Kiürültek az élelmiszerek, mert öljük a talajt: húsbavágóan fontos, hogy minél többen felfedezzék a biokertészkedést

Mi kell még ahhoz, hogy elhiggyük, amit a hazai és a nemzetközi kutatások évtizedek óta szajkóznak a talaj minőségének romlásáról? Tényleg nem fáj még eléggé, hogy vitamin- és ásványianyag-deficiteink nagyobbik részét a kimerülő földekben megtermelt zöldségek és gyümölcsök egyre csökkenő beltartalmi értékének köszönhetjük? Vagy, hogy immunrendszerünk ellenállóképessége nem a csodapirulákkal bevitt „pótszereken”, hanem a természetes és tiszta élelmiszerek fogyasztásán múlik? Tényleg elfelejtettük már két generáció távlatából, milyen is volt a nagymama kiskertjéből asztalra kerülő zamatos paradicsom, paprika, roppanós uborka és micsoda élmény volt a kert fűszeres illatát magunkba szívni? 

Gyermekként még ismertük a kert megannyi ízét és illatát, tudtuk, hogy ami a földből kikerül, azon földmaradványok vannak, meg kell mosni, és nem biztos, hogy tökéletesen egyenletes a répa felülete, de az íze fantasztikus. Majd felnőttünk, eljött a jó világ, amiben minden elérhető, ellenben mindenki elfoglalt, ezért gyors megoldásokat keres. Besétáltunk az első hipermarketbe, ahol már mosott, koptatott répát és krumplit is vásárolhattunk, rájöttünk, mennyivel kényelmesebb úgy élni, hogy a valóság egy részét letakarjuk a heti akciós újsággal.

Cinikus játéka a sorsnak, hogy a kényelemért oly’ gyorsan leszoktat minket arról, ami helyes. Ráadásul rendszerint csak akkor vesszük észre, hogy valami nem stimmel, amikor már benne vagyunk a pácban. Akkor érezzük, hogy gond van a testsúlyunkkal, mikor a kitartó evésnek hála felszaladt az a pár kiló, és akkor vesszük észre, hogy valami nem olyan a földben, mint eddig, amikor a benne termő zöldségek tartalmi értéke drasztikus mértékben lecsökkent. Ilyenkor még laikusként is megfogalmazzuk, hogy az allergiák, intoleranciák, betegségek, immungyengeség és a kimerültségünk nem holmi összeesküvés-elméletek főszereplői, hanem kollektív gondatlanságunk jele.

Ezen a ponton senkire sem mutogathatunk, hiszen a tükörképünkért csakis magunk lehetünk felelősek. De a jó hír az, hogy az egykori tudás bennünk szunnyad, és felébreszthető. A jóhoz hozzá lehet szokni még egy kis erőfeszítés árán is, tehát ha látjuk a mostani rendszer hibáit, és az előttünk álló feladatokat, minden esélyünk megvan rá, hogy változtassunk azon, amit egyszer elrontottunk.

Fotó: Unsplash.com

Mi adhat okot az optimizmusra? Többek között az, hogy Magyarország a biogazdálkodási technológiák élvonalában van világviszonylatban, a magyar szakemberek tudásáért állnak sorba külföldön is, és hogy

a magyar talajban még van annyi erő, hogy meghálálja, ha abbahagyjuk a mérgezését.

Márton Balázs a fenntartható mezőgazdaság szakértője pontos helyzetképet mutat, amiből mindannyian levonhatjuk a megfelelő következtetéseket.

„Számos magyar és nemzetközi kutatás megállapította már, hogy az elmúlt ötven-száz évben – a túlzott kemikáliahasználat miatt – világviszonylatban folyamatosan és rohamosan csökken a talajok szervesanyag-tartalma. Ástunk olyan európai talajszelvényt, ahol a talaj felső termőrétegében semmiféle biológiai életet nem találtunk. A mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája a termőtalajok pusztulása, leépülése: Prof. Dr. John Crawford, a Sydney Egyetem Fenntartható Megoldások Intézet, Fenntartható Mezőgazdaság tanszékének vezetője szerint Amerikában 10-szer, Európában 17-szer, Kínában 57-szer gyorsabban pusztulnak a talajok, mint ahogy újraépülnek. Ha egy talajhoz 100 évig nem nyúlnak hozzá, akkor 100 év alatt kb. 1 százalékot nő a humusztartalma, a talaj elrontásához viszont másfél év is elegendő. Minden „szűz” talajban él egy mikroflóra, amely talajbaktériumokból, gombákból, algákból és sokféle mikroorganizmusokból áll, amelyek elpusztulnak a főként nagyüzemi termelésben túlzott mértékben használt kemikáliáktól. 

Aki viszont nem használ kemikáliákat, hanem biológiai szerekkel segíti a növénytermesztést, az jó eséllyel megállítja a talaj szervesanyag- és humusztartalmának romlását, sőt: ilyen helyeken jelentős talajminőség-javulás tapasztalható, hiszen a talaj elkezdni visszaépíteni magát, ami persze több éves folyamat. Szerencsére

Magyarországon – Európa-viszonylatban nézve – még jobb állapotban van a talaj, ezért is nagyon fontos, hogy minél szélesebb körben és minél előbb abbahagyjuk a kemikáliák használatát”

– magyarázza a szakértő.

Hogyan hatnak a kemikáliák a talajra?

