis legjobban szereti…” – olvashatjuk Chernel-féle Az állatok világában.

Fotó: 123RF  

Párba állása már a tél vé­gén megtörténhet, de a családalapításra egészen áprilisig vagy akár májusig is várni kell. A legifjabb generáció júniusban repül ki, de őszig még a költőterületen marad. Gyakorta láthatjuk keresgélő egyedeit a gyepek sűrűjében, ahol hangyák után kutat, de az sem ritka, hogy egy-egy vastagabb fa törzsénél játszik bújócskásat velünk.

A zöld küllő ugyanis alapvetően bizalmatlan az emberrel kapcsolatban, így ha észrevesz bennünket, rögtön a törzs ellenkező oldalára húzódik, ahonnan érdeklődő és leskelődő mozdulatokkal kíséri nyomon mozgásunkat.

Fotó: 123RF  

Állományait az élőhelyek leromlása mellett az élőhelyek mo­zaikosságának csökkenése is veszélyezteti. És mivel a fás élőhelyeket szegélyező gyepek megszüntetése (például beszántása) vagy gyepként történő, de intenzívebb hasznosítása veszélyezteti a hangyapopulációkat, közvetve a zöld küllőre is veszélyt jelent – nem beszélve a vegyszerhasználatról, a műtrágyák hatásairól, a felülvetések okozta diverzitás-csökkenésről és a legeltető állattartás csökkenéséről.

Fotó: 123RF  

Márpedig a zöld küllő nemcsak rovarfogyasztása miatt hasznos: ökológiai mérnökként is kiemelkedő szerepe van. A nagy fakopáncs odúja ugyanis túl kicsi a szalakóta vagy a búbosbanka számára, ezért

a fekete harkály mellett a zöld küllő az egyik legfontosabb odúkészítő madárfaj, amely elsősorban azoknak a nagyobb testű madaraknak nyújt otthont, akik a kisebb odúkból méretük miatt kiszorulnak.

Fotó: 123RF  

Először a nyolcvanas években figyeltek fel rá, hogy a zöld küllők nemcsak a fákat, hanem a lakóépületek gerendáit, később falait is egyre gyakrabban kopácsolják. „Ahogy az udvarra lépve átpillantottam a szomszédos házra, meglepetten láttam, hogy a faburkolaton egy nagy zöld küllő csimpaszkodik, és csőrével hatalmasakat vág a frissen lakkozott deszkára. Közben feszegette és véste is, a fa nyiszorgása áthallatszott a kertünkbe. Réce nagyságú zöld teste furcsán hatott a ház homlokzatán. Beszaladtam a házba a gépért. Gyorsan lefényképeztem, s csak utána kergettem el” – írja egy hasonló esetről Bertha Bulcsu. 

Sajnos a harkályfélék ház körül történő kopácsolása egyre gyakoribbnak számít, és a pontos magyarázata máig sem ismert.

Sokan úgy vélik, hogy idős, természetes fák hiányában az épületeknél próbálkoznak, mások azt mondják, hogy a falakban mozgó kártevőket érzékelhetik. Van olyan szakember is, aki szerint csak a kopácsolás hangját szeretik, és olyan véleménnyel is találkoztam már, ami a területvédelmet tartotta a kiinduló oknak. Egy biztos: ha a házunk táján kopácsolást hallanánk, nem kell rögtön a légpuskáért rohanni, hiszen ma már számos, egyszerű és költséghatékony megoldás létezik a küllők és harkályok háztól távol tartására. Például itt, itt és itt.

Fotó: 123RF   

Egy zöld küllő nagy kincs a ház körül, becsüljük meg, ha minket választott, és gondolkodjunk előre: ha ma fákat ültetünk, azok gyermekeink korában számtalan küllő túlélését biztosíthatják. Cserébe ők szorgalmasan tisztogatják kertünket a kártevőktől, fenntartva azt a környezeti egyensúlyt, amely nélkülözhetetlen egy egészséges és kiegyensúlyozott élethez.

Nyitókép: 123RF