A taplógombafélék családjába tartozó sárga gévagomba, tudományos nevén Laetiporus sulphureus – a Laetiporus nemzetségből jelenleg 17 fajt ismer a mikológia –, az erdők egyik legfeltűnőbb és legérdekesebb gombafaja – Európában, Ázsiában, Dél-Afrikában és Amerikában fordul elő. Ez a különleges megjelenésű, élénk színű gomba már messziről magára vonja a figyelmet ragyogó sárga vagy narancssárgás színével, amely olyan intenzív, hogy néha úgy tűnik, mintha a fatörzseken arany virágozna.
A sárga gévagomba termőteste konzolos megjelenésű, általában többemeletes, legyezőszerű képződmény, amely akár 40 cm szélesre is megnőhet. Fiatalon puha, lédús szerkezetű, színe élénksárga vagy narancssárga, idővel kifakul és megkeményedik. A gomba felszíne sima, enyhén hullámos, széle általában világosabb árnyalatú. Alsó termőrétege pórusos szerkezetű, kénsárga színű, amely idővel szintén kifakul. A spórák fehérek vagy halványsárgák.
Ez a különleges gomba elsősorban parazita életmódot folytat, de képes szaprofita módon is élni.
Leggyakrabban idős lombhullató fákon, különösen tölgyeken, fűzfákon, nyárfákon és gyümölcsfákon jelenik meg – főleg ártéren.
Fotó: 123RF
A gomba micéliuma a fa belsejében él, és idővel úgynevezett barnakorhadást okoz, amely a fa szerkezetét jelentősen meggyengíti. A termőtestek tavasztól őszig jelennek meg, és gyakran éveken át ugyanazon a fatörzsön nőnek újra.
Európában a termőtesteket láz, köhögés, gyomorbetegségek és reuma kezelésére használták, de szúnyogok elűzésére is égetik. Oroszországban a sárga gévagombát természetes fertőtlenítőszerként tartották nagyra, Magyarországon pedig lovak gyulladásos megbetegedéseire és tüdőbetegségek kezelésére használták.
A sárga gévagomba összetéveszthető néhány más gombafajjal, ezért fontos ismerni a különbségeket. A narancssárga gévagomba (Laetiporus conifericola) nagyon hasonlít hozzá, de ez kizárólag fenyőféléken nő. A sárga gévagomba elsősorban lombos fákon jelenik meg. A bokrosgomba (Grifola frondosa) szintén többemeletes megjelnésű fajta – japán neve maitake: a gyógyászatban is leginkább így emlegetik –, de szürkésbarna színű és a kalapok kisebbek, vékonyabbak. A lepketapló (Trametes versicolor) szintén konzolos megjelenésű, de jelentősen kisebb és többszínű, koncentrikus körökkel díszített.
Fotó: 123RF
A sárga gévagomba nem csupán érdekes megjelenésű, de jelentős gyógyászati potenciállal is rendelkezik.
A hagyományos kínai és japán orvoslás évszázadok óta használja különböző betegségek kezelésére.
Modern kutatások kimutatták, hogy a gomba gazdag antioxidánsokban, és tartalmaz olyan bioaktív vegyületeket, amelyek támogathatják az immunrendszer működését. Egyes tanulmányok szerint antimikrobiális és daganatellenes tulajdonságokkal is rendelkezik. A gombából kivont poliszacharidok különösen ígéretesnek tűnnek az immunmoduláló hatásuk miatt.
Fotó: 123RF
Fiatal korában a sárga gévagomba kiváló étkezési célra: „erdei csirkeként”, „csikehúsgombaként”, egyes vidékeken pedig „tüdőgombaként” és „fűzfagombaként” is emlegetik, mivel íze és állaga valóban hasonlít a csirkehúséra.
Fontos azonban megjegyezni, hogy csak a fiatal, puha példányok alkalmasak fogyasztásra, és fogyasztás előtt alapos hőkezelést igényelnek.
