Miért ijesztett meg ez a mondat? Mert – minden kritikát mellőzve – elgondolkodtató az a tény, hogy mennyire keveset is tudunk a körülöttünk élő világról, és ebből a tájékozatlanságból fakadóan mekkora károkat tudunk okozni benne. A rosszat nem akaró, amúgy kifejezetten állat- és természetbarát laikus mit sem sejt arról, hogy a kirepülést megvárva, azután fészekeltávolítással vagy bármilyen drasztikusabb zavarással akár a költés teljes meghiúsulásáért is felelős lehet. Nem akar rosszat, mégis rosszat tesz. Mindezt azért, mert a természettől eltávolodva mit sem tudunk annak működéséről.
Fontos tudnunk, hogy kertünk madarai nemcsak egyszer költenek.
Hiába repültek ki az első nászból életet kapó fiókák, továbbiak érkezésére is lehet számítani, méghozzá kisebb megszakításokkal szinte egész nyáron át. Ezért hiába néptelenedett el bármelyik odúnk, nem érdemes azt sem bolygatnunk, sem eltávolítanunk, ugyanis hamar újabb vendégekre számíthatunk. És ugyanez a helyzet a bokrokkal fellelhető fészkekkel is: a rigók előszeretettel térnek vissza gondosan megépített fészkeikbe, hogyha már annyit dolgoztak velük.
Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Kiváltképp jellemző a másodköltés a széncinegékre, akiknek bár kisebb tojásszámmal rendelkező fészekaljaik vannak a második próbálkozásnál, még mindig meghatározó számú kis kerti segítővel tudnak megörvendeztetni bennünket. Nagy számban és lelkesen nevelgetik második fészekaljukat a verebek is, és a kék cinegék, a fecskék, a rozsdafarkúak és a seregélyek is általában kétszer költenek egy évben. Az első tavaszi fészkelési időszak után jellemzően június-júliusban érkezik el a másodköltések ideje, aminek sokan szemtanúi lehetünk, ha csendesen megfigyeljük a kertünkben zajló életet.
Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Nosztalgiázzunk egy kicsit egy, a fecskékről született írással: „A szülők ismerik lakásuk ajtaját, bár nem csüng rajta arany betűkkel a nevük. Az ezerlyukú fecskeváros bejáratai között is csalhatatlan pontossággal csapnak saját otthonuk nyílására, kölykeiket számon tartják. Csak emberi szem nem tud különbséget tenni fecske és fecske között. A fecske szülő azt is számon tartja, melyik sárgaszájúnak adott legutóbb enni… A fecskeszülők szempontjából, úgy lehet, neve is van a fiúknak. S ha eggyel-eggyel baj történik, kopaszon kiesik nagy falánkságában a szülői házból, nem veszhet el. Neki ott a földön kerül ki a falat… Kelés után két hétre ruhájuk is kinő a kicsinyeknek. Igaz, az öregek napestig mást sem tesznek, bogarásznak, etetnek.
Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
A harmadik hét végén azt mondja az apa: „Ugorj ide a gallyra, kicsim!” Nyomakodnak azok, de nem mernek mozdulni. Azért a legéhesebb, a legélhetősebb megpróbálja. „No lám, tiéd a szitakötőlegény!”
A többiek irigylik. Az anya szintúgy csalogatja a bentmaradtakat. Egyenként, egymással versenyezve röppennek ki a fészekből. Másnap komolyabb próbák következnek. Újabb két hét múltán maguk villóznak a vizek fölött, látványos fordulatokkal kapva el a zsákmányt. A szülők az első évben ivaréretlen utódaiknak örökül hagyják a fészket, maguk elölről kezdenek mindent a másodköltés idejére. És augusztus közepén ez a másodköltés is menetkész, azaz képes útra kelni téli szállásokra a seregekkel”.
Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Szívmelengető gondolatok egy olyan világról, ami bár a szemünk előtt zajlik, oly keveset is tudunk róla. Pedig a körülöttünk élő madarak legalább annyira szociális lények, mint mi magunk, és legalább annyira képesek érzelmeket táplálni, mint mi magunk. Éreznek és kötődnek, így nem okozok meglepetést azzal, ha azt mondom: mind a környezeti egyensúly fenntartása mind pedig a lélek halhatatlansága miatt fontos feladatunk őket tiszteletben tartani, segíteni és védelmezni.
Figyeljünk tehát kertünk madaraira, mert a júliusi forróság ellenére is belevágtak a családalapításba, aminek sikere most még nehezebb, mint a tavalyi vagy az előtti években!
Ezernyi veszély leselkedik rájuk a ragadozóktól kezdve az antropogén világ kihívásain át egészen a meggondolatlanságból eredő emberi károkozásokig – hagyjuk őket békében küzdeni!
Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Kérek mindenkit, hogy ne távolítson el fészket vagy odút, ne essen neki a sövényeknek csúcsteljesítményű nyírójával, ne zavarja ok nélkül az éppen utódaik felneveléséért küzdő madarakat, és lehetőségei szerint támogassa őket friss víz kihelyezésével. Nagy a meleg, a költőpárok kifulladásig dolgoznak az utódokért, az utódok pedig szenvednek az extra magas hőmérsékletektől. Figyeljünk egymásra, és segítsük egymást a legnagyobbaktól a legkisebbekig!
Nyitókép: Unsplash / Landon Martin
Ajánljuk még:
Cukorbetegek csemegéje: a lenézett, majd felmagasztalt csicsóka, avagy a titokzatos jeruzsálemi articsóka tündöklése
Erre csörög a dió... – és nem csak: a csonthéjasok időszaka következik
Kis mennyiségben finom, nagy dózisban mérgező: mindent a begóniáról
