A gyümölcsfákat idén nem kímélte az idő – de kellő odafigyeléssel megmenthetjük őket!

Az idei év igencsak próbára teszi a gyümölcsfákkal foglalkozó kertészeket! Kezdődött minden a téli csapadék szinte teljes hiányával, hogy aztán a gyümölcsfák virágzásának idején következzenek a hóviharral érkező kemény mínuszok. Annak a kevés virágnak, amit a dermedt szárnyú méhecskék valami csodának köszönhetően mégis be tudtak porozni, az évtizedek óta leghidegebb április és május során csak alig fele-harmada tudott bekötni – azaz kezdett kialakulni belőle a gyümölcs. A hektikus időjárás változásainak megfelelni próbáló növényeknek a kegyelemdöfést a hűvös, de rendkívül csapadékos tavaszutóval menetrendszerűen érkező kórokozók és kártevők adták…

A betegségek legyőzésének leghatékonyabb módja, ha sikerül őket megelőzni! Kevesen gondolnak bele, hogy a betegségek elleni védekezés első lépése a faj és fajta megfelelő kiválasztása! Az adott tájhoz, a kertész lehetőségeihez és kapacitásához illeszkedő gyümölcsfát sokkal könnyebb lesz egészségesen tartani, mint egy olyat, ami genetikai tulajdonságai okán kevésbé alkalmazkodott leendő életteréhez.

 

Nagyon fontos, hogy a fák telepítését a kifejlett fa méreteinek figyelembevételével végezzük! A túl sűrűn ültetett fák sokkal könnyebben füllednek be, kaphatnak el különféle gombás betegségeket, mint a jó térállásban telepített társaik. Egy jól átjárható gyümölcsös gyepszintjét is jóval könnyebb rendben tartani, mint a túl sűrűn ültetett kertekét.

A fák betegségeinek megelőzésében kulcsfontosságú, hogy a fákat és környezetüket is tisztán, rendben tartsuk. A tél során takarítsuk le a fán maradt gyümölcsmúmiákat, a beszáradt ágakat, távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, mivel ezek mind ideális áttelelő helyet jelenthetnek a kártevők számára. Az esetlegesen leszakadt, letört ágak okozta sebeket természetes alapanyagokból álló sebkezelő szerekkel is kezelhetjük.

Amennyiben gyümölcsfáinkat jó egészségi állapotban, tápanyaggal és vízzel kellő mértékben ellátva tudjuk gondozni, úgy saját immunrendszerük is jóval hatékonyabban képes felvenni a harcot a különféle betegségekkel. Nagyon fontos azonban, hogy a gondoskodást se vigyük túlzásba! Ahogyan a túlzott elkényeztetés egy gyermeknek is inkább kárára válik,

úgy az igények végletekig történő kiszolgálása a gyümölcsfák esetében sem vezet jóra.

Ha egy fa „megszokja”, hogy folyamatosan öntözve van, a kertésznek köszönhetően korlátlan mennyiségben jut hozzá tápanyaghoz, akkor gyökérzetét sem fogja gazdagon elágazóra, mélyre hatolóra növeszteni. A satnya gyökerű fák egy keményebb időszakot sokkal nehezebben vészelnek át, mint a némileg ridegebben tartott fajtársaik. „Szigorú nevelés, gyöngéd gondoskodás” – ahogy Gyulai Iván szokta volt mondani…

Május környékén a fák törzseire ragacsos felületű öveket is felhelyezhetünk, amikkel a különféle kártevők, hernyók törzsön való feljutását akadályozhatjuk meg.

Ha minden elővigyázatosság és gondosság ellenére fáinkat mégis valami kártevő vagy kórokozó támadja meg, számos módon védekezhetünk ellenük.

Személy szerint kerülöm a kémiai vegyszereket, helyettük fizikai módszereket (pl. fertőzött részek, ágvégek, levelek eltávolítása és megsemmisítése), illetve ökológiai művelésben is alkalmazható, sok esetben házilag is elkészíthető növényvédő szereket (pl. hagyma és csalán áztatmányok, olajkeverékek) használok. Ezekkel nemcsak a gombás betegségeket tudjuk megszűntetni, de számos kártevőt is távol tudunk tartani.

Ha valaki mégis kémiai vegyszerekhez nyúl, nagyon fontos, hogy pontosan tartsa be a használati utasításban feltűntetett mennyiségeket, arányokat! A vegyszerek túlzásba vitt, „hulljon a férgese” alapú adagolása nem csak a kártevőket, de akár a növényt, sőt szermaradványok formájában az embert is megbetegíthetik!

Csapadékosabb időszakban sűrűbben találkozhatunk a levéltetvekkel, melyek nem csak a tápanyagot szívogatják, de szúrásaik révén utat nyithatnak egyéb betegségek előtt is. Különféle (öko és kémiai) szerekkel hatékonyan védekezhetünk ellenük.

A lisztharmat szinte bármelyik gyümölcsfán megjelenhet. A gomba jellegzetesen fehér, „lisztes” bevonatot képez a leveleken, de akár a gyümölcsöket is károsíthatja. Gombaölő szerekkel védekezhetünk ellene – pl. erős fokhagyma áztatmány, vagy kémiai szerek.

A tafrinás levélfodrosodás leggyakrabban az őszibarackot károsítja. Rügyfakadás után tudunk védekezni ellene, mivel az áttelelést biztosító gombaspórák a rügypikkelyek alatt találhatók.

Monília ellen sokat tehetünk, ha a lehullott gyümölcsöket télen összeszedjük! Ez a gomba nemcsak a gyümölcsöket, de akár a hajtásokat, virágokat is tönkreteheti!

A különféle kártevők (atkák, lepkék és hernyóik, stb.) ellen specifikus védekezési módszerekkel vehetjük fel a harcot. A védekezés szükségességét és mértékét hatékony feromon és színcsapdák fogási számának alakulása szerint tervezhetjük. A kémiai szerek mellett ezek esetében is számos biológiai vagy fizikai lehetőség áll rendelkezésünkre.