Lármafát kell gyújtanunk a vízért, de lassan nem lesz víz, amivel elolthatnánk

GolfÁramlat

Lármafát kell gyújtanunk a vízért, de lassan nem lesz víz, amivel elolthatnánk

Tiszteld és szeresd a vizet, mely mindent éltet és nélküle már nem lennél!” szól egy sor abból az imádságból, melyet minden nap elmondunk gyermekeinkkel, és ami gazdálkodóként messze többet jelent holmi haragoszöld környezetvédő szlogennél: mindennapi tapasztalás. Kétszázadik írásomra került sor itt az egy.hu oldalán, aminek apropóján lehetett volna valami különleges témát boncolgatni, esetleg valamiféle összegzést készíteni. Keresve sem találhattam volna azonban fontosabb és aktuálisabb témát, mint amire „véletlen” épp most, a víz világnapjához közeledve került sor: lármafát kell gyújtanunk a vízért, de lassan nem lesz víz, amivel elolthatnánk őket.

„Rossz idő lesz a hétvégén, végig esni fog az eső…” – hallottam nemrég, és egészen biztosan nem lettem volna népszerű, ha kihallatszik amit gondoltam: „No, hála Istennek!” A jó- és rosszidő fogalma amúgy is relatív, számomra sokkal inkább az alkalmas vagy alkalmatlan az értelmezhető, ami nyilván vidéki gazdálkodó életmódomból is fakad. Mert bár városon bármennyire is nem úgy tűnhet, az eső bizony áldás, ami nélkül aligha tervezhetnénk hosszútávon… 

Fotó: Unsplash 

Felemás érzések fogtak el, amikor 2022 nyarán a legnagyobb forróságban napokra víz nélkül maradt több Budapest környéki település. Emberi oldalról egyértelműen nehéz szívvel olvastam a történésekről, szakmai énem ugyanakkor némileg reménykedni kezdett:

hátha végre a városi ember is meghallja, meglátja azt, amiről a gazdálkodók bizony már hosszú hosszú évek óta beszélnek: a víz olyan kincs, amelyre sokkal, de sokkal jobban oda kell figyelni, mint eddig tettük!

Fotó: Pixabay 

A klímaváltozás ténye nem kérdés, csakhogy itt már régen nem kizárólag a bálnákról meg a sarkkörökön túl olvadó jégsapkákról van szó:

a látványos és szívszorító, de tőlünk mégis sok ezer kilométerre lévő drámák mellett ugyanis szép csendben kiszárad a Kárpát-medence…

Ha valamiből bőven van, azt az emberek hajlamosak leértékelni, megóvására kevesebb figyelmet fordítani. Márpedig vízből mifelénk van bőven – gondolhatná ezt bárki, aki ebben a folyóvizek által meghatározott földi paradicsomban éli mindennapjait. Így is volt, mígnem aztán az ember bele nem kavart a rendszerbe…

Fotó: Pixabay 

A korábban folyóvizek járta Kárpát-haza egyes részein a talajvíz szintje pár év alatt közel 50 méterrel süllyedt, ami nagyjából egy 17 emeletes ház magasságával (ez esetben mélységével) egyenértékű,

és miközben a technokraták a gátak magasításának elengedhetetlen szükségességéről beszélnek, a mezőgazdaságból élők számára az egyre mélyebb kutak fúrását javasolják… De vajon meddig magasíthatók a gátak, milyen mélyre fúrhatók a kutak?! Ideje volna végre ismét rendszerszintű megoldásokkal felelni az előttünk álló kihívásokra!

Fotó: Pixabay

„Kicsi vagyok én ehhez…” – gondolhatnánk, és valóban: a nagyléptékű feladatok megoldása valóban nem az átlagember vállát kell nyomják. „Kinek kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak úgy.” – írja Szent Benedek a szerzeteseknek írt szabályzatában, ami egyben azt is jelenti, hogy bár eltérő lesz a végeredmény, a feladat mégis mindenkire nézve ugyanaz: a tőle telhető legtöbbet kell megtenni…

A víz megtartásáért és tisztán tartásáért márpedig mindannyian tehetünk – akár városon, akár falun élünk.

