Szereted az esős időt? Nem? Akkor elmondom, miért kellene!

A jó idő manapság évszakoktól függetlenül annyit tesz, hogy süt a nap, és a körülményekhez képest melegérzetünk van. Hogy ez meddig számít „jónak”, az már egyénileg változik. Egy a lényeg, hogy ne essen az eső, ne legyen párás, ködös, borongós, szeles az idő. Csakis napos lehet a jó idő, mert akkor számtalan dolgot lehet csinálni, például napozni, sétálni, kerékpározni, strandolni, sportolni. Persze mindenki tudja, hogy ha sokáig nem fog esni az eső, abból komoly baj lesz, de hát hol van az még… addig azért csak érdemes kihasználni a napsütést.

Idén tavasszal „kegyes volt hozzánk” az időjárás, mert szinte végig ilyen jó idő volt, csak ugye ez a fránya vírus, ez most kitolt velünk. De reméljük nagyon, hogy ezután is ilyen jó idő lesz, sőt még jobb, és végre lehet élvezni a napsütést a szabadban.

De várjunk csak! Miért ropog a fű a lábunk alatt? Hiszen még csak május van. Ilyenkor smaragdzöld szokott lenni minden, most pedig a sárga agyag pora színezi okkerszínűre a domboldalakat. Tenyérnyi repedések tátonganak a földön, és a jószágok alig várják, hogy legalább az akác levelet bontson, hogy valami zöldet ehessenek. Az erek kiszáradtak, az egykor mocsaras, lápos részek is járhatók.

Emberek! Ebbe a jóidőbe bele lehet halni!

Olyan aszály sújtja az ország egyes területeit, amelyet öntözéssel nem lehet orvosolni. Bármennyire is kényelmetlen ezt elfogadni, de a víz az élet! És itt nem csak az eső pillanatnyi hiánya a gond, hanem az, hogy ez évek óta tartós probléma, így a tavak, lápok, mocsarak sorra száradnak ki, azaz a párolgó felületek egyre csak csökkennek. Persze ezt nagyban felerősíti a helytelen tájhasználat és nem fenntartható tájgazdálkodási módok. Ebben a vonatkozásban a mezőgazdaság szerepe jelentős a jelenlegi helyzet kialakulásában, ahogy a kár is leginkább ezen a területen érezhető először.

De félreértés ne essék, az aszály nem csak a gazdák problémája. Megdöbbenve hallottam nem egy véleményt, miszerint azért „sírnak” a gazdák, mert nem lesz elég a haszon. Vajon felmerül egyáltalán valakiben, hogy a mezőgazdaság válságai az emberiség válságai is?! Ha nincs termés, akkor mit fogunk enni? Majd veszünk. De honnan? Mennyiért milyen minőségben és meddig?

A törzsi társadalmakban a legjelentősebb rítusok éppen az esővarázsló szertartások voltak, hiszen még a botokkal és kövekkel dolgozó emberek is tudták, hogy eső nélkül a fennmaradásuk veszélyben van. Képesek voltak akár emberáldozat bemutatására is, pedig az élet épp olyan értékes volt számukra, mint ma, nekünk… akik szüntelen jó időben reménykedünk.

Valami elcsúszott nálunk, és nem a sáron, mert az nincs. Még ahhoz is eső kellene. Nem egy zápor, hanem olyan eső, ami miatt már országos riasztásokat szoktak kiadni. Csak reménykedem, hogy hamarosan lesz ilyen is, és ezt a riadalmat a „rossz idővel” együtt, majd csak kihúzza valahogy az emberiség. Ha már egy karantént legyűrtünk, majdcsak túlélünk valahogy pár nap esőt is. És akkor talán velünk együtt a természet is túléli azt a temérdek kárt, amit az emberi önzés és a pillanatnyi haszon utáni vágy miatt el kell szenvednie.