Kert

5+1 könyv a kerti irodalomból

Most, hogy a kert téli pihenőre tért, a szerszámok is elcsöndesedtek – kivéve a huncut hólapátot és az izgága hóseprőt –, itt az idő, hogy előkerüljön a kerti irodalom. Ha lemegy a nap, remek program bekuckózni és olvasgatni jótollú írók nemes és felemelő gondolatait a kertről. Kedvenceimből ajánlok néhányat. És amiért szeretem ezeket: a kertekben, a kertek mögött mindig felsejlik a kertszerető, békés lelkű ember.

Utazás a kertem körül

Alphonse Karr francia virág-nagykereskedő és újságíró remeke. Rövid kis szösszenetekben tárja elénk a kert rejtett zugait, bibén hintázó hangyákat, ágon magukat illegető madarakat, virágokat és barátságos fákat. Történeteiben megelevenednek a füvek, szóra nyílnak a virágkelyhek és buja növényvilágban vaskos gondolatokat lelünk.

A szerző dúsgazdag barátja világkörüli útra indult, és napról napra levelekkel adta hírül, mit látott a 19. századi nagyvilágban. A kert is hordoz magában annyi élményt, mint egy hosszú utazás, ezt bizonyítja nekünk Alphonse Karr sajátos útinaplója. Ha szeretnél az ő szemüvegén át bepillantani egy két évszázados francia kertbe, érdemes a könyvért bekukkantani egy antikváriumba.

(Alphonse Karr: Utazás a kertem körül, Atheneum Irodalmi és Nyomdai Rt. 1922.)

Virágmesék

„Szeretettel ajánlom e könyvet az én lelkitestvéremnek, aki nekem magyar földről küldött virágait bokrétába kötözni segítette” – így szól a szerző ajánlása. Hock János evangélikus lelkész „hazátlanságának nehéz napjaiban” írta kis történeteit, egy-egy levélben elbeszélve, amíg kerti élményeit vetette papírra, nem érezte az élet súlyát, csak nyugalmat, csendes összhangot. Ihlet egy budafoki virágoskertből érkezett számára, az olvasók szerencséjére, mert amit e kedves lélek „szívének aranyguzsalyán lefont, abból szőttem a virágmeséket, két ikerlélek összecsengéséből”. Hock János dalol a tavaszról, énekel a szende fehér nárciszról, mesél az orgonafáról, ír füvekről, árvalányhajról, csudát regél a virágokon élő bogárkákról.

A könyvre véletlenül akadtam rá egy könyvesbolt előtti ládában, a 100 Ft-ért vihetők között. Megtetszett a címe, magamhoz vettem. Hetekkel később olvastam csak bele, és könny szökött a szemembe. Az éjjeliszekrényen tornyosuló könyvkupacomban éppen Alphonse Karr könyvén szunnyadt, amely könyv adta az ötletet Hock Jánosnak. Persze véletlenek nincsenek, főleg, ha kertes-növényes könyveket gyűjt az ember.

(Hock János: Virágmesék, Prager Verlag Wien-Leipzig, 1931.)

kertészek

 

Kertem

Kéri Ilona rövid, ám annál színesebb leírása arról, miként törték fel az ugart, hogyan készült el évtizedek szorgos és embert próbáló munkájával egy pompás kert a Sajkodi öböl feletti domboldalon. Megismerhetjük belőle Tihany környékének vadnövényeit, azt a flórát, amelynek ma már írmagját talán megtalálhatjuk, ha szerencsénk van.

A szerző férjével, Borsos Miklós szobrászművésszel együtt építette a kertet, az Olaszország utáni vágy szülte a mesterművet, amelyben otthonra találtak a szobrász alkotásai is. B. Kéry Ilona nemcsak rajongója a kerteknek, művésze a kertépítésnek, de az írásnak is: elragadó könyve évszakról évszakra megrajzolja a Balaton környékének változó képét, varázslatos hangulatát.

