GolfÁramlat

Örökké káros, de örökké használjuk – A forever vegyszerek úgy mérgeznek, hogy nem is tudsz róla

Az „örökké vegyszerek” – mindennapjaink állandó résztvevői, amik megjelennek az ételeinkben, ruháinkban, otthonainkban, és még ki tudja, hány helyen. Mik azok a forever vegyszerek, és mi az, amit mindenképp tudnunk kell róluk?

PFAS, avagy az örökké vegyszerek

Hivatalosan PFAS-nak hívják az „örökké vegyszereketek”. Mind ismerjük őket, ha nem is név szerint – tőlük lesznek tapadásmentesek az edényeink, zsírállóak az élelmiszer-csomagolásaink és a vízállóak a ruháink. A PFAS a mesterséges vegyszerek osztályát jelenti, a per- és polifluor-alkil anyagok csoportját, amelyek

​​bár rendet tesznek mindennapjainkban, már kis mennyiségben is mérgezőek egészségünkre nézve.

Két legismertebb fajtája a perfluoroktánsav (PFOA) és a perfluoroktánszulfonsav (PFOS), amelyek állandó alkotói a serpenyők tapadásmentes fémbevonatainak, a papírból készült élelmiszer-csomagolásoknak, a kozmetikumoknak, a bútor- és kültéri ruházati textíliáknak, a festékeknek, peszticideknek, gyógyszereknek és megannyi más, gyakorta alkalmazott terméknek.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint több mint 4700 vegyszert tartalmaz a PFAS csoportja, amelyek egytől egyig széles körben használt, ember által előállított vegyi anyagok, és mivel szinte mind ellenállnak a környezetben vagy a testünkben zajló lebontó folyamatoknak, felhalmozódnak az emberekben és a környezetben.

Méreg, amit szinte lehetetlen elkerülnünk

A PFAS anyagok szinte folyamatosan mozognak a talajon, a vízen és a levegőben és a környezetben eltöltött hosszú élettartamuk miatt rendkívül veszélyesek. A Föld minden sarkában kimutatták már jelenlétüket, az Antarktiszon található pingvintojásoktól kezdve a sarkvidéki jegesmedvéig. Már az anyatejben és a köldökzsinórvérben is lokalizáltak PFAS-anyagokat, amelyeknek veszélyeivel egyre komolyabban foglalkoznak világszerte. Bár egyes szabályozó hatóságok és a vegyipar néhány képviselője azt állítják, hogy a PFAS óceánba dobása ártalmatlanítja az anyagokat, mivel a víz „biztonságos szintre hígítja a hulladékot”, sajnos több kutatás arra enged következtetni, hogy ez nem így van. Egy stockholmi kutatócsoport rávilágított, hogy a tengerben lévő PFAS anyagok a hullámok összecsapásakor a légkörbe jutnak, és több ezer kilométert képesek megtenni míg végül visszatérnének a szárazföldre, beszivárognak a talajba, onnan a vizekbe.

Bekerülnek a csapadékba, ott vannak az ivóvizekben, a termőtalajokban – egyszóval mindenhol ott vannak, ahol az ember is. 

Hogy miért van mégis ennyi PFAS? Azért, mert biznisz épül használatukra, nem is akármilyen. Bár az élelmiszer- és szépségipar is használ bőven ezekből az anyagokból, a legfőbb fogyasztója a ruházati ipar. A ruházati márkák és kiskereskedők többsége nagyon gyenge PFAS-szabályzattal rendelkezik, vagy egyáltalán nincs olyanja, ezért az elmúlt évtizedekben felfoghatatlan mértékben telítettük meg földünket a mérgező anyagokkal. A ruhák mellett is eladható termékek és szolgáltatások hosszú sora kötődik hozzá, ilyen anyagokat lélegzünk be, ha hangyacsalit helyezünk ki, ha lefestjük a kerti bútort, ha felmossuk a padlót, ha feltesszük az esti arcpakolást, ha főzünk, stb.

Az örökké vegyszerek örök veszélye

Az elmúlt évtizedek kutatásai során a PFAS vegyszereket számos betegséggel kapcsolatba hozták: a rákkal (főleg a vese- és hererákkal), hormonzavarokkal, máj- és pajzsmirigyproblémákkal, reproduktív károsodásokkal és a rendellenes magzati fejlődésekkel is. A veszélyeiknek leginkább kitett csoportok az idősek és a gyerekek. Már az anyatejjel PFAS-t magukba szívó kicsik életük számos területén kitettek a vegyszereknek, amelyek idővel felhalmozódnak szervezetükben. E folyamat hosszú távú hatásairól nagyon keveset tudunk, így az sem világos, mivel állunk szemben. Az igazság ugyanis az, hogy

a több ezer PFAS-anyag csak nagyon kis részét ismerte meg a tudomány, így azok nem várt meglepetéseket okoznak.

