„A stroke-ból úgy tudsz jól kijönni, ha a hajadnál fogva kirángatod magad” – Somkuti György története

Hős

„A stroke-ból úgy tudsz jól kijönni, ha a hajadnál fogva kirángatod magad” – Somkuti György története

Még nem volt hatvanéves, mikor egy reggel hirtelen teste egyik oldalából kiment az erő, térdre rogyott, majd eldőlt. A négygyermekes édesapánál agyi érelzáródás eredetű stroke-ot diagnosztizáltak. Úgynevezett trombolízissel, azaz vérrögoldó terápiával kezelték, aminek köszönhetően óráról órára javult az állapota. Közel tíz évvel a stroke után teljes életet él, ha nem is egészen úgy, ahogyan egykor képzelte. Somkuti György története.

Egyik pillanatról a másikra lett rosszul, semmi előjele nem volt a betegségének. Vissza tud emlékezni, mi történt azon a bizonyos vasárnapon?

2013. május vége volt, emlékszem még szombat este megnéztem a Bajnokok Ligája döntőjét. Másnap minden szokásosan indult. Semmi előzetes jele nem volt annak, hogy pár perc múlva rosszul leszek. A legidősebb lányomat készültem levinni a lovardába, és kimentem, hogy a garázsból kiálljak a kocsival. Akkor éreztem, hogy a fél oldalamban nincs erő. Letérdeltem mind a két térdemre, hogy valamennyire tudjam uralni a helyzetet. Állni nem tudtam. Az első jel az volt, hogy a bal kezem abszolút nem működött, nem tudtam neki parancsolni. A térdelés sem tartott túl sokáig, mert abból eldőltem oldalra, mint egy zsák krumpli. Végig magamnál voltam, tudtam gondolkodni. A lányom kijött, tudtunk egymással beszélni, de látta, hogy nagy a baj.

Beindult a családi mentőakció, mindenki hüledezve nézte, hogy mi van velem.

Bíztak benne, hogy pár pillanat múlva rendeződik minden.

Tünetek felismerése és azonnali mentőhívás!
Alapvető, hogy a lakosság felismerje a stroke tüneteit. Ezek leggyakrabban a következők lehetnek:

- száj egyik oldala megbénul
- egyik kar leesik, megbénul
- elakad a beszéd.

A stroke kezelésében kulcsfontosságú az idő, ezért azonnal mentőt kel hívni, ha valakin ilyen tüneteket detektálunk!

Ön mire emlékszik az eseményekből?

Budakeszin a Szanatórium utcában lakunk a családommal, itt van az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, az összes dolgozó a házunk előtt jön-megy munkába. Sokukat ismertem látásból. Az egyik orvosnő épp arra jött, és rájött, hogy stroke-os tüneteket produkálok. Szólt a feleségemnek, mit mondjanak a mentőnek. A riasztás után tíz percen belül kinn is volt az autó.

Arra emlékszem, hogy szóval tartottam a mentőben dolgozókat, ami furcsa volt nekik, mert egy stroke-ot kapott ember általában nem nagyon tud beszélni. De arra is emlékszem, hogy elképesztően erős hányingerem volt. Kiderült később, hogy ez is lehet tünet. Eleinte úgy képzeltem, csak pillanatnyi a rosszullét, nemsoká mehetek a dolgomra. Egy nap kellett, hogy megértsem, ez mégsem csak néhány órás akció. 

A kórházban rögtön CT-t csináltak, 20 perc múlva a lelettel vittek az intenzív osztályra. Ilyenkor nagyon fontos, hogy el tudják dönteni, vajon agyi érelzáródás eredetű vagy agyvérzés eredetű a stroke. Ég és föld a kettő az alkalmazott terápiát illetően.

Önnél melyiket igazolták?

Nekem az agyi érelzáródást mutatta ki a CT, látszott, hogy mely területeken pang a vérellátás. A gyógyászat mostanra rengeteget fejlődött. Édesanyám hetvenéves volt, mikor stroke-ot kapott. Nála hosszú időbe, bő két hétbe telt, mire meg tudták állapítani, milyen eredetű a zavar. Agyvérzés eredetű volt, és bár életmentő műtétet végeztek rajta, a megelőző napok alatt annyira igénybe vették, hogy az egyéb szerveiben is komoly gondot okozott az alapbetegség.

Mi következett, miután megkapta a diagnózist?

Egy trombolízis eljárás, ezzel lehet intenzíven kezelni a vérrögöt. A véráramba infúzióval folyamatosan, több napon keresztül adagolták a vérrögoldó gyógyszert. Már az első nap délután meg tudtam mozdítani a bal kezem, bal lábam. Ez mutatta, hogy a vérrögoldás hatásos volt. Óráról órára javult az állapotom. Szűk két hetet voltam intenzív osztályon, ha jól emlékszem három hetet töltöttem a Szent János Kórházban, utána, június elején átkerültem az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe (OORI) rehabilitációra, ahol még másfél hónapot voltam. Amikor az OORI-ba kerültem, segítséggel fel tudtam állni, de a járás még nem ment. A rehabilitáció megkezdése után kezdtem járókerettel közlekedni, de a fejlesztés mindenre kiterjedt: gyógytorna, mentális torna, ergoterápia, hidroterápia következett.

 

A kisfilmben mesél arról, nehéz volt feldolgozni, hogy önnel egy ilyen dolog megtörténhet. A gyógyulási folyamat során milyen hullámhegyeket, hullámvölgyeket élt meg?

Elég hamar kitisztult, hogy ezt türelemmel végig kell csinálnom. Egy olyan ember, akinek soha életében semmi baja nem volt, kicsit érinthetetlennek érzi magát. Ez a nimbusz tűnt el egy pillanat alatt. Először még nem tudtam megítélni, hogy ennek az egésznek mi lesz a vége, lesznek-e maradandó következmények.  

