Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) egy széleskörben felhasznált gyógynövény, amit egyaránt kedvel az élelmiszeripar, a gyógyszeripar és a kozmetikai szektor is. A régi leírásokban számtalan néven ráismerhetünk: nevezték már anyafűnek, szikfűnek és bubulykának is. 2015 óta hungarikumunk, és a mai napig gyakori lakója a mezőknek, parlagoknak, réteknek. Az egyik legismertebb gyógynövényünk, aminek hatásairól már a régmúlt századaiban is így nyilatkoztak: „az orvoslásban nincs használatosabb növény, mint éppen a kamillavirág” – vélte Hieronymus Bock, vagy más néven Tragus híres orvos, növénykutató és természetkutató.
Kosztolányi Dezső így emlékezik róla: „Csecsemők első itala, haldoklók ajkán az utolsó íz.”
Magyarországon Méliusz Juhász Péter a magyarországi reformáció vezéralakja, egyházi író és botanikus említette először gyógynövényként 1578-ban a Kolozsvárott kiadott Herbárium című könyvében. Leginkább görcsoldó, epehajtó hatásáról ismerjük, de a legtöbben mégis borogatásként, nyugtató teaként emlékezhetünk rá. Illóolajának kinyerésére virágait használják fel, bár kisebb mennyiségben más részei is tartalmaznak olajat, azonban ezek összetétele más, mint a virágos részek hatóanyaga.
A kolostori gyógyászatban is elterjedt volt: Reisch Elek gyógyszerész, pannonhalmi bencés szerzetes a XVIII. század közepén előszeretettel alkalmazta a kamillateát hatásos gyulladáscsökkentőként. Jó szívvel ajánlotta fürdővízbe is, általános nyugtató hatása és a bőrfelület fertőtlenítése miatt.
Üzemi termesztéstechnológiáját Kerekes Józsefnek köszönhetjük, aki kitartó munka árán az 1970-es évekre elérte, hogy a korábban vadon termett és szedett kamilla termesztésbe kerüljön Magyarországon. A kamilla nemesítési munkái azonban még a végső siker előtt, az 1960-as években elkezdődtek: ekkortájt már több államilag elismert fajtával is rendelkeztünk. Sárkány Sándorné, Sváb Jánosné Teleki Judit és Tyihák Ernő kamillanemesítési törekvéseinek köszönhetően megszületett a „Budakalászi 2” fajta, ami 1970-ben állami elismerésben is részesült. Tyihák Ernő nem mellesleg számos más területen is hozzájárult a kamilla értékeinek megőrzéséhez és megismertetéséhez- nevéhez kötődnek olyan újítások is, mint például a kamilladesztilláció során növelt nyomás, ami azonos mennyiségű drogból kiindulva dupla mennyiségű olajat volt képes létrehozni. Az így nyert olaj legfőbb hatóanyaga, a kamazulén az eljárás során megduplázódott, és az új kamillaolaj minősége még a szabvány legfelső határát is túllépte, aminek hála a magyar kamilla a világpiacon is meghatározóvá válhatott.
Kerekes József nevéhez azonban nemcsak az üzemi termesztés, hanem új kamillafajták is köthetők: a „Soroksári 40” kamillafajta munkájának köszönhetően került bejegyzésre. Sajnos azonban a 2000-es években az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Bizottság által mindkét előbb említett kamillafajta visszavonásra került, a szakemberek szerint főként azért, mert a fajtafenntartási költségek nagymértékben megemelkedtek.
A leírásokból kiderül, hogy bár régóta ismert gyógynövény, nagyobb mennyiségű gyűjtése és kereskedelme csak az első világháború után alakult ki, méghozzá azért, mert a német gazdaság bővülése jelentős piacot teremtett a magyar kamillának is. A Herbária Országos Gyógynövény és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Vállalat például 1939-ben kezdett bele a kamillavirág gyűjtésébe, és annak ipari mértékű szárításába.
Az 1970-80-as évekre Magyarország már évi 500-600 tonna kamillavirágzatot exportált nyugat-európai országokba,
és ekkorra már körülbelül 500 hektáron termesztették a Szilasmenti Mezőgazdasági TSZ-ben is. A '90-es évek végétől jelentős visszaesés következett: a kétezres évek elejére már csak 250-400 hektáron foglalkoztak kamillatermesztéssel, és a legtöbb regisztrált terméseredmény nem érte el a 250 tonnát. A magyar kamillát ugyanis felváltották a távolabbi tájak árui: Egyiptom, Argentína és Lengyelország lesöpörte hazánkat a kamillapiacon.
Bár valószínű, hogy a közeljövőben nem várható számottevő javulás kamilla-téren, érdemes kicsit alaposabban megismernünk a fajtákban rejlő lehetőségeket és a kamilla fajok részletesebb leírásait is.
Fontos tudnunk, hogy a fent is említett nemesített fajták között leginkább érési időt tekintve van különbség, és ennek fő célja az volt, hogy a kamillaszezont meg lehessen hosszabbítani, ezzel is növelve a hozamot. De a Budakalászi és Soroksári kamilla beltartalmi értékeit tekintve is jobbak voltak, mint a vadon termő kamilláé: a Kerepes József által létrehozott „Soroksári 40”-es fajta egy középkorai érésű, bőtermő, 0,8-1,4% körüli illóolaj-tartalmú kamilla volt, míg a Budakalászi egy nagyvirágú, hosszú tenyészidejű, bőtermő és erőteljes növekedésű kamillaként híresült el, aminek illóolaj tartalma átlagosan 0,7-0,9% volt.