A gévagomba elkészítésének első lépése mindig a tisztítás. A fiatal, puha példányokat gondosan meg kell tisztítani, eltávolítva minden szennyeződést. A gomba külső, puhább részeit használjuk fel, a keményebb, fás részeket eltávolítjuk. A tisztított gombát vékony szeletekre vágjuk.
Tisztítás után a sárga gévagombát minden esetben legalább 20 percig kell hőkezelni fogyasztás előtt.
Fotó: 123RF
Alapvető elkészítési módok:
- párolás: A gombaszeleteket kevés vajon vagy olajon, fokhagymával és hagymával pár perc alatt puhára pároljuk. Kiváló köretként vagy alapanyagként használható további ételekhez.
- rántás: A szeleteket bepanírozzuk és forró olajban kisütjük. Az így elkészített gomba állaga és íze nagyon hasonlít a rántott csirkéhez.
- grillezés: Olajjal megkenve, fűszerezve grillezhetjük, így különleges, húsos ízű fogást kapunk.
- pirítás: Magas hőmérsékleten, kevés zsiradékon pirítva a gomba kellemes, ropogós kérget kap.
A sárga gévagombával nyugodtan kísérletezhetünk úgy, mintha hús lenne: ránthatjuk, készíthetünk belőle pörköltet, töltött káposztába is tehetjük, hús helyett, rizottóhoz is kiváló, de tojással összesütve is nagon ízletes.
Fotó: 123RF
A sárga gévagomba több módon is tartósítható télire:
- szárítva: A legegyszerűbb tartósítási mód. A megtisztított, vékony szeletekre vágott gombát szellős helyen vagy aszalógépben szárítjuk. A szárított gomba sötét, száraz helyen, légmentesen lezárva akár egy évig is eltartható. Felhasználás előtt langyos vízben áztatjuk és megfőzzük.
- fagyasztva: A tisztított, felszeletelt gombát blansírozás után (2-3 perces forró vízbe mártás, majd azonnali lehűtés) légmentesen csomagolva lefagyaszthatjuk. A fagyasztott gomba 6-8 hónapig őrzi meg minőségét.
- savanyítva: A fiatal példányokat ecetes-fűszeres lében is el lehet tenni. A tisztított, felszeletelt gombát sós vízben előfőzzük, majd ecetes-fűszeres pácban (babérlevél, bors, fokhagymával) üvegekbe rakjuk és kidunsztoljuk. A savanyított gomba hűvös helyen néhány hónapig eltartható.
Fotó: 123RF
Bár a sárga gévagomba parazita életmódja miatt gyakran károsnak tekintik az erdőgazdálkodás szempontjából, ökológiai szerepe igen jelentős.
A fa lebontásával hozzájárul az erdei tápanyagkörforgáshoz, és az általa meggyengített, majd elpusztult fák fontos élőhelyet biztosítanak számos más élőlény számára, például odúlakó madaraknak és rovaroknak.
A gomba jelenléte az erdőben egyfajta indikátora is lehet az ökoszisztéma egészségének és sokféleségének. Lebontó tevékenysége révén segít fenntartani az erdei életközösségek természetes dinamikáját, és hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához.
Albert László mikológussal, a Magyar Mikológiai Társaság elnökével a gombák ökológiai jelentőségéről készült korábbi interjúnkat itt olvashatjátok:
„Ha eltűnnének a gombák, három éven belül kihalna a földi élet” – Albert László mikológussal beszélgettünk
Most tele van az erdő gombával, mintha a természet szeretne kárpótolni bennünket a nyári gombaszezon kieséséért. Ez a különleges, se növény se állat élőlény sokunk kedvence, rengetegen szedik a különböző gombákat fogyasztási céllal annak ellenére, hogy a laikus gombagyűjtők viszonylag szűk ismerettel rendelkeznek a hazánkban élő gombafajokról. Nem veszélytelen vállalkozás, hiszen vannak mérgező gombák, amelyekből akár egyetlen példány is egy egész család életébe kerülhet. Albert Lászlóval, a Magyar Mikológiai Társaság elnökével beszélgettünk a gombákról és a gombagyűjtés szabályairól.
Nyitókép: 123RF
