A sikeres burgonyatermesztés titkai

Mivel a vetőburgonyák már a talajba kerültek, a fajtaválasztás és talajelőkészítés kérdéskörével idén már csak a vetőmagszedés időszakában érdemes foglalkoznunk. Annál fontosabb viszont a növényvédelem, a tápanyagutánpótlás és az ápolási munkák kérdése, amelyek közül az első és legfontosabb megjegyezni valónk a burgonya öntözéshez való viszonya.

A burgonya nagyon meghálálja az öntözést. Figyeljünk oda, hogy az öntözést többször, kisebb adagokban végezzük – lehetőleg a kora reggeli vagy késő délutáni órákban.

A vizet mindig a tövekhez juttassuk, ne a lombozatra, mert a nagy mennyiségű és rendszeresen kapott víztől a lombozat hamar megbetegedhet.

Fotó: Pixabay / Couleur 

A másik, amit érdemes megjegyeznünk, hogy

a burgonya igényli a tápanyag-utánpótlást: a virágzás kezdetekor és termésalakuláskor érdemes trágyáznunk.

Törekedjünk a természetes tápanyag-utánpótlási megoldásokra, és semmiképpen se vigyük túlzásba a nitrogén adagolását, mert az csak a lombozatot növeli. Meghálálja a kerti komposztot és örvend a megfelelő mulcsozásnak is.

Fotó: Pixabay / CongerDesign

Aki termesztett már burgonyát, az pontosan tudja, hogy ennél a növénynél a vírusos és gombás megbetegedések könnyen tönkretehetik az állományt: ezek ellen pedig leginkább a fajtaválasztással védekezhetünk. A leginkább ellenálló hazai fajták között olyanokat találunk, mint a Balatoni rózsa, a Katica, a Démon, a Góliát vagy a Hópehely – ha időszerű lesz, válogassunk felhasználási cél és egyéb számunkra előnyös feltétel és elvárás szerint.

A krumpli nem szereti bizonyos növényi szomszédok közelségét: semmi esetre se vessünk mellé spárgát, sárgarépát, hagymát vagy napraforgót, mert ezek visszavetik a gumók fejlődését.

Vannak azonban kifejezetten kedvelt társnövényei is: a káposzta, a bab és a kukorica állítólag jobbá teszik az ízét, a torma erősíti ellenállóképességét, a kamilla, a kakukkfű, a cickafark és a petrezselyem pedig nemcsak fejlődését segíti elő, de még növényvédelmi szolgáltatásokat is nyújt számára.

Fotó: Unsplash / Lucas van Oort

Ha már növényvédelemről van szó: az egyik legfontosabb kérdés a termesztés sikere tekintetében. A burgonya ugyanis viszonylag sok kártevőnek és betegségnek van kitéve, amelyek ellen nem is olyan egyszerű védekezni.

A burgonyabogár például május végén rakja le tojásait a burgonya leveleinek fonákjára, és ha ezt nem vesszük észre időben, akkor sok bosszúsággal nézhetünk szembe.

Jó hír, hogy a tapasztalatok szerint a burgonya közelébe ültetett sarkantyúka, koriander, macskamenta és gilisztaűző varádics eredményesen tartják távol a kártevőket, míg a bársonyvirág a fonálférgektől menti meg a termést. A földibolhákat orvosi zsályával űzhetjük el, a burgonyát megtámadó zöld őszibarack vagy sárga burgonya levéltetveket pedig kertünk hasznos élő szervezeteire bízhatjuk.

Fotó: Pixabay / Andreas

Ha ágyásainkat türelmesen előkészítettük, és kellemesen laza szerkezetű, jó összetételű földbe sikerült elvetnünk a gumókat, akkor a fentieket betartva jó termésben bízhatunk – no persze mindezt csak akkor, ha rendszeresen szánunk időt a növekvő burgonyák ellenőrzésére. A burgonyalomb körül ugyanis nem árt néha körbe nézni, és leszedegetni a kártevőket – közben pedig gondosan szemügyre venni a leveleket, amelyek nagy eséllyel mutatják, ha valamilyen tápanyaghiányban szenved növényünk.

Ha a levelek veszítenek élénk zöld színükből, akkor valószínűleg nitrogénhiányban szenvednek, különösen, ha ezt a jelenséget az alsó leveleken figyelhetjük meg.  

De akkor is nitrogénhiányra gyanakodhatunk, ha a burgonya növekedése lassú – és ha ezt nem kezeljük megfelelően, aligha számíthatunk méretes burgonyákra.

Fotó: Pixabay / Joaquin 

A foszfor a gyökérfejlődésben és a virágzásban játszik fontos szerepet. Hiánya először az idősebb leveleken mutatkozik meg igen jellegzetes tünetekkel: a levelek sötétzöldek vagy vöröses színűek lesznek, a virágzás nem megfelelő, és ha nagyon nagy a foszforhiány, akkor a gumók csökkent képződése jellemző.

A káliumhiány leglátványosabb tünete a gumó méretbeli lemaradása, illetve a levélszélektől befelé terjedő klorofillelhalás. A levelek bronzos színűvé válnak, és a levélszéleken, levélcsúcsokon klorózis figyelhető meg. A növények ráadásul kisebbek és bokorszerűbbek lesznek.

A magnéziumhiány legismertebb tünete a márványozottság: a levél széle felől egyre nagyobb, és egyre élesebben kivehető klorotikus foltok alakulnak ki.

Fotó: Pixabay / LeoPictures 

Láthatjuk tehát, hogy az igazán eredményes burgonyatermesztés nem is olyan könnyű feladat: állandó odafigyelést igényel. De megéri a gondoskodás, hiszen ha megfelelő termést sikerül elérnünk, akkor nemcsak a gumók méretén, egészségén vagy a termés mennyiségén lesz látható munkánk eredménye, hanem a burgonyák eltarthatóságán is.