Egy stroke-on átesett embernek el kell tudni fogadni, hogy valószínűleg nem lesz ugyanolyan az élete, mint a betegség előtt volt.

Ezen túl kellett tennem magam.

Sok mindenkit láttam a kórházban, hozzájuk képest a Jóisten nekem nagy szerencsémre más utat adott, olcsón megúsztam. Amikor az intenzíven feküdtem, láttam betegtársakat, akik jócskán rosszabb állapotban voltak, mint én. Később a rehabilitáció alatt nálam fiatalabb és idősebb, de velem egyidős emberekkel is találkoztam, és volt, akinél nagyon komoly gondok voltak. Ugyanaz a cél lebegett mindannyiunk szeme előtt: hogy a rehabilitációról kikerülve minél inkább önellátók legyünk.

Mivel abban az utcában lakunk, ahol az OORI is van, ezért hétvégente hazajárhattam, ezért is szerencsés vagyok.

Egészséges életet élt, soha nem volt ezelőtt komolyabb betegsége. Mit mondtak az orvosok, mi válthatta ki önnél a stroke-ot?

57 éves voltam, mikor mindez megtörtént. Végeztek nálam kockázatelemzést, de nem találtak semmi különösebb okot. Nem volt cukrom, a koleszterinem az átlaghoz képest kicsit magasabb volt, de nem kirívóan. Szokták mondani, hogy a stressz is kapcsolatban lehet a stroke-kal, de én soha nem éreztem magam ebből a szempontból veszélyeztetettnek. Egy szállodalánc fejlesztési igazgatóságán vagyok projektvezető mérnök, olyan munkakörben dolgozom, ami nagy felelősséggel jár, de a stresszt elég jól fel tudom dolgozni.

stroke-somkuti

 

A stroke sok esetben maradandó mozgás- vagy beszédkárosodással jár. Önnél maradt hátra bármilyen szövődmény?

A diagnózis után hamar kiderült, hogy úgynevezett neglect szindrómában szenvedtem. Ez azt jelenti, hogy a szemem balról való információérzékelése csorbult, amikor először konstatáltam ezt, riasztó volt. Elkezdtem olvasni, és ha balra néztem, elvesztettem a sort. Mára ez szerencsére teljesen eltűnt.

Ha valaki a saját vagy a gyerekei homlokára teszi a kezét általában meg tudja állapítani, hogy van-e láza. Én úgy éltem az életemet, hogy a gyerekeimnél meg tudtam mondani, van-e hőemelkedésük. Ez a bal kezemből sajnos maradéktalanul eltűnt. A nagyon hideget és a nagyon meleget jól érzem, de az egész finom hőérzékelés nincs meg. 

Összességében mégis mindenkinek azt kívánom, hogy ennyivel ússza meg a betegséget.

Van az életének olyan területe, amin változtatni kényszerült?

Készült egy összefoglaló rólam a rehabilitáció után. Ebben az szerepel, hogy mindent csak jóleső mértékig csinálhatok. Sportpályán nőttem fel, mindig is sportoltam, és a teniszpályán való ügyességemet nagyon megtépázta a betegség. A mai napig nem vagyok ezzel kibékülve. De ezzel együtt lehet élni.

A munkát folytatta ugyanúgy, abban nem is befolyásolta a betegség? 

Orvosi javaslatot követve nem száz százalékig vettem fel a régi munkatempómat, az első években csak hat órában mentem vissza dolgozni. Később visszatértem a régi nyolcórás munkarendre. Idén nyáron elértem a nyugdíjkorhatárt, januárban vonulok nyugdíjba.

A személyiségét változtatta valamilyen irányba mindaz, amin keresztül ment? Máshogy tekint az életre?

Túlságosan nem.

Az ember ebből úgy tud jól kijönni, ha a saját hajánál fogva kirángatja magát.

Nagyon nagy szükség van az akaraterőre, hogy ezt meg lehessen tenni.

Kontrollvizsgálatokra milyen gyakran jár?

Félévente. Mikor a rehabilitáció véget ér, készítenek egy felmérést, milyen javulást ért el a beteg a felvételhez képest. Ha lehet így mondani, nálam ez száz százalék. Minden készségem megfelelő.

Egyébként rendszeresen vizsgálják azt is, hogy keresztül mehettem-e azóta újabb stroke-on, vannak-e tüneteim, nézik például a reflexeimet. Figyelik, hogy van-e bármilyen visszaesés a jó, kielégítő állapotomhoz képest. Eddig semmi ilyesmit nem fedeztek fel.

Mire tanította meg ez a betegség?

Arra, hogy tudatosan oda kell figyelnie az egészségünkre. Ha vannak jelei, hogy valami a megszokotthoz képest nem stimmel, akkor azt kezdjük el elemezni, kivizsgáltatni. Ebben mindenképpen szemléletváltást hozott a betegségem.

A tájékozottság életet menthet! A cikk megjelenését az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete támogatta. Az innováció érték. Az új gyógyszer új esély.

Ajánljuk még:

Légy kedves! Jól jársz te is, a másik is

Az emberek sokszor mogorvák, ha valamiért interakcióba kell kerülniük egymással: az utcán, a boltban, a buszon és a gyógyszertárban, talán azért, mert azt hiszik, a másik valami rosszat akar vagy csak rosszat feltételez róluk, s mintha rögtön védekezésből támadnának. De kedvességet adni és kapni is nagyon jó érzéseket szabadít fel, az önzetlen segítségnyújtással, érdeklődéssel vagy csak egy mosollyal is csodákat tehetünk. Nem kerül semmibe, és mindenkinek jobb érzése lesz.

 

Már követem az oldalt

X