2018-ban például az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) újraértékelte a PFOA és PFOS toxicitására vonatkozó bizonyítékokat, és ennek következtében átírta az ideiglenes „biztonságos” határértéket. Az értékelés ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy az európai lakosság jelentős része várhatóan túllépi a „megengedett korlátot” az élelmiszerből és ivóvízből származó PFAS-bevitelben, és ez csak az élelmiszer és ivóvíz általi bevitel – ezt fontos kiemelnünk.

A környezetünkkel sem kegyesebbek a vegyszerek, a PFAS-anyagok már a gyártási folyamat során nagy terhet rónak a környezetre, aztán a levegőbe, vízbe, talajba jutnak. Amikor kimosunk egy PFAS-anyaggal kezelt ruhát, az szintén a környezetbe juttatja a vegyi anyagokat, ami mindennapjaink során újra visszatalál hozzánk – és így tovább, mígnem szépen megtelünk ezekkel az örökkévaló anyagokkal.

Mindezt azért, megszoktuk a minket körülvevő világ kényelmét;

a súrolás nélkül megszerezhető tisztaságot, a tapadásmentes edényeket, amiket szinte mosogatni sem kell, a csillogó bútorokat és sok minden mást, és talán nem is tudunk arról, milyen áron kapjuk ezt a kényelmet. Nevesül egészségünk, környezetünk (k)árán. Pedig el is kerülhetnénk a PFAS-anyagokat, ahogyan sikerült nélkülük élnünk több ezer évig. A foltokat vízzel és szappannal is kezelni lehet, a vízállóság pedig az extrém esetektől eltekintve nélkülözhető tulajdonság. Zsíros edényekre ott a mosogatás, és a főzés közbeni letapadáshoz a gyakori kevergetés sem rossz praktika…

Honnan tudjuk, miben van PFAS?

A jelenlegi szabályozások szerint a gyártóknak nem kell közölniük a fogyasztókkal, hogy termékeikben PFAS-anyagok találhatóak – az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) például nem is szabályozza vagy teszteli a legtöbb PFAS-vegyszert. Az európai helyzet még aggasztóbb: a PFAS-szennyezés a gyárak környékén szennyezett ivóvízhez vezetett Belgiumban, Olaszországban és Hollandiában, és Németországban, Svédországban és az Egyesült Királyság területén a repülőterek és a katonai bázisok körül is komoly problémát okozott. A PFAS-t potenciálisan kibocsátó helyek teljes számát legalább százezerre becsülik csak Európában! 

Felismerve a probléma súlyosságát Dánia, Németország, Hollandia, Norvégia és Svédország hatóságai 2023. január 13-án korlátozási javaslatot nyújtottak be az ECHA-hoz (Európai Vegyianyag-ügynökség), aminek célja, hogy a PFAS-anyagok környezetbe történő kibocsátását csökkentse, valamint az érintett termékeket és folyamatokat biztonságosabbá tegye. Jelenleg e dokumentumok véleményezés és tárgyalás alatt állnak: az ECHA 2023. szeptember 26-i tájékoztatása szerint eddig több mint 5600 megjegyzést kapott a PFAS-korlátozási javaslattal kapcsolatban.  Hogy mindennek mikor lesz (lesz-e egyáltalán) eredménye, azt nem tudhatjuk- mindenesetre egyre több olyan gyártó jelenti be korlátozásait a PFAS használattal kapcsolatban, aki felismerte felelősségét a vegyianyag-szennyezéssel kapcsolatban. Mert bár lehet, hogy a modern világ életkönnyítő megoldásai elhozzák a minden korábbinál nagyobb kényelmet, nem biztos, hogy megéri feláldozni ezért saját és bolygónk egészségét.

Ajánljuk még:

„A világ megmentése nem egyemberes feladat” – Molnos Zselyke ökopszichológussal beszélgettünk

A klímaváltozásról évtizedek óta beszélünk. Emlegetjük, hogy ha nem változtatunk, hamarosan a saját bőrünkön fogjuk érezni, miként alakulnak át az időjárási viszonyok és tűnnek el az évszakok közti átmenetek, sőt átstrukturálódik a teljes ökológiai rendszer. Mostanra egyértelmű, hogy mindez nem a jövőben fog bekövetkezni, hanem már a mindennapjaink része. Az aszályos vagy épp monszunszerű esőzésekkel terhelt nyarak, az itthoni hó nélküli telek, a kisvárosokat elsodró áradások vagy az októberi hőség mind-mind ennek a tanúbizonyságai. Hogyan lehet ezt feldolgozni mentálisan? Mit tehetünk a klímaszorongás ellen és hogyan tudjuk mindezt pozitív erővé, cselekvéssé konvertálni? Erre ad tanácsokat Molnos Zselyke az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának hallgatója, az Ökopszichológiai Intézet társalapítója és vezetője, tanácsadó szakpszichológus és biológus.

 

Már követem az oldalt

X