A hideg nem söpri el a kullancsszezont – óvakodj a téli kullancstól!

A globális megfigyelések szerint a Haemaphysalis inermis különböző alakjait feljegyezték már rágcsálókon, madarakon és embereken is. Alapvetően a Földközi-tenger régióinak, Franciaországnak és Lengyelországnak gyakori erdei lakója, de gazdaállat-repertoárjában szerepelnek a szarvasmarhák, a juhok, lovak, a kutya és a sündisznó is. 

Az 1950-es és 60-as évek Állattani Közleményeiben olvashatjuk az éveken át tartó megfigyelések eredményeit, miszerint hazánk minden hegyvidékén, ahol szarvas és őz él, gyűjtöttek a téli hónapokban példányaiból – vettek mintát északról és a Mecsek több területéről is. 

Fotó: 123RF

A téli kullancsról tudni érdemes, hogy valamivel kisebb a közönséges kullancsnál (Ixodes ricinus), továbbá világosabb és kicsit kerekebb hasú is. Legnagyobb gond vele az, hogy kullancsbénulást okozhat, ami egy nagyon ijesztő betegség – akár házi kedvenceink életét is veszélyeztetheti.

A kullancsbénulás kiváltója egy olyan neurotoxin, ami a nőstény kullancsok nyálában található. 

Ez a neurotoxin a kutya idegrendszerére hat: károsíthatja a gerincvelőt és az izmokat összekötő idegek működését, így gátolhatja a mozgást is.

Tünetei először a hátsó végtagokon jelentkeznek: mozgásuk bizonytalanná válik, majd ez a bénulási folyamat fokozatosan halad felfelé a törzs, a mellső végtagok és a nyak, majd a fej irányába. Életveszélyessé akkor válhat, amikor eléri a légzőszerveket, vagy a szívet, ezért kiemelten fontos a korai felismerés és az időben biztosított állatorvosi kezelés. 

Fotó: 123RF 

Pár évvel ezelőtt láttak napvilágot az első olyan tudományos eredmények, amelyek általánosságban is kimutatták a Rickettsia nemzetségbe tartozó baktériumokat a téli kullancsok példányaiban. Korábban csak más kullancsfajok esetében bizonyították rendszeres jelleggel a kórokozókat, azonban ma már úgy tűnik, hogy a téli kullancs is felelős az enyhétől a súlyosig, állatról emberre terjedő betegségek terjedéséért.

A tudományos vizsgálódások egyik érdekessége, hogy 2010-ben Magyarországon találtak egy olyan téli kullancsot, amiben megtalálták a Rickettsia helvetica baktériumot, sőt: egy új Rickettsia genotípust (Candidatus R. hungarica) is azonosítottak a befogott példányokban. 

Fotó: 123RF 

Azóta sajnos számos más zoonózisos megbetegedésért felelős kórokozót kimutattak a különböző kullancsfajokon, a téli kullancs például a Borrelia miyamotoi által okozott lázas betegségért is felelőssé tehető, és igen gyorsan globális terjedési ütemet mutat: 1994-ben írták le először Japánban, és azóta már a szomszédos országokban is elterjedt, egyre csak növelve a vektorok diverzitását. 

A kullancsok által terjesztett, emberre és állatra is veszélyes fertőzéseket nem szabad félvállról venni

– minél intenzívebben érintkezünk a körülöttünk élő élőlényekkel, terjeszkedésünkkel minél közelebb hozzuk őket magunkhoz, annál inkább számolhatunk az ezekből eredő problémákkal.

Fotó: 123RF 

Ráadásul a klímaváltozás hatásai a kullancsokat sem kerülik el. Mivel a fagyos napok száma évről évre kevesebb, megnő azoknak a késő őszi és téli időszakoknak az aránya, amikor kullancsokra számíthatunk. Sőt:

az enyhe telek miatt a vadon élő gazdaállatok túlélési esélyei is nőnek, így mivel több a gazda, a kullancspopulációk is könnyebben növekszenek.

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy a figyelmes, felelős és elővigyázatos viselkedés a mai modern életformák alapja (kellene, hogy legyen) – ügyelve arra, hogy ne félelmet gerjesszünk, hanem az elővigyázatosság gyakorlatának alapjait tegyük le. Ugyanúgy járjunk bátran a természetbe, simogassuk örömmel házi kedvenceinket, de gondoskodjunk a megfelelő élősködők elleni védelemről és higiéniáról: ne csak nyáron, a főszezonnak vélt hónapokban, hanem bizony télen is, mikor a legkevésbé számítanánk rá.

Nyitókép: 123RF