A szakemberek gyűjtéseinek eredményeként ma már azt is tudjuk, hogy a kamilla termesztésével és nemesítésével számos országban foglalkoznak, aminek eredményeként már a kamilla 40 fajtáját ismerjük: a bolgár Sregez-től és a német Camoflora-tól kezdve a lengyel „Mastar” és a román „Flora” fajtákon át egészen az olasz „Minardi”-ig vagy a chilei „Manzanilla Primavera Puelche” változatig.
Még mindig sokszor találkozom egy régi tévhittel és keveredéssel, miszerint a kertbarátok egy kalap alatt említik a kamillát, mint orvosi székfüvet, tehát a fentiekben bemutatott Matricaria chamomilla-t a római kamillával. Pedig a kettő nem ugyanaz, sőt: merőben eltér egymástól.
A római kamilla vagy más néven nemes pipitér (Chamaemelum nobile) ugyanis egy teljesen más faj, és bár ugyanúgy gyógynövény, csak más tulajdonságokkal rendelkezik. Frissen és szárítva is használjuk, sőt: idehaza helyenként még termesztik is. Teája légúttisztítóként ismert, és feljegyezték már gyulladásgátló, nyugtató hatásait is, emellett a népgyógyászat alkalmazta gyomor- és bélgörcsök ellen, külsőleg hajápolásra és arclemosásra is. Igen: alkalmazását tekintve sok hasonlóság van a kettő között, de végeredményben nem összemosható a két növény. A népi gyógyításban sokszor keveredett a kettő, és sokszor alkalmazták egyiket a másik kiváltására, azonban az orvosi székfű sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a római kamilla. Mi sem bizonyítja jobban ezt az értékbeli különbséget, mint a két növény piaci árai: a hatvanas években akár hatszor annyit is érhetett az orvosi székfű, mint a nála némiképp gyengébb római kamilla.
Bár ez sem feltétlenül igaz minden esetben, hiszen a kozmetikai ipar sokáig jobban kereste és értékesebbnek tartotta a római kamilla olaját: bőr- és hajápoló készítményekbe, napozás utáni nyugtató krémekben, és gyermekek kozmetikumaiban alkalmazták és alkalmazzák még ma is.
A széles körben ismert kamilla illóolajat nagyrészt a német kamillából, azaz az orvosi székfűből nyerik, de vonnak ki olajat római kamillából is, újabban pedig az úgynevezett marokkói kamillából is. A felhasznált fajtól függően ezek az olajok eltérő összetétellel és tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért a gyártók kötelesek feltüntetni, hogy pontosan melyik fajt használták fel. Érdemes alkalomadtán ennek utánajárni. Ebben igyekszünk most segíteni:
- Az orvosi székfűből vagy más néven német kamillából készült olajokon ezekkel a kifejezésekkel találkozhatunk: Matricaria chamomilla, Chamomilla recutita, Matricaria recutita vagy Chamomilla chamomilla.
- A római kamilla felhasználásával készült termékeken ezek szerepelhetnek: Chamaemelum nobile vagy Anthemis nobilis.
- A marokkói kamilla esetén ezeket keressük: Cladanthus mixtus, Anthemis mixta, Chamaemelum mixtum, Ormenis mixta vagy Ormenis multicaulis.
A marokkói kamilla egy inkább gyomnövényként leírt faj, amit azonban illóolaj előállítására is használnak. Nedves és tápanyagdús talajban tűnik fel a leggyakrabban, de a Földközi-tenger környékén a sósabb talajokban is képes megélni. Ismertetőjegye, hogy virágai csak esős évszakban virágoznak, ami után a virág elpusztul, és egészen a következő esős évszakig vár, hogy újra virágozhasson. A kamillához hasonlóan használják fel nyugtató olajokban és parfümökben is.
Érdekességképp érdemes kitekintenünk olyan izgalmasabb kamilla fajok felé is, mint például a fokföldi kamilla (Eriocephalus punctulatus). Ez egy dél-afrikai eredetű, aromás, örökzöld cserje, és csak nagyvonalakban hasonlít az általunk ismert kamillához. Hasonlóan alkalmazható azonban a gyógyászatban: nyugtató, enyhíti a fülfájást és a keringést is próbálják javítani vele. Idehaza minden bizonnyal nem fogunk találkozni vele, hiszen kizárólag a Dél-afrikai Köztársaságban fordul elő. A belőle kinyert olaj azonban az itthoni polcokra is felkerülhet: Cape chamomile néven, jellegzetes világoskék színével.
Említsük meg a vadkamillát is (Matricaria discoidea), amelyet gyakran ananászfűként is neveznek. Ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint a német kamilla, és mára már az európai mezők, kertek és utak mentén gyakori gyógynövénynek számít- olyannyira, hogy Nagy-Britanniában a 20. század egyik leggyorsabban terjedő növényének számít. Salátákba is tehető, de leginkább gyógyteaként fogyasztják.
Nyitókép: 123RF
