Fontos májvédő gyógynövény: ősszel szedheted a máriatövist!

A máriatövis (Silybum marianum) – népies nevén őszbogáncs, szamárkóró vagy boldogasszony tövise – az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Már évszázadok óta a májtisztítás egyik leghatásosabb gyógynövényeként tartják számon: védő és tisztító hatása orvosilag is bizonyított. Nagy mennyiségben tartalmaz olajat és fehérjét, de gyógyászati szempontból a szilimarinnak nevezett vegyülete a fontos: ez stabilizálja és erősíti a sejthártyát, antioxidánsként, szabadgyökfogóként védi a májat, serkenti a májsejtek termelődését, megújulását, és az elhalt sejtek cserélődését is. Májzsugor, májgyulladás, valamint gomba, alkohol, nehézfémek, toxinok, gyógyszerek okozta májmérgezés, illetve májkárosodás esetén is alkalmazható, megfelelő orvosi konzultáció mellett. 

Fotó: Pexels / Judy Beth Morris

Hatása olyannyira lenyűgöző, hogy

infúzió formájában még a gyilkos galóca okozta életveszélyes mérgezésnél is hatásos ellenszernek bizonyult.

Ha egy beteg májnak mindössze tíz százaléka ép, akkor a máriatövis egy-négy hónap alatt képes regenerálni a károsodott kilencven százalékot. Ez természetesen csak akkor működik, ha a szedése mellett megszüntetjük a káros anyagok bevitelét, és minden egyéb orvosi utasítást is betartunk.

Fotó: pxhere

Évezredek óta használják

Mária tövises tejének is nevezik, mert a monda szerint amikor Mária menekülni kényszerült Jézussal, futtában gyorsan megszoptatta, majd miután végzett, egy csepp tej hullott az egyik közeli virágra – ebből lett a máriatövis. 

A történészek szerint az ókorban olajjal és sóval főzve, zöldségként fogyasztották, gyökerét hánytatónak használták, de epehajtáshoz is segítségül hívták. 

Bingeni Hildegard a középkorban tüdő- és mellhártyagyulladás ellen ajánlotta. Alkalmazását a szignatúraelmélet szabta meg, ami azon az elképzelésen alapul, miszerint a hasonlót a hasonló gyógyítja, így tehát a szúrós növény a test szúrós fájdalmaira való.

Gyökerét tejszaporítónak és vízhajtónak tartották, majd a 18. században fedezték fel a májbetegségek kezelésében betöltött fontos szerepét – végül a 19. században több neves orvos is foglalkozott májbántalmak elleni hatásával, mígnem korunkra egy széleskörben elismert májvédő gyógynövény vált belőle.

Fotó: Unsplash / Andy Kennedy

Dr. Maoshing Ni, a taoista öregedésgátló orvoslás tekintélye és számos, népszerű kötet szerzője is megemlíti a máriatövist, mint a hosszú élet egyik titkát. A máj ugyanis döntő szerepet játszik a test méregtelenítésében, így az életünk hosszában is. Ha azonban vírustámadás éri, nem bírja ellátni ezt a feladatát, aminek tünetei lehet a kóros fáradtság, az émelygés, az izomfájdalmak és a sárgaság. A taoista tanok szerint a máriatövis magja segít a májsejtek regenerációjában, amihez a következő receptet kell elkészítenünk:

„Törj össze egy teáskanálnyi magot, hagyd állni 10 percig, mielőtt megiszod. Naponta háromszor ismételd”.

Ráadásul a máriatövis a kiugrott alkoholisták reménye is, hiszen az alkoholizmus okozta májbántalmak egyik fő orvoslója.

Fotó: Unsplash / Bernd Dittrich

Gyűjtése és elkészítése

A máriatövis magját ősszel gyűjtik.

Egy evőkanálnyi összezúzott magot húsz percig kell főznünk fél liter vízben, majd ha már fogyaszthatóra hűlt, kortyolgassunk el belőle két decilitert.

Egyszeri adagja ne legyen több, viszont ezt naponta maximum ötször ismételhetjük. Fontos tudnunk, hogy a szilimarin viszonylag rosszul oldódik vízzel, a máriatövistermés vizes kivonata, vagyis a tea fogyasztásával nem minden esetben érhető el a terápiás cél. A májvédő teák jellemzően többkomponensűek, tehát hatásuk nem kizárólag a máriatövistől várható. 

Fotó: Unsplash / Benjamin Rocher

A teán kívül fogyaszthatjuk tinktúra formájában, kapszulában vagy magokból préselt olajként is.

A máriatövis magjából készült liszt vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag – búzaliszttel keverve kenyerek, kekszek és sütemények elkészítése során is felhasználhatjuk, vagy sűríthetünk vele leveseket is.

A szilimarin nagyon jól tolerálható, mellékhatások mindössze a kezelt betegek egy-két százaléka esetén fordultak elő. Hosszú távú szedése esetén sem várhatóak toxikus következmények, a nemkívánatos hatások többnyire a hasmenés, puffadás, hányinger. Ellenjavalt magas vérnyomás, angina pectoris, várandósság, szoptatás, pajzsmirigytúltengés, aritmia (szívritmuszavar), epepangás esetén. Használatával kapcsolatban mindenképpen kérjük ki kezelőorvosunk tanácsát!

Nyitókép: Unsplash / Kristof Zerbe