Nevéhez híven a komposzt-teát a komposztból állíthatjuk elő, méghozzá a mikroorganizmusok és tápanyagok kioldásával. Az így kapott oldat egy könnyen hasznosuló formája a komposztnak, ami ezen tulajdonságának köszönhetően gyorsabban is elláthatja növényeinket, mint a földbe dolgozott komposzt.
A komposzt-tea lehetőséget ad arra, hogy a komposzt beltartalmi értékei lombtrágyaként is hasznosulhassanak, lehetővé teszi az öntözéssel történő tápanyagutánpótlást és erősítést, alkalmazása segítheti a növényi maradványok lebontását, megnöveli a mikrobiológiai aktivitást és ezzel a talaj tápanyag körforgalmát, és még természetes növényvédő szerként is alkalmazható.
Kutatások bizonyítják, hogy a komposzt-tea csökkenti a lisztharmat és a penészgomba előfordulását az epren, az uborkán a babon és a szőlőn is, ráadásul hatásos palántadőlés, tőrothadás megelőzésében is.
Fotó: 123RF
Az egykori Szent István Egyetemen (ma MATE) végzett kísérletekkel arra is sikerült rávilágítaniuk a szakembereknek, hogy a komposzt-teával kezelt növények úgy zöldtömegben, mint szárazanyag-tömegben pozitív eltérést mutatnak a nem kezelt növényekhez képestképest.
A felhasználási tapasztalatok szerint tehát a mezőgazdasági termelésben akár 30%-os termésnövekedés is elérhető a komposzt-tea alkalmazásával.
Az igazán jó komposzt-tea ismert összetételű és korú komposztból készülhet, vízben áztatással és fermentációval. Otthoni elkészítése mindösszesen három napot vesz igénybe: a kész komposztot vászonzsákba helyezzük, és egy esővízgyűjtő hordóba tesszük. Itt úgy áztatjuk, mint a teafiltert a bögre vízben, majd leszűrjük, és hígítva alkalmazzuk. Az így elkészített vizes oldat még nem komposzt-tea, legalábbis szakmai szempontból biztosan nem. Hogy miért, arra nemsokára rátérek.
Fotó: 123RF
De előbb egy, a sima vizes oldatnál bonyolultabb változatot is említsünk meg: a levegőztetett komposzt-teát, amihez általában az akváriumok levegőztetőjét használják, és 33 fok körüli vízbe teszik az alapot, amit egy napig levegőztetnek, majd leszűrnek. Az így készült oldat is hígítva alkalmazandó, és körülbelül 3-4 hétig tartható el megfelelő körülmények között. Egyes helyeken több hónapot is mondanak, de azt tudnunk kell, hogy
az idő előrehaladtával romlik az oldatunk minősége és beltartalmi értéke is, ráadásul egyéb tényezőktől függően olyan mikroorganizmusok is felszaporodhatnak benne, amelyek negatív hatást fejtenek ki.
Így, ebben a formában még ezt sem nevezném igazi komposzt-teának. A komposzt-tea készítés pontos módszerei, legfőképp annak aerob vagy anaerob körülményei még ma is szakmai viták tárgyát képezik, amiben jelen írás keretein belül nem tisztünk és nem is célunk állást foglalni. Ahány komposzt, annyiféle komposzt-tea, és ahány féle környezeti hatás, annyiféle végeredmény. A komposzt-tea minőségében éppúgy szerepet játszanak a komposztban található gombafajok, mint az érés során keletkező mikroorganizmusok, ahogyan meghatározzák azt a víz paraméterei és a hőmérsékleti értékek is.
Fotó: 123RF
Úgy vélem, hogy házi körülmények között már azzal is sokat tehetünk, ha az első megoldást, a vizes oldatot alkalmazzuk, de segítve az igazán tartalmas, eredményes és tudásra alapozott kertművelést, szeretnénk bevezetni olvasóinkat az általunk közölt módszerek mélységeibe is. Nincs ez másképp a komposzt-tea esetében sem, ami valódi formáját a víznél és a levegőztetésnél egy fokkal komplexebb elkészítés során nyerheti el, méghozzá így:
Az első lépés az érett, jól levegőztetett komposzttal kezdődik, mert csak ezzel lehet tartalmas teához jutni.
Az ilyen komposzt bővelkedik olyan mikroorganizmusokban, amelyek a talaj és a növények számára is hasznosak. A megfelelő gomba-baktérium egyensúly kialakításához azt is tudnunk kell, hogy milyen anyagokat használtunk a komposzt elkészítéséhez, ugyanis a csak mezőgazdasági trágya és zöldhulladék felhasználásával készült komposztokban például viszonylag kevés a gomba, ami faapríték hozzáadásával javítható.
Fotó: 123RF
A következő lépcső a víz: lehet eső- vagy kútvíz, hiszen a csapvízben lévő klór nagyon negatívan hat a vágyott folyamatok lezajlására. Ezért van az, hogy csapvíz használata esetén néhány órával a komposzt hozzáadása előtt meglevegőztetik a vizet, hogy a klór eltűnjön.
A jó komposzt-tea eléréséhez szükség lesz a mikrobális növekedésre is, azaz a folyamat lényege abban rejlik, hogy elérjük a beltartalmi érték, a mikroorganizmusok számának növekedését. Ehhez számos recept és praktika létezik: valaki hínárt, valaki melaszt használ hozzá, de kaphatók bolti indítók és serkentők is.
A valódi komposzt-teához tehát szükségünk van egyfajta katalizátorra: ez teszi igazán eredményessé a munkánkat, mert a komposzt-tea célja nem a komposztban lévő élet megtartása, hanem annak felszaporítása.
Fotó: 123RF
Mivel a komposzt-tea dúskál életben és ezek kölcsönhatásaiban, a valódi komposzt-tea felhasználását 24, de maximum 48 órán belül javasolják. Éppen ezért, akik a szigorúan vett receptekre esküsznek, azt vallják, hogy a komposzt-tea csak frissen, odahaza készíthető, a boltokban nem megvásárolható. Ennek ellenére vannak olyan termékek, amelyek ezt a nevet vagy nagyon hasonlót viselnek- és valóban rendelkeznek hasznos mikroorganizmusokkal is-, de ezek nem tekinthetők valódi komposzt-teának. Az én egyik kedvenc receptem egy permakultúrás fórumon találtam meg, és bár először némiképp bizarrnak tűnt, nagyon megtetszett.
Mindent összevetve azt tanácsolom, hogy ne féljünk felfedezni és kísérletezni: először indulhatunk egy vizes oldattal, majd próbálkozhatunk a valódi komposzt-teával, és közben figyeljük növényeinket.
Fotó: 123RF
Egy kertbarát nem tudja mindig mikroszkóp alatt, laboratóriumi mélységekben elemezni a körülötte zajló folyamatokat, és valljuk be: ha az embernek van szeme hozzá, nem is kell. Bőven elég, ha együtt élünk a kerttel, észrevesszük a változásait, és közben megbízható forrásokból, hiteles információkkal bővítjük tudásunkat. A többit majd megoldja a természet maga.
Nyitókép: Unsplash / Joshua Hoehne
Ajánljuk még:
Nevelj gombákat a kertben, és még a gyep is hálás lesz érte!
Kerttervezésre fel: ezek idén a kedvenc oszlopos örökzöldjeink
Védett növényeink – az adriai sallangvirág
