A Bodeni-tó zöld szíve, amelyen Esterházy Miklós is kertészkedett – a Mainau virágsziget csodája

Kert

A Bodeni-tó zöld szíve, amelyen Esterházy Miklós is kertészkedett – a Mainau virágsziget csodája

Aki a virágot szereti, annak egy látogatás egy virágszigeten mindennél többet ér. Felér egy ajándékkal. Egy elképesztően hatalmas ajándékkal. Talán nem is lehet szavakba önteni azt, amit az ember érez egy ilyen látogatás alkalmával. Azok az illatok, a fények, a hangok és a csöndek, az a páratlan hangulat, ami hatalmába keríti az embert, az nem elmondható. De azért megpróbálom, hátha kedvet kap más is megrészegülni a virágpompától.

Jómagam évek óta készültem rá, hogy eljussak ebbe a földi a paradicsomba. És jóllehet indulnak ide nonstop buszos programok, én teljes szívvel szerettem volna élvezni azt, amit addig csak könyvekből és képekből láthattam. Egy álló napi vonatozás után másnap dobogó szívvel szálltam le a buszról a sziget bejáratánál. Blumeninsel Mainau – vagyis Virágsziget Mainau – el sem hiszem, hogy itt vagyok! Vakító reggeli napsütésben, tavaszi didergős 2 °C fokban indultam felfedezni a kertet. Persze, érkezhettem volna hajóval is Konstanz felől, de a hajó a későnkelők járműve, és kár lett volna minden elvesztegetett pillanatért.

Németország területén, Konstanz városa mellett a Bodeni-tóban rejtőzik ez a virágsziget.

Keskeny, virágokkal ékesített hídon sétálhatunk be, közben élvezhetjük a nyugodt víztükör ragyogását. A színes lobogók utalnak a hely különös voltára. Németország területén vagyunk, Baden-Württemberg tartományban, karnyújtásnyira a svájci határ. A sziget tulajdonosai svédek, a látogatók nagy része az Európai Unió polgára. Ezért lenget sok zászlót a szél.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A sziget története is izgalmas, mert itt már jóval az időszámításunk előtt volt élet, valószínűleg kelta telepesek cölöpházait fedezték fel a régészek. A Római Birodalom bukása után a Reichenau kolostorhoz tartozott, majd német fejedelmek adták-vették a szigetet egymás közt.

Végül 1827-ben Ludwig badeni nagyherceg Esterházy Miklósnak adta el a víz ölelte területet mindenestül. Az új tulajdonos egzotikus növényeket telepített a szigetre, és az ő nevéhez fűződik a kastély homlokzatán ma is látható fügerács.

Csupán három évig élvezte Mainaut a magyar herceg, azután újabb kalandos évek következtek, miközben a sziget növényei szép csöndesen cseperedtek. 1853-ban a sziget vevőre talált I. Friedrich badeni nagyherceg személyében, Lennart Bernadotte dédapjában.

A sziget azóta is a svéd grófi család alapítványának tulajdonában van. A család üzemelteti a szigetet, és akinek szerencséje van, akár magával a grófnővel is összefuthat a kertben vagy az üvegházban.

 Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Baden nagyhercegét, Lennart Bernadotte-t ma a park alapítójának tekintik. Nemcsak nyári rezidenciáját rendezte itt be, hanem elkezdett rendet teremteni a szigeten, újratervezni, ritka egzotikus fákat és növényeket ültetni, amelyeket utazásairól hozott haza. A sziget olyan alapvető elemei, mint az arborétum, az olasz rózsakert és a narancskert ebből az időből származnak, csakúgy, mint az egzotikus növények első téli menedékhelyei és a szárazföldi összeköttetést jelentő első vashíd.

A látogatásom április közepére esett, a tavaszi virágzás pompájára.

