Hogyan lett Székesfehérváron Kertbarát Egyesület?
Virágüzletem volt Székesfehérváron, és rendre bejöttek a vásárlók mindenféle tanácsért. Nem csak az után érdeklődtek, hogy a megvásárolt palántát hogyan, hová ültessék el, hanem jöttek a növényvédelmi és egyéb praktikus dolgokat kérdezni. Gondoltam, inkább legyenek olyan ismeretterjesztő előadások, ahol választ kaphatnak ezekre a kérdésekre szélesebb körben, szakértőktől. Egyre többször tartottunk ilyen tájékoztató jellegű programokat, klubszerűen.
Ahhoz, hogy tudjon rendesen működni, legyenek pályázati és egyéb lehetőségek, ahhoz kellett a formaság, hogy kertbarát körré váljunk. Megkaptam ehhez a támogatást és a lehetőséget, hogy ha már eddig dédelgettem a dolgot, akkor legyek a kör vezetője. Szeretek emberek közt forogni, nem esett nehezemre, nagyon jó kis inspiráló közösség lettünk! Havonta egyszer jövünk össze, megbeszéljük az aktuális tapasztalatokat. Hívunk vendég előadókat – veled is így ismerkedtünk meg két évvel ezelőtt.
Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
Kik az itteni kertbarát kör tagjai?
A „kertbarikhoz” csatlakozott dr. Aponyi Lajos, a Növényvédelmi Kamara Fejér Vármegyei elnöke, akit Az év agráremberének választottak 2022-ben. Egy előadásra hívtuk meg hozzánk, de aztán maradt is velünk, a feleségével együtt. Felesége, Varga Ágnes kiváló rózsaszakértő, és kettejüknek egy csodás, látogatható magánkertje található Székesfehérváron. Tagjaink közt vannak a környékbeli gazdaboltosok, akik sokszor nagy segítséget nyújtanak nekünk. Muszáj még megemlítenem Birkás Erikát és Lukoczki Zoltánt, akik a Magyar Kaktuszgyűjtők Egyesületét képviselik, akik a kaktuszok és a pozsgások szaktekintélyei. Csatlakoztak hozzánk más civil szervezetek tagjai is, tulajdonképpen keresztül-kasul tagjai vagyunk több szervezetnek is.
Hiszen a kert, a természet szeretete nem ismer határokat!
Együtt dolgozunk a Gyöngyvirág Természetjáró Egyesülettel, a Fejér Vármegyei Természetjáró Szövetség tagjaival. Nemrégiben együtt kirándultunk Kisgyónra. Medvehagyma-túra volt, csodaszép időben: 400 ember vágott neki az erdőnek, hogy különböző helyekről indulva, megérkezzünk a déli órákban a kulcsosházhoz. Itt egy mennyei medvehagymás ebédre került sor: medvehagyma-krémleves palacsintacsíkokkal, medvehagymás lángos, medvehagyma pesztós és medvehagymakrémes falatok várták az éhes kirándulókat. Óriási élmény volt ennyi jó emberrel együtt eltölteni egy tavaszi napot!
Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
Sok éve szervezitek a Borsófesztet. Borsóünnep nincs is talán máshol. Hogyan született az ötlet, miért éppen borsó?
A kiskertben borsót mindenki termeszt. A zsenge zöldborsónak van valami különleges varázsa! Akár már nyersen is szeretem én is eszegetni a kertben, miközben dolgozom. Valahogy a borsó fogta meg a „kertbarikat”, Szöllősi Istvánné Irénke alelnök volt igazából a z ötletgazda. Itt, Székesfehérváron van a Fevita, ahol pedig borsót is dogoznak fel. Rögtön partnerre is találtunk bennük! A Szárazréti Közösségi ház mellett a Gasztroudvar remek helyszín a gasztro-programokhoz, így meghirdettük az első borsós főzőversenyt.