A természetben a víz alapvető és meghatározó fontossággal bír, ami nélkül nem csupán a gazdálkodás, de a települések élete sem képzelhető el hosszabb távon, éppen ezért bárhol is élünk, foglalkoznunk kell vele.

Egy kert, egy gazdaság ma már nehezen képzelhető el tudatos vízgazdálkodás, vagy éppen öntözés nélkül. Az öntözés egyik lehetséges módját a kutakból nyert víz jelenti, azonban ez számos súlyos kérdést vet fel, amik okán ez nem feltétlenül jelent fenntartható megoldást.

Fotó: Unsplash

Egy természetközeli gazdaságban mindig javasolt a természet megoldásait követni, ez esetben azt megnézni, hogy a természet hol „tárolja el” a lehulló csapadékot: a földre hulló (és nem rögtön a felszínen elfolyó – csapadék egyrészt magában a talajban, másrészt a benne található üregekben, barlangokban gyűl össze. Kisebb gazdaságokban, házikertben az épületek tetejéről összefolyó csapadékvizet több köbméteres föld alatti tartályokba gyűjtve a barlangokhoz hasonlóan hosszabb ideig is tárolhatjuk, csökkentve ezáltal a csapadék hektikusságából adódó vízellátási nehézségeket.

Az esővíz megtartását a lefolyást lassító folyamatos növényborítással is ellensúlyozhatjuk.

A nyílt, csupasz területeken a lehulló csapadék könnyen lefolyik, így nem a területünkön hasznosul, valamint felgyorsulva komoly eróziós (talajromboló) károkat is okozhat. A növényborítás mellett akár

olyan apró dolgokkal is segíthetünk a víz megtartásán, mint például a kaszálás irányának megválasztása.

Ha a lejtő irányában végzett kaszálás helyett a szintvonalakkal párhuzamos irányt választjuk, akkor a rendek is a lezúduló víz folyására merőlegesek lesznek, ami csökkenti annak sebességét, növelve ezáltal a talajba szivárgó víz mennyiségét.

Fotó: Unsplash 

A lehulló csapadék mellett érdemes a már talajban lévő víz megtartására is ügyelni! A folyamatosan szántott, nyílt területek nagyon könnyen ki tudnak száradni, miközben

a növénnyel borított, vagy akár szénával, szalmával takart parcellákban akár 70-80 (!) százalékkal is csökkenteni tudjuk a víz talajból való kipárolgását!

Az árnyékot adó növények telepítése nem kizárólag az épített környezetben létfontosságú. Az árnyas területek nem csak hűvösebbek, de értelemszerűen relatíve nedvesebbek is, mint a benapozott helyszínek. A különféle kerti növények, zöldségek ráadásul egészen eltérő fényigénnyel bírnak: a levélzöldségek például kifejezetten jobban nőnek árnyasabb területeken!

Fotó: Unsplash 

Ha végül minden gondoskodás ellenére mégis öntözni kell, igyekezzünk az öntözés módját és gyakoriságát is helyesen megválasztani. Az öntözést lehetőleg egészen kora reggel, vagy napnyugtát követően végezzük, és ne feledjük, az öntözéssel túlságosan elkényeztetett növényeink egy esetleges szárazabb időszakot sokkal nehezebben vészelnek át, mint a ridegebben tartott társaik! Öntözésre lehetőség szerint összegyűjtött esővizet használjunk, amely nem csak olcsóbb a vezetékes víznél, de összetételében is kedvezőbb a növények számára.

Végül ne feledjük: a szárazság nem ismeri az évszakokat.

Az őszi és téli csapadék megléte a növények és a talajban lévő vízkészlet megőrzése érdekében ugyanis legalább annyira fontos, mint az amúgy valóban intenzív kipárolgással együtt járó nyári hőség-időszak! 

Ajánljuk még:

Filmek, amik után jobban értékeled az életed

Az ember sokszor elégedetlen azzal, amije van, gyakorta másokhoz hasonlítja magát és úgy érzi, mehetne jobban is a sorsa. Van úgy, hogy elég megnéznie egy-egy filmet, hogy rájöjjön: igenis jó dolga van, és jobban kellene értékelnie azt, ami körülveszi, például a családot, az otthont, a barátokat, a munkahelyet. Hét ilyen alkotást mutatunk.

 

Már követem az oldalt

X