Tulipánok, nárciszmezők tűntek elő, és itt az ember nem győzi kapkodni a fejét. Aztán rövid séta után lecsillapodik a lélek, és én is megértettem, hogy nem lehet habzsolni a szigetet. Egy egész nap áll arra, hogy bebarangoljam minden zugát. Leüljek a tóparton, és amíg arcom napfürdőzik, gyönyörködjek a kristálytiszta vízben.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Lassan sétálgassak a kanyargós utak között, ahol előbb a rózsaszín árnyalataiban, odébb lilákban, máshol a sárga ezer olvasatában tobzódnak az ágyások. Messziről egymásba folyó szín-orgia, közelről pedig csodás virágok szépen rendezett egysége. Most a tulipánok, az árvácskák, a nárciszok és a nefelejcsek játszották a főszerepet, de különleges szépségű császárkoronák, sajátos színvilágú kutyatejfélék és színes violák gazdagították.

Már nyíltak a rhododendronok, az orgonák, a kaméliák. Nem is tudnám felsorolni, miféle csuda virágzásoknak lehettem tanúja!

Lenyűgöző látványt nyújtottak a tájképi kertrészek, ahol a virágzó almafák alatt, a selymes fűben nyílt ezer meg ezer tulipán. A nárciszmezők épp utolsó óráikat élték az áprilisi nyárban, de így, pödrött szirmaikkal is fenségesnek tűntek. A mediterrán terasz, a kőlépcsőn leomló virág-özön a kertépítészeket dicsérik. Ahogy hatalmas alkotások, amelyeket sok tízezer virágpalántából formáltak meg. A gigantikus páva, a húsvéti kompozíció, a kiskacsák, a hatalmas üdvözlő-virág mind a látogatók kedvenc fotótémái.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A fűszerkertben és a gyógynövényes kertben már kikukucskáltak a növények, de akadt, ami már méteres hajtásokat növesztett, mint a rebarbara vagy a máriatövis, a kaporfélék. Van itt lepkeház, rovarhotelekkel ékes kert, ahol ötleteket is lophatunk otthoni megvalósításhoz. A történelmi citrusgyűjtemény, a páfrányok és fuksziák erdeje, a hortenziák mind vonzzák rajongóikat és csodálóikat. Egy nap is kevés lenne ahhoz, a megcsodáljuk a fákat. A kínai mamutfenyő fasort, vagy a tekintélyes hársat. Ez utóbbin kis tábla jelzi, hogy 1862-ben ültették, Frigyes nagyherceg leánya, Viktoria, a későbbi svéd királynő születése alkalmával. Aki résen van, azt is felfedezheti, hogy Bettina Bernadotte is kapott egy születésnapi fát!

A szemem nem győzi a pompás látnivalókat. Egy domboldalban nefelejcstenger a Bodeni tavat formázza. A fák árnyaiból egyszerre pedig kibukkan a kastély, a mellette magasodó, XVIII. századi templommal.

A kastélyt is virágszőnyeg öleli körbe, és be is kukkanthatunk a belső terekbe. Ilyenkor mindig eljátszom a gondolattal, vajon milyen lehetett az élet egykor itt? És milyen lehet ma Mainau urának és úrnőjének lenni – hiszen magam mindig is egy virágkastélyról álmodtam. Mainaun érezhető, hogy a Bernadotte család szinte mindent a szigetnek, a látogatóknak tart fenn, szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy egész évben, minden nap, napkeltétől napnyugtáig, bármikor is érkezzen az ember, mindig tökéletes élményben lehessen része.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A tulajdonos család svéd gyökerei a Svéd-toronyban és egy étteremben is testet öltenek. A régi vendégházban kapott helyet a svéd vendéglő, a sziget legrégebbi vendéglátóhelye. Benne az autentikus svéd fogások mellett a német és badeni konyha specialitásait is megkóstolhatjuk.