A kert ma is megtalálható a Sajkodi öbölben, a könyv leírása alapján felismerhető, de már mások tulajdonát képezi.

(B. Kéry Ilona: Kertem, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973.)

Kertész legyen, ki boldogságra vágyik

Moldoványi Ákos könyvében olyan csuda helyekre pillanthatunk be, mint Agárdy Gábor nyírfákkal árnyékolt fóti birodalma, vagy Antal Imre szentendrei japán cseresznyékkel és birsekkel teli kis kertje. Olvashatunk Benkő Gyula és Benkő Péter íriszekkel pompázó virágágyásairól, és arról a „patkós helyről”, ahol Gobbi Hilda számára a szerelem megteremtődött. Keresztúry Dezső, Medveczky Ilona, Karinthy Ferenc – csupa nagy név a könyvben, akikhez elmehetünk látogatóba a könyv lapjain keresztül. Legtöbbjük már nincs köztünk, de e könyv lapjain megelevenednek, megismerjük a kerten, a dédelgetett növényeken és a házikedvenceken keresztül a művészek mögött megbúvó embert.

(Moldoványi Ákos: Kertész legyen, ki boldogsága vágyik, Mezőgazdasági Kiadó, 1987.)

kertészek

 

Virágzabálók

Darvasi László nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot. Előtűnik benne egy XIX. századi magyar város, Szeged, ahol együtt él mindenféle nemzetiség, s amelyet ékesít és éltet, hol pedig pusztít a folyója. Forradalom, ütközetek, majd süket csönd – és közben valaki virágokat ültet, gerilla módon kertészkedik, ehető virágokról tart előadásokat, olykor virágot esznek és virágokkal gyilkolnak. Történetek a fűmuzsikosról és kompániájáról, mesék, legendák gomolyognak a kalandos regényen végig. Nem könnyű olvasmány, de annál inkább szédítő.

(Darvasi László: Virágzabálók, Magvető kiadó, 2009)

Fűszeres-virágos kalendárium

Lechner Judit budaörsi biokertje maga a csoda – ha éppen nyitott nap van, feltétlenül érdemes meglátogatni! Ahogy Judit tud beszélni a növényekről, a természet okos alkotásairól, az mindig magával ragadó. Ez a szenvedély süt át ezen az egyszerűen szép kis könyvön is. A kertész növényeivel együtt folyamatosan benne él az esztendő körforgásában, ezért a kalendárium egy remek forma ahhoz, hogy a kerti teendőket összegyűjtsük benne. De nemcsak gyakorlati tudnivalók, hanem magvas gondoltok gyűjteménye is ez a könyv, a szelíd megoldások, a természetbe való belesimulás minden ízével. Romló természeti környezetünk, az oktalan energiapazarlás, a lassan önmagát is elfogyasztó társadalom láttán egyre inkább érezzük saját felelősségünket a jövő alakításában. A növényvilág törvényeinek megfigyelése, az elődök tudásának újjáélesztése talán segíthet jó megoldásokat találni a jelen gondjaira is. Ebben segíthet Lechner Judit könyve, ami nem mellesleg igen élvezetes olvasmány.

(Lechner Judit: Fűszeres-virágos kalendárium, Püski Kiadó, 2014.)

Ajánljuk még:

Négy évszakos kincsünk: a finom és szép akác

Bizonyára sokak emlékképei közt feldereng, amikor gyermekkorában csak úgy, a fáról letépve csipegette el az akác fehér virágocskáit, májusi délutánokon, hazafelé az iskolából, vagy amikor a nagyi palacsintatésztába bugyolálva sütötte ki forró olajban az édes fürtöket. Nekem legalábbis meghatározó bundás-akácvirágos élményeim vannak gyermekkoromból, melyek minden májusban megdobogtatják a szívemet.

 

Már követem az oldalt

X