A kémiai alapú növényvédőszerek és kemikáliák alkalmazása olyan a talajnak, mint az emberi szervezetnek a drog: miközben leépíti az természetes védekezőrendszert, egyre több kell belőle, hogy a talaj valamennyire termőképes maradhasson. Ebben az ördögi körben mi magunk vagyunk az elkövető és az áldozat egyaránt, hiszen a silány talajminőség következményeit a saját szervezetünk szenvedi el.

„1975–2005 között magyarországi kutatók a Gödöllői Egyetemen vizsgálták a sárgarépa vitamintartalmát, ami 30 év alatt 100 százalékról 4 százalékra csökkent.

Tehát amit 30 éve még egy sárgarépa elfogyasztásával juttattunk be a szervezetünkbe, azt a vitaminmennyiséget ma 25 sárgarépával tudnánk fedezni, ami képtelenség – ezért virágzik a táplálékkiegészítők piaca. Ne csodálkozzunk, hogy a boltban kapható sárgarépának víz íze van, és három nap alatt megromlik a hűtőben” – mondja Márton Balázs, aki minden rémisztő adat dacára optimista a biogazdálkodás jövőjével kapcsolatban.

Mit ér a bio?

A nagyüzemi termelésre kevesebb ráhatásunk van – gondoljuk részben joggal, –, emiatt úgy érezhetjük, hogy a saját mikrokörnyezetünkben elindított változások csupán cseppek a tengerben. Valójában azonban nagyon is sokat tehetünk a magunk erejéből, hiszen a legtöbb kiskert és kisebb gazdaság nem a nagyüzemi területek közelében helyezkedik el, így talajjavító intézkedéseink eredményét fokozatosan megtapasztalhatjuk a ház körül is. A „ha a szomszéd mérgezi a földjét, én hiába akarom tisztán tartani”-logika gyakorlatilag ugyanaz a felelősséghárító mechanizmus, amit a nagyüzemi gazdálkodással kapcsolatban már ismerünk – ne essünk ebbe a csapdába se. Számít, hogyan döntünk a saját kertünkben!

Fotó: Unsplash.com

A kémiai növényvédő és terméshozam növelő szereknek megvannak a biológiai alternatívái, tehát bárki, aki ma Magyarországon akár kis-, akár nagyobb volumenben gazdálkodik, könnyedén hozzáférhet hazai szakemberek által fejlesztett talajjavító és növényvédő biológiai készítményekhez, illetve a szakemberek készségesen állnak rendelkezésre a fenntartható technológiák elsajátításában is.

„Régóta nem utópia, hogy a nagyüzemi termelésben is át lehet állni a biogazdálkodásra, hiszen tíz-tizenöt éve már, hogy igen széles termékválasztékot lehet elérni a hazai piacon: ha betérünk egy boltba, 80-20 százalékban vannak kemikáliák és biológiai szerek, ez utóbbiak aránya pedig folyamatosan nő. Attól sem kell tartanunk, hogy ezek a készítmények többe kerülnek. Ugyanakkor (újra) meg kell szoknunk, hogy a földmunka időigényes, ellenben az eredményben is meglátszik a befektetett energia. Meg kellene ismét szoknunk az idényszerűséget is: nem lesz mindig mindenféle zöldség-gyümölcs a háznál, és még az azonos termékek sem lesznek egyformák. Ha ezeket az alapvetéseket nem fogadjuk el, az egészséges alternatívákról jószerivel lemondhatunk, hiszen a józan eszünkkel felmérhetjük, nem természetes például az, hogy egész évben kapható a paradicsom. Amit télvíz idején veszünk – és nem biotermék –, azt

jó eséllyel Spanyolországból hozták, és termőföldet soha nem látott, antibiotikumos tápoldatba lógott a gyökere, míg megnőtt”

– mondja a szakember, aki a saját kertjében évtizedek óta nem használ vegyszereket.

Talán nem sokan tudják, mennyire szerencsés helyzetben vagyunk mindannyian, akik vissza szeretnénk térni az elfelejtett tudáshoz, praktikákhoz, hogy ismét tiszta körülmények között gazdálkodhassunk, ugyanis van miből táplálkoznunk!

A világ mezőgazdasági szereket gyártó nagyvállalatainak jelentős része támaszkodik magyar mikrobiológusok tudására, amire méltán büszkék lehetünk. 

Ez a tudás a mai mikrobiológiai készítmények piacán is megmutatkozik: Magyarország világviszonylatban is első az ilyen készítmények fejlesztéseiben.

„A magyar piacon kb. 50-60 hazai biológiai növényvédő- és -tápláló szer és jó néhány import termék van. Utánunk Litvánia következik, ahol összesen hét darab termék van – ebből is látszik, hogy Magyarországon minden lehetőség adott, hogy áttérjünk a biogazdálkodásra és lecseréljük a talajt mérgező kemikáliákat” – mondja Márton Balázs.

A kertészkedés mentálhigiénés előnyeiről sokat cikkeztek már, mi is írtunk róla, többször is, a gyermekneveléssel, és a gyermekek fejlődésével kapcsolatban is otthoni és iskolai környezetben. Szimbolikusan is lelkünk jelképe a kert, ha pedig ezt komolyan vesszük, azonnal megértjük, mi múlik azon, hogy tisztántartjuk-e vagy tovább mérgezzük.

Az anyag megjelenését az AGRO.bio Hungary Kft. támogatta