A hatalmas orchideaházban az egzotikus növényeket kedvelők kedvükre csemegézhetnek. Az idei év a Flower-power nevében telik, az orchideák színes kiállítása erre a tematikára épült fel. Természetesen Flower-power torta is kapható az elegáns kávézóban, és akár a pálmák alatt ücsörögve is kávézhatunk, sütizhetünk. A gyorsbüfé virágszőnyeggel ékesített asztalsorai az egyszerű Mainau-kolbász-mustár-perec ebédet is nagyhercegi lakomává emelik. Nekem legalábbis különösen kedvesnek és ötletesnek tűnt az egyszerű deszka asztalok teljes hosszában elnyúló, süllyesztett virágszőnyeg.

A „Flower power”, azaz virágerő az 1960-as évek végén, és az 1970-es évek elején a passzív ellenállás és az erőszakmentesség szimbólumaként használt szlogen volt. A vietnami háború ellenzéki mozgalmában gyökerezik. A kifejezést Allen Ginsberg, amerikai Beat költő alkotta meg 1965-ben, hogy a háborús tiltakozásokat békés tüntetésekké alakítsa. A hippik magukévá tették a szimbolikát: hímzett virágokkal és élénk színekkel díszített ruhákba öltöztek, virágot hordtak a hajukban, és virágokat osztogattak, így virággyerekként váltak ismertté. (Forrás: Wikipédia)

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az aprónépet tanyasi udvar, és ügyességet fejlesztő játszótér várja. A legkisebbek játszóterét bogyós gyümölcs bokrokkal szegélyezték, illatos virágok közt játszadozhatnak. A nagyobbaknak pedig egy egész építési terület áll rendelkezésre, ahol munkagépekkel dolgozhatnak: ki lehet próbálni a gyerek-markolót, a darut, a targoncát, az árokásó-gépet és sok más, felnőttnek is izgalmasnak tűnő szerkezetet.

Aki későbbi hónapokban érkezik ide, annak nagy élmény lesz a lélegzetelállítóan szép rózsakert. Nem is egy, hanem több pompás rózsakert,

amelyeknek áprilisban még csak az üde hajtásaiban gyönyörködhettem, és elképzeltem, miféle csodás összhatás lesz majd itt: színek és illatok, méhzsongás és levelek rezdülése. Azt hiszem, erre olyannyira sokan kíváncsiak minden évben, hogy akkortájt a rovarok neszeit biztosan elnyeli a látogató tömegek zsivaja. Lassan pattannak a lila akácok bimbói, páratlan szépségű pergolákról fognak alácsüngeni a lila bugák. A kert élete itt is a folyamatos változás. Az elnyíló hagymások helyére a tarka egynyári kiültetések jönnek, aztán jönnek a következők, az állandó körforgás. Ebben is van a varázslata ennek a különös szigetnek.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Nyár végén a gazdag dália-gyűjtemény ad okot egy újabb látogatásra, azután pedig az arborétum levélszín-kavalkádja. Elképzeltem, milyen jó volna látni ősszel, amikor a vörösbe öltözött fák mögött ott kéklik a tó, a hósipkás hegyek képét ringatja a víz. Ha ott laknék, biztosan megváltanám az éves bérletet, és talán sosem unnám meg. Ezúttal pedig megrészegedve és mégis szomjazva búcsúzom a Virágszigettől, de élményekben „királyi gazdagon”.

Képgalériánk a helyszínről:

 

Ajánljuk még:

Mesél a Nemzeti Botanikus Kert – ez „Egy Mesés Program” lesz!

A közelgő gyermeknap országszerte a felnőttek számára is legalább annyi csemegét tartogat, mint az aprónépnek. Egy ilyen varázslatos kultbonbonból adunk most kóstolót, de ha minden ízére kíváncsiak vagytok, akkor érdemes elmenni vasárnap Vácrátótra, a Nemzeti Botanikus Kertbe, ahol a Meseszó Egyesület mesemondói várnak minden érdeklődőt jó szóval, csodás hangulattal és e titokzatos kert balzsamos illatával.