Közeledik az ifjító metszések időszaka

A metszés olyan, mint egy művészet: nem is gondolnánk, mennyi mindent kellene tudnunk növényeinkről ahhoz, hogy valóban jól csináljuk.

Több ezer oldalnyi szakirodalom szól arról, milyen is a valóban jó metszés, és mennyi mindenre kell odafigyelnünk ahhoz, hogy hosszú távon is egészséges, bőven termő, életerős növényekben gyönyörködhessünk.

A télen is metszhető növények közé tartoznak az alma- és körtefák, de fagypont alatt egyiknek sem szabad nekiállni.

Fotó: 123RF 

Hiába szól arról a fáma, hogy januárban bátran elvégezhetjük az öreg almafáink ifjítását, ha január a mínuszok hónapja, akkor el kell engednünk. A fagyos időben végzett metszések szétroncsolhatják a növényi szöveteket, hatalmas károkat okozhatunk vele. A következő jótanácsok tehát csak arra az esetre vonatkoznak, ha a téli időszak közepén enyhébb napokat élhetünk meg –

sosem szabad elfelejtenünk, hogy a metszőollót csak nulla fok felett vehetjük elő!

Ha elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy nekiálljunk megöregedett és megfáradt gyümölcsfáink metszésének, akkor a legfontosabb, amivel fel kell készülnünk, az a tiszta, éles szerszám.

A fertőzések elkerülése érdekében csak gondosan megtisztított metszőollóval álljunk neki a munkának!

Arra is fordítsunk figyelmet, hogy szerszámunk éles legyen, és a megmetszeni kívánt növényi részek átmérőjéhez igazodjon. Ha ugyanis olyan eszközzel dolgozunk, ami nem alkalmas arra, hogy adott vastagságú ágat elvágjon, akkor teljesen szétroncsoljuk növényünket, ami a fagyokban történő metszéshez hasonlóan komoly károkat okozhat: akár a növény halálát is.

Fotó: 123RF  

De térjünk át a kifejezetten ifjító céllal végzett, komolyabb metszésekre, pontosabban csonkításokra! Ifjító metszésnek hívják azt a beavatkozást, amivel a korona nagy részét eltávolítjuk, hogy megszüntessük az önárnyékolást és elősegítsük a friss hajtások fejlődését. Az elmúlt évek gyakorlati kísérleteinek eredményei azt mutatják, hogy

a jó erőben lévő, de elöregedett fák ifjító metszése sikeresen helyreállíthatja a növény termőképességét,

segíthet megerősödésében és élethosszának növelésében, továbbá ellenállóbbá is teheti a környezeti hatásokkal és fertőzésekkel szemben.

Az ifjító metszések során a központi tengelyek mentén induló elsőrendű, fajtától függően különböző mértékben felkopaszodott vázágakat szokás visszacsonkolni, méghozzá vastagságuk miatt nem metszőollóval, hanem fűrésszel. A művelet során alulról felfelé haladva egyre rövidülő mértékben végezzük a csonkítást, ami után valljuk be: elég ijesztően néznek ki idős fáink. Aggodalomra viszont semmi ok:

a vegetáció megindulásával sok rejtett rügy pattan majd ki,

amiket a megmaradt, fiatalabb gallyak rügyei is követnek. Az erős visszavágás ugyanis intenzív hajtásnövekedést vált ki, és bár az ezt követő szezonban kevesebb gyümölcsre számíthatunk, az azt követő évben már teljes lesz a termésképződés.

Fotó: 123RF  

A türelem abszolúte megéri: az ifjított fák későbbi termései sokkal szebbek, egészségesebbek lesznek, mint az öreg, megfáradt fák termései – ez a metszés következtében kialakuló jobb fényellátottságnak és a termőrészek törzshöz közelebbi elhelyezkedésének köszönhető (utóbbi esetben tudnunk kell azt is, hogy minél rövidebb úton érkezik a tápanyag a termőrészekhez, annál jobb lesz az érlelt gyümölcs tápanyag-ellátottsága).

Nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy a metszést, csonkítást szakszerűen végezzük el, mert ezen a növény túlélése is múlhat.

Mivel az igazi, hatásos ifjításhoz vastag ágakat kell levágnunk, a munka során ügyelnünk kell arra, hogy ne hasadjanak le.

Ehhez a legjobb, ha alulról kezdjük a vágást, és mivel nagy eséllyel még az éles fűrész ellenére is roncsolt szegélyű csonkot kapunk, simára kell vágnunk a sebszéleket. Természetesen a nagy átmérőre való tekintettel a sebkezelés sem maradhat el: alaposan kenjük be a csonkokat.

Fotó: 123RF  

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ifjítás folyamata nem ér véget a metszéssel: a következő évek során mindig át kell gondolnunk, hogy melyik ágakból neveljük tovább a fát, a felesleges vesszőket pedig tőből el kell távolítanunk. Az ifjítás tehát egy nagyon nagy átgondoltságot, precíz munkavégzést és odafigyelést igénylő kerti munka, ami bár igényli az időráfordítást, abszolút megéri a fáradságot.

A szakirodalom szerint egy jókor, jól elvégzett ifjítással akár tíz évvel is meghosszabbítható a terméshozás időszaka, nem mellesleg pedig gyümölcsfáink életereje, ellenállóképessége is javítható.

Fotó: 123RF  

Általános szabály, hogy a legtöbb gyümölcsfa megifjítható, azonban az idő és a kimerülés előrehaladtával a hatás csökken. Ha tehát már nagyon öreg, és láthatóan szenved öreg fánk, nem biztos, hogy sikerrel vissza tudjuk hozni. A barack és a cseresznye gyakrabban igényelheti a fiatalítást, de bármilyen fajtáról is legyen szó: ha a koronában már megindult a kopaszodás, mindenképpen érdemes rászánnunk magunkat.

A tél végi ifjításokat az alma és körtefákkal érdemes kezdeni, utánuk következhetnek a naspolyák és birsek, majd a sort a cseresznye, a meggy, a kajszi és az őszibarack, illetve a szilva zárja.

Utóbbiak esetében sokan inkább a szeptemberi ifjítást javasolják, de a megfelelő tél végi időpontban végzett fiatalítással sem árthatunk.  

Fotó: 123RF 

Ha valaki szeretne jobban elmerülni a metszés művészetében, készültünk egy rövid ajánlóval azokból a szakirodalmakból és szakmai anyagokból, amelyek kitárják a lehetőségek és a szakszerű gyakorlat kapuit:

• A gyümölcsfák fitotechnikai műveletei
• A gyümölcsfák metszése és koronaalakítása 
• Ápoljunk minden gyümölcsfát! 
• Gyümölcstermesztés 
• Útmutató a kiültetett gyümölcsfák nevelésére

Nyitókép: 123RF