Lehet akármilyen messze: az óceánszennyezést te is a bőrödön érzed!

GolfÁramlat

Lehet akármilyen messze: az óceánszennyezést te is a bőrödön érzed!

Óriási tévedés és nagyfokú önámítás azt gondolni, hogy ami a tengerekben, óceánokban és azok környezetében történik, az nem a mi dolgunk, nem mi tesszük és nem ránk van hatással. Ha az egyik részt tartani is tudjuk – vagyis nem mi dobáljuk el műanyagok ezreit a partokon –, a másik része elől nem menekülhetünk: bármekkora távolságra is élünk a partoktól, az óceánokban és tengerekben zajló folyamatokat már mi is a bőrünkön érezzük!

Nemrégiben lehetőségem adódott meglátogatni egy tengerparti akváriumot és bemutatóközpontot, ahol kiemelt figyelmet fordítottak az ember és természetes vizek kapcsolatának bemutatására, az óceánszennyezés hatásainak és az emberi tevékenység okozta terhek érzékeltetésére. Még úgy is döbbenetes volt végigjárni a bemutatókat, hogy a nagy részével tisztában voltam – persze addig csak elméleti szinten. Olvashatunk bármennyit, figyelhetjük távolról a problémát, de igazán csak akkor érezzük hullámverését, amikor ott állunk, a kellős közepén… 

Az óceánok szennyezése sok szempontból hatalmas probléma. Az első nagyon fontos tény, amit tudomásul kell vennünk az, hogy nem csak a partokat vagy a partokhoz közeli szakaszokat érinti, hanem gyakorlatilag világunk egészét.  Az óceánok bármely formában történő szennyezése beszivárog életünk egyre több területére: a globális éghajlati változás hatásaitól kezdve az élelmiszerláncon ejtett repedéseken keresztül.

A legtöbb problémát kétségkívül az ízig-vérig emberi termék, a műanyag okozza. Rengeteg, és egyre több műanyagot találunk a tengerekben és óceánokban élő állatokban: az állatok emésztésének felborulásától egészen az állatok elpusztulásáig számtalan formában veszélyezteti egészségüket, életüket. És mivel a tengeri élőlény-populáció változása hatással van az egész táplálékláncra, végső soron az emberi szervezetbe is bekerül az a sok műanyag – úgy is mondhatnánk: a fagyi visszanyal. A műanyagszennyezés tehát szinte minden egyes földi élőlényre hatással van, nem csak azokra, akik a tengerekben élnek.

Évente 5-12 millió tonna műanyag kerül az óceánokba – jelenleg már több, mint 150 millió tonna műanyag szennyezi természetes vizeinket, ami 300-600 millió euró költséget jelent a világ gazdasága számára.

Minden percben egy egész kamionnyi szemét jut a vizekbe, ezek egyre nagyobb szigeteket alkotnak – ma már léteznek műanyagszigetek, amelyek nagyobbak, mint néhány európai ország.

A kutatók szerint ha ez így halad tovább, akkor 2050-re elérjük, hogy több műanyag lesz a vizeinkben, mint hal.

 

Térképen a probléma

A német Alfred-Wegener Intézet kutatói 1267 kutatási eredményt és tanulmányt összegeztek ahhoz, hogy elkészítsék az első, szinte teljeskörű, óceánok szennyezettségét mérő térképet. Hogy miért csak „szinte”? Mert időközben kiderült, hogy a világtengernek vannak olyan részei, amelyeket eddig egyáltalán nem, vagy nagyon kis mértékben 

A térkép nemcsak a tenger és óceán szennyezés mértékét mutatja, hanem azt is, hogy a szemét milyen hatással van a tengeri élőlényekre: felhasználják-e őket újra (mint például egyes rákok és tintahalak a fém üdítős dobozokat), megeszik-e őket, vagy jellemzően beléjük gabalyodnak-e, esetleg elpusztulnak.  

Szennyezés minden irányból

A természetes vizeket érő szennyezések közel fele ipari tevékenység következtében jön létre, amikor szerves és szervetlen vegyipari termékek kerülnek a természetes közegbe. Ilyenek a hűtővizek, az üzemi szociális szennyvizek, valamint az üzem területéről elvezetett csapadékvíz és sok más melléktermék. Az olajipar nemcsak a tankerek balesetei útján szennyezi óceánjainkat, hanem olyan mindennapi tevékenységeivel is, melyek során használt motorolaj és ipari olaj kerül a vizekbe.

A pusztításból körülbelül 25 százaléknyi felelősség jut a mezőgazdaságra: nagyrészt a műtrágyák, növényvédő szerek használata miatt, de iparszerű állattartás eredményeként a hígtrágya szennyezés mértéke is magas. Aztán ott vannak még a háztartások is, amik szintén komoly vízszennyezést okoznak.

Egy évben átlagosan 2,6 millió tonna nitrát, 2,5 millió tonna cink és 370 ezer tonna ólom kerül vizeinkbe – a 8 millió tonna műanyag hulladék mellett.

A hatalmas mennyiségű károsanyag miatt a tengeri gyomok és algák elszaporodnak, és elszívják a halak elől az életben maradáshoz szükséges levegőt. Ilyen esetben egy idő után a tengerekből holt víz lesz.

Folytatva a sort: a pusztító folyamatok következtében az emberiség ivóvízkészlete is veszélybe kerül, sőt, a fejlődő országok lakosságát sújtó betegségek nagy része is a szennyezett víznek tulajdonítható: napi szinten több mint harmincezer gyermek hal szomjan vagy kap halálos betegséget a szennyezett víz fogyasztása, illetve az azzal való tisztálkodás miatt.

Egy tíztagú amerikai-francia-holland kutatócsoport a nem szerves eredetű higany mennyiségét vizsgálta az óceánokban. Megállapították, hogy száztól ezer méteres mélységig körülbelül 150 százalékkal magasabb a higany koncentrációja az egy évszázaddal korábbi szintnél. Az emberi eredetű higany mennyiségét 60 ezer tonnára becsülték, és felhívták a figyelmet arra, hogy igencsak kétséges az olyan tengeri halak fogyasztása, mint a tonhal. Ha például várandós kismamák, szoptató anyák és kisgyermekek túl sok metilhigany-tartalmú tengeri élelmