Ökológiai katasztrófa a Sajón: ez a mi gondunk is!

Március 13-án egy bejegyzésre lettem figyelmes Orosz Örs, felvidéki jogvédő aktivista, értékmentő, az Összefogás társalapítójának közösségi oldalán: ökológiai katasztrófa a Sajón. Ezzel a címmel indított. A képen narancssárgán ömlő víztömeg szelti át a kietlen tájat, és már a puszta látvány is valami szörnyűre figyelmeztetett. 

 Az első információk arról szóltak, hogy már több hete ömlik a „vörös iszappal” kevert szennyezett víz a Sajóba az alsósajói vasércbánya altárójából, az egykori Siderit üzem telephelyénél. Ekkor azt mondták, a folyó vizének vasszintje kétezerszerese lett a megengedett értéknek, és jelentős mennyiségű kén is került a vízbe. Ennél már csak Örs késő délutáni helyszíni bejelentkezése volt aggasztóbb: saját szemünkkel láthattuk, hogyan ömlik a méreg a kristálytiszta folyóba, mintegy lavinaként elsöpörve a természetet, az életet.

Az egykori Gabriel-aknából a folyóba ömlő vastartalmú anyagok és különféle vegyi elemeket tartalmazó bányavizek pusztítása nem újkeletű dolog: már évek óta problémák vannak az egykori bánya védőelemeivel. A rozsnyói önkormányzat beszámolt róla, hogy 2022. március 11-én a Rozsnyói Járási Hivatalban, majd közvetlenül az egykori Siderit üzem területén megbeszélést és helyszíni szemlét tartottak az illetékes önkormányzatok képviselői, a járási hivatalok, a környezetvédelmi szakértők, a Környezetvédelmi Minisztérium képviselői és más szakemberek – a szemle során pedig nagyon súlyos környezeti károsításra derült fény, amely azonnali megoldást követelt. 

A szakemberek vízmintát vettek a Gabriel-aknából kifolyó vízből, és a Sajó folyó vizéből is, a kémiai elemzés során pedig kiderült, hogy a folyóban nagymértékben megnövekedett a fémek és nehézelemek mennyisége. A jegyzőkönyv elemzése során nehéz volt visszatartania a könnyeimet, és egy pillanatig azt is nehéz volt felfogni, amit leírva láttam: a szennyvízben mért arzén 187-szer nagyobb értéket mutat, mint a Szlovákiában megengedett maximum, és 2600-szor több, mint a Sajó tiszta vizében fellelhető mennyiség. Amikor ez a szennyvíz a folyóba keveredik, felhígulva még mindig 21-szer magasabb értéket mutat, mint a szennyezés előtti állapotban mutatott. Emellett

az arzén és a vas mellett a cink, mangán és egyéb elemek mért értékeit is bőven átlépik a megengedett maximumot.

Vannak olyan szakemberek, akik azzal igyekeznek megnyugtatni az aggódó lakosokat, hogy a Sajó mellékfolyóinak köszönhetően (Csermosnya, Murány, Rima) a szennyezés hétszeresére hígul az eredetihez képest, mire eléri a magyar–szlovák államhatárt. Megnyugtató? Szerintem nem igazán az. Valóban jól látható a légifelvételeken, hogy a folyó rikítóan ijesztő rozsdavörös színe Tornalja város környékén világosodik majd eredeti színében csörgedezik, de attól, hogy nem szikrázik a szemünkbe a veszély színe, attól még a baj igenis nagy!