Hihetetlen, hogy minden készülhet borsóból, borsóval! Nem csupán leves vagy főzelék, amit általában megszoktunk. Készült már zöldborsós máj, csülök zöldborsóval.
Egyik évben a nyertes étel egy apró húsgombócokkal, pörköltalapon pirult borsós egytálétel volt. És volt egy emlékezetes, igen különleges leves is: egy kedves tagunk, aki természetgyógyász, a gyógy- és vadnövények jó ismerője, olyan borsólevest főzött, ami nem csak a borsótól volt zöld, hanem volt benne mindenféle fű, gyógy- vad- és fűszernövény, valami hihetetlenül jó összhangban. De készülnek borsós sütemények, desszertek, a Damniczki Cukrászda borsófagylalttal rukkolt elő. A Borsófeszt persze nem lenne teljes borsófejtő verseny nélkül. Imádják a gyerekek, alig győzzük borsóval!
Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
Mi fő a ti bográcsotokban a Borsófeszten?
A mi bográcsunkban vadhús szokott főni, borsóval és izgalmas fűszerezéssel, a másikban meg finomfőzelék, zöldborsóval gazdagon. Az az érdekes, hogy a Trikrek, a három gyermekem közül az egyik, Vajk, vegetáriánus. Neki külön kell főzzek, a kertben a krumpli, a répa szinte csak az ő kedvéért van. Miri igazi ragadozó, ő csak húst enne hússal. Szeretjük a házi pizzát, mert az lehet húsos, zöldséges, mindenkinek kedvére való, gyorsan megvagyok vele.
A Virágos Magyarország program zsűrijében is ott vagy, immár 13 éve. Hogyan kell elképzelni ezt az értékelést?
Általában Fejér vármegye kistelepüléseire megyek a társaimmal. Ezek nagyon kellemes munkanapok! Pontosan meg van határozva, mit, hogyan, milyen szempontok alapján kell értékelnünk. A település összképe lesz végül is a döntő. Szigorú szabályzat szerint nézzük meg az iskolát, az iskolakertet, a temetőt, a közterületeket, az utcarészleteket.
Mivel ez egy környezetszépítő verseny, fontos, hogy van-e örökbe fogadható ágyás, virágosztás, közösségi kert, használnak-e megújuló energiát, hogyan takarékoskodnak a vízzel, mekkora a közösségi részvétel?
Az egyes részleteket pontozzuk, feltöltjük egy online rendszerbe, és javaslatot adunk a díjazásra – amit aztán egy felsőbb grémium hagy majd jóvá.
Fotó: Jankovics Ilona / Székesfehérvári Kertbarát Egyesület
Ez egy társadalmi szerepvállalás, imádjuk csinálni. Gyönyörű helyekre jutunk el, érdekes emberekkel találkozunk. Mélyen megismerjük a kistelepülések mindennapjait, nehézségeit. Van, ahol az alpolgármester asszony egyben falugondnok is, ő viszi kisbusszal a gyerekeket, ő vágja a füvet, ő irányítja a virágültetést. Néha meglepődünk, mekkora terheket cipelnek a hátukon ezekben a kis falvakban az asszonyok!
Rengeteg nagyszerű kezdeményezéssel és szép megoldással találkozhattál már. Van-e olyan, ami személy szerint neked kedvesebb volt?
Szívemhez közel került az elmúlt időszakban a Nagylókon tett látogatásunk. A program keretében kivirágzott a falu, megoldották a munkanélküliséget, a faluszépítés hasznos tevékenységet adott a közmunkásoknak. Ők maguk is díjazták a legszebb portákat, és azokat a lakosokat is, akik a település közterületeit, például a virággömböket lelkiismeretesen gondozták. 2021-ben az Agrárminisztérium Különdíját kapták.
Fotó: Jankovics Ilona / Székesfehérvári Kertbarát Egyesület
Nekem nagyon kedves még az alig 600 fős Alsószentiván is. Néhány éve pályáztak először, és máris díjat nyertek „Kertörökség-kertturizmus” kategóriában. Sokan nem is tudják, hogy hol van ez a falu – a Mezőföld déli részén, Dunaföldvártól 15 km-re. Zarándokhely, ismert Mária-kegyhely, már csak ezért is érdemes ide felkerekedni. Meg persze a szépséges virágaikért!
Mi nem csak értékelünk, hanem segítünk, tanácsot is adunk. Most a fenntarthatóság jelenti a legnagyobb kihívást, és nem könnyű szakítani az évtizedes hagyományokkal. Ilyenek például az egynyári virágágyások, amelyeket sokszor jó felcserélni évelőkkel. Szakmai segítséget nyújtunk ahhoz, hogy még szebb, még élhetőbb legyen egy település. Felemelő feladat ez, nagyon szeretjük, annak ellenére, hogy sok időt és energiát igényel mindannyiunktól.
Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
A virágok amúgy is a szívügyed. Honnan ered ez a kötődés?
Igen, virágüzletem van, és rendezvények dekorációjával is foglalkozunk. Sokan azt hiszik, hogy ez olyan szép, lírai, könnyű feladat! Pedig a virágosok életének egy része kemény fizikai munkából áll. De nem lehet nem szeretni! A téli időszakban Írországban is szoktam segíteni a barátaimnak, jó egy-két hétre kiszakadni az itthoni mindennapokból. Szerencsére itt vannak a nagyik, akik szolgálatba állnak, ha kell, és ellátnak mindenkit sütivel is – na, a sütés, az nem az erősségem.
Mi amúgy vadászdinasztia vagyunk, erdőjáró banda. Apukám nagy vadász volt, a családban többen fácánokat tenyésztettek.
Ha csak lehet, járunk gombászni, a közelben ismerjük a téli laska, a tőkegomba, az őzláb lelőhelyeit, imádjuk a sárga gévagombát, fokhagymás tejben érlelve, kirántva – de jó is! Ma is szeretem, ha járjuk az erdőt, hajtjuk a fácánokat, nyaraláskor mindig vízparti kempingbe megyünk, ahol horgászni is lehet. Az állatokat viszont én nem vadászom le, lehet, hogy a tyúkjaim is végelgyengülésben fognak majd kimúlni? Láttátok, a baromfik milyen szabadon élnek itt! A bordáskel eléggé felmagzott, kaptak belőle. Annyira szeretik, amikor közelítek a nagy, zöld bozóttal, már rohannak felém. Mondtam is a srácoknak: az én követőim a tikok, nem kell ide TikTok!
Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet
Mit csinál egy kertbarát kör vezetője, amikor nem virággal, zöldséggel, kerttel foglalkozik? Nem mindennapi családod van, el sem tudom képzelni, hogyan lehet három egykorú gyerkőccel bírni.
Igen, a Trikrek, a hármasikrek nem kevés feladatot adnak – de ők is kiveszik a részüket a munkából. A napokban voltak 11 évesek, olyan gyorsan elröpült ez az idő! Most, hogy már beleléptek a „kütyüzős” korba, nehéz kimozdítani őket. Bevezettünk egy szabályt: amennyi időt dolgoznak a kertben vagy a ház körül, annyi időt lehet a kütyüzéssel tölteni. Egyelőre jól működik a dolog, keresik a lehetőséget, mit csináljanak, miben kell el a szorgos kéz. A palántázásnál is nagy segítségemre voltak. Viccesen azt mondtam, hogy kifejlesztettem egy egyszerre regenerációs és bio, háromfunkciós cserepező gépsort, bár az üzemben tartása kissé költséges, a működése hangos és elég sokszor lép fel üzemzavar – de azért csak működik, és megérte a befektetés!
Ajánljuk még:
Rebarbara-okosság: 5x5 tudnivaló a zöldségnek hitt gyógynövényről
Nemes fehér csillag: a havasi gyopár
Valóban tartanunk kell nagy kedvencünktől, a babérmeggytől?
