Jómagam évek óta készültem rá, hogy eljussak ebbe a földi a paradicsomba. És jóllehet indulnak ide nonstop buszos programok, én teljes szívvel szerettem volna élvezni azt, amit addig csak könyvekből és képekből láthattam. Egy álló napi vonatozás után másnap dobogó szívvel szálltam le a buszról a sziget bejáratánál. Blumeninsel Mainau – vagyis Virágsziget Mainau – el sem hiszem, hogy itt vagyok! Vakító reggeli napsütésben, tavaszi didergős 2 °C fokban indultam felfedezni a kertet. Persze, érkezhettem volna hajóval is Konstanz felől, de a hajó a későnkelők járműve, és kár lett volna minden elvesztegetett pillanatért.
Németország területén, Konstanz városa mellett a Bodeni-tóban rejtőzik ez a virágsziget.
Keskeny, virágokkal ékesített hídon sétálhatunk be, közben élvezhetjük a nyugodt víztükör ragyogását. A színes lobogók utalnak a hely különös voltára. Németország területén vagyunk, Baden-Württemberg tartományban, karnyújtásnyira a svájci határ. A sziget tulajdonosai svédek, a látogatók nagy része az Európai Unió polgára. Ezért lenget sok zászlót a szél.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A sziget története is izgalmas, mert itt már jóval az időszámításunk előtt volt élet, valószínűleg kelta telepesek cölöpházait fedezték fel a régészek. A Római Birodalom bukása után a Reichenau kolostorhoz tartozott, majd német fejedelmek adták-vették a szigetet egymás közt.
Végül 1827-ben Ludwig badeni nagyherceg Esterházy Miklósnak adta el a víz ölelte területet mindenestül. Az új tulajdonos egzotikus növényeket telepített a szigetre, és az ő nevéhez fűződik a kastély homlokzatán ma is látható fügerács.
Csupán három évig élvezte Mainaut a magyar herceg, azután újabb kalandos évek következtek, miközben a sziget növényei szép csöndesen cseperedtek. 1853-ban a sziget vevőre talált I. Friedrich badeni nagyherceg személyében, Lennart Bernadotte dédapjában.
A sziget azóta is a svéd grófi család alapítványának tulajdonában van. A család üzemelteti a szigetet, és akinek szerencséje van, akár magával a grófnővel is összefuthat a kertben vagy az üvegházban.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Baden nagyhercegét, Lennart Bernadotte-t ma a park alapítójának tekintik. Nemcsak nyári rezidenciáját rendezte itt be, hanem elkezdett rendet teremteni a szigeten, újratervezni, ritka egzotikus fákat és növényeket ültetni, amelyeket utazásairól hozott haza. A sziget olyan alapvető elemei, mint az arborétum, az olasz rózsakert és a narancskert ebből az időből származnak, csakúgy, mint az egzotikus növények első téli menedékhelyei és a szárazföldi összeköttetést jelentő első vashíd.
A látogatásom április közepére esett, a tavaszi virágzás pompájára.
Tulipánok, nárciszmezők tűntek elő, és itt az ember nem győzi kapkodni a fejét. Aztán rövid séta után lecsillapodik a lélek, és én is megértettem, hogy nem lehet habzsolni a szigetet. Egy egész nap áll arra, hogy bebarangoljam minden zugát. Leüljek a tóparton, és amíg arcom napfürdőzik, gyönyörködjek a kristálytiszta vízben.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Lassan sétálgassak a kanyargós utak között, ahol előbb a rózsaszín árnyalataiban, odébb lilákban, máshol a sárga ezer olvasatában tobzódnak az ágyások. Messziről egymásba folyó szín-orgia, közelről pedig csodás virágok szépen rendezett egysége. Most a tulipánok, az árvácskák, a nárciszok és a nefelejcsek játszották a főszerepet, de különleges szépségű császárkoronák, sajátos színvilágú kutyatejfélék és színes violák gazdagították.
Már nyíltak a rhododendronok, az orgonák, a kaméliák. Nem is tudnám felsorolni, miféle csuda virágzásoknak lehettem tanúja!
Lenyűgöző látványt nyújtottak a tájképi kertrészek, ahol a virágzó almafák alatt, a selymes fűben nyílt ezer meg ezer tulipán. A nárciszmezők épp utolsó óráikat élték az áprilisi nyárban, de így, pödrött szirmaikkal is fenségesnek tűntek. A mediterrán terasz, a kőlépcsőn leomló virág-özön a kertépítészeket dicsérik. Ahogy hatalmas alkotások, amelyeket sok tízezer virágpalántából formáltak meg. A gigantikus páva, a húsvéti kompozíció, a kiskacsák, a hatalmas üdvözlő-virág mind a látogatók kedvenc fotótémái.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A fűszerkertben és a gyógynövényes kertben már kikukucskáltak a növények, de akadt, ami már méteres hajtásokat növesztett, mint a rebarbara vagy a máriatövis, a kaporfélék. Van itt lepkeház, rovarhotelekkel ékes kert, ahol ötleteket is lophatunk otthoni megvalósításhoz. A történelmi citrusgyűjtemény, a páfrányok és fuksziák erdeje, a hortenziák mind vonzzák rajongóikat és csodálóikat. Egy nap is kevés lenne ahhoz, a megcsodáljuk a fákat. A kínai mamutfenyő fasort, vagy a tekintélyes hársat. Ez utóbbin kis tábla jelzi, hogy 1862-ben ültették, Frigyes nagyherceg leánya, Viktoria, a későbbi svéd királynő születése alkalmával. Aki résen van, azt is felfedezheti, hogy Bettina Bernadotte is kapott egy születésnapi fát!
A szemem nem győzi a pompás látnivalókat. Egy domboldalban nefelejcstenger a Bodeni tavat formázza. A fák árnyaiból egyszerre pedig kibukkan a kastély, a mellette magasodó, XVIII. századi templommal.
A kastélyt is virágszőnyeg öleli körbe, és be is kukkanthatunk a belső terekbe. Ilyenkor mindig eljátszom a gondolattal, vajon milyen lehetett az élet egykor itt? És milyen lehet ma Mainau urának és úrnőjének lenni – hiszen magam mindig is egy virágkastélyról álmodtam. Mainaun érezhető, hogy a Bernadotte család szinte mindent a szigetnek, a látogatóknak tart fenn, szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy egész évben, minden nap, napkeltétől napnyugtáig, bármikor is érkezzen az ember, mindig tökéletes élményben lehessen része.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A tulajdonos család svéd gyökerei a Svéd-toronyban és egy étteremben is testet öltenek. A régi vendégházban kapott helyet a svéd vendéglő, a sziget legrégebbi vendéglátóhelye. Benne az autentikus svéd fogások mellett a német és badeni konyha specialitásait is megkóstolhatjuk.
A hatalmas orchideaházban az egzotikus növényeket kedvelők kedvükre csemegézhetnek. Az idei év a Flower-power nevében telik, az orchideák színes kiállítása erre a tematikára épült fel. Természetesen Flower-power torta is kapható az elegáns kávézóban, és akár a pálmák alatt ücsörögve is kávézhatunk, sütizhetünk. A gyorsbüfé virágszőnyeggel ékesített asztalsorai az egyszerű Mainau-kolbász-mustár-perec ebédet is nagyhercegi lakomává emelik. Nekem legalábbis különösen kedvesnek és ötletesnek tűnt az egyszerű deszka asztalok teljes hosszában elnyúló, süllyesztett virágszőnyeg.
A „Flower power”, azaz virágerő az 1960-as évek végén, és az 1970-es évek elején a passzív ellenállás és az erőszakmentesség szimbólumaként használt szlogen volt. A vietnami háború ellenzéki mozgalmában gyökerezik. A kifejezést Allen Ginsberg, amerikai Beat költő alkotta meg 1965-ben, hogy a háborús tiltakozásokat békés tüntetésekké alakítsa. A hippik magukévá tették a szimbolikát: hímzett virágokkal és élénk színekkel díszített ruhákba öltöztek, virágot hordtak a hajukban, és virágokat osztogattak, így virággyerekként váltak ismertté. (Forrás: Wikipédia)
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Az aprónépet tanyasi udvar, és ügyességet fejlesztő játszótér várja. A legkisebbek játszóterét bogyós gyümölcs bokrokkal szegélyezték, illatos virágok közt játszadozhatnak. A nagyobbaknak pedig egy egész építési terület áll rendelkezésre, ahol munkagépekkel dolgozhatnak: ki lehet próbálni a gyerek-markolót, a darut, a targoncát, az árokásó-gépet és sok más, felnőttnek is izgalmasnak tűnő szerkezetet.
Aki későbbi hónapokban érkezik ide, annak nagy élmény lesz a lélegzetelállítóan szép rózsakert. Nem is egy, hanem több pompás rózsakert,
amelyeknek áprilisban még csak az üde hajtásaiban gyönyörködhettem, és elképzeltem, miféle csodás összhatás lesz majd itt: színek és illatok, méhzsongás és levelek rezdülése. Azt hiszem, erre olyannyira sokan kíváncsiak minden évben, hogy akkortájt a rovarok neszeit biztosan elnyeli a látogató tömegek zsivaja. Lassan pattannak a lila akácok bimbói, páratlan szépségű pergolákról fognak alácsüngeni a lila bugák. A kert élete itt is a folyamatos változás. Az elnyíló hagymások helyére a tarka egynyári kiültetések jönnek, aztán jönnek a következők, az állandó körforgás. Ebben is van a varázslata ennek a különös szigetnek.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Nyár végén a gazdag dália-gyűjtemény ad okot egy újabb látogatásra, azután pedig az arborétum levélszín-kavalkádja. Elképzeltem, milyen jó volna látni ősszel, amikor a vörösbe öltözött fák mögött ott kéklik a tó, a hósipkás hegyek képét ringatja a víz. Ha ott laknék, biztosan megváltanám az éves bérletet, és talán sosem unnám meg. Ezúttal pedig megrészegedve és mégis szomjazva búcsúzom a Virágszigettől, de élményekben „királyi gazdagon”.
Képgalériánk a helyszínről:
Ajánljuk még:
Rebarbara-okosság: 5x5 tudnivaló a zöldségnek hitt gyógynövényről
Nemes fehér csillag: a havasi gyopár
Vanília – az ünnep egyik kedvenc fűszere