Hivatalos értesülések és lakossági beszámolók alapján tudjuk, hogy a Sajó vize február közepén színeződött vörösre. Ez akárhogy is nézzük, több hétnyi folyamatos mérgezést jelent. Gondoljunk csak bele: a savas bányavízzel érintkező vas a folyó lúgos vizével érintkezve lecsapódik, ez beszínezi a folyó vizét és láthatóvá válik a rozsda, ami a folyó egész medrét befedi. Ahogy azt a Felvidék.ma beszámolójában olvashatjuk: „az eredmények azt mutatják, hogy egy liter vízre 2851 milligramm vas jut. Egy másodperc alatt tíz liter víz ömlik ki, tehát egy nap alatt 2,5 tonna vas ömlik a folyóba. Ez három hét alatt 50 tonna vasat jelent, ami rozsdaként ülepszik le a folyó medrében”. 

A folyó halai fuldokolnak, szenvednek a vízbe jutott szennyeződésektől.

Az élőlényeken egyértelműen látszódnak az egészségügyi károsodás jelei: a halak kopoltyúján lecsapódott a vas. Az ezt bemutató felvételt többször le kellett állítanom, és újra és újra erőt vennem magamon, hogy tovább nézzem.  Mégis úgy éreztem, meg kell tennem. Mert nem fordíthatunk mindig hátat. Nem kereshetünk valamilyen messziről is badarságnak tűnő magyarázatot az érdektelenségünkre. Nem mondhatjuk, hogy messze van tőlünk, hogy Miskolcra érve kitisztul, hogy nem nagy gond, mert megoldják a szakértők. Nem mondhatjuk, mert előttünk egy haldokló folyószakasz. Fulladozó halak, rozsdába burkolt kövek, életért kiáltó lények. Mert az igazság ez. Bárhogy is szépítjük, bárhogy is csavarjuk: ez egy ökológiai katasztrófa. Pont.

Persze az ellenkezőt állítók is hangosak. Azt mondják, nem pusztulnak tömegesen a halak a vízben, mert nem látunk felszínen lebegő tetemeket. És valóban nem. De gondolkodjunk kicsit, vagy hallgassuk meg Varga Tibor szavait: a szennyezés hatásainak köszönhetően a tápláléklánc megszakadhat, hiszen a folyóban élő ízeltlábúak és egyéb élőlények, amelyek a halak táplálékául szolgáltak már most nagy számban kipusztultak a folyó mintegy 20 km-es szakaszán. Ha pedig a lánc csak egy elemét kivesszük, az egészre hatással vagyunk. 

Ráadásul jelenleg nem tudjuk, milyen következményekkel számolhatunk. Minél jobban melegszik a folyó vize, annál kevesebb oxigén van benne, a halaknak viszont annál több oxigénre lesz szükségük, mert aktívabbak – ördögi folyamat. Még nem lehet pontosan felmérni, hogy mekkora az élővilágban okozott valós kár, de azt már most tudjuk: ha a halállomány nagymértékben megcsappan a környéken, az a vidraállományt is érzékenyen érinti. És a folyamat gyűrűzik tovább...

A különböző hivatalos tájékoztatásokat olvasva az embernek olyan érzése lehet, hogy nincs itt gond.

A megfelelő hatóságok helyén kezelik a problémát, és azonnali választ adtak a vészhelyzetre, ezért okkal bízhatunk benne, hogy a természet „megússza” egy „kisebb sérüléssel”. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szóvivője, Siklós Gabriella elmondta: Miskolcnál és Sajópüspökinél nem igazoltak szennyeződést a vízben. És ennek valóban örülhetünk. 

De az ökoszisztéma nem figyel határvonalakat. Nem lehetünk semlegesek annak kapcsán, mi történik a folyóval, akkor sem, ha határainkon kívül éri a szennyezés. Ahogyan a Tisza esetében nemzetközi összefogásra lenne szükség, hogy a víz tiszta maradjon, itt sem gondolhatjuk, hogy mivel nem nálunk indul a baj, elfordíthatjuk a fejünket. 

A Sajó ügye a mi ügyünk is. Legalább annyiban, hogy figyelünk rá, mi történik vele. És minden adandó alkalommal a magunk életében kell igyekeznünk jól dönteni, hogy vizeink, a levegő, a Föld minél tisztább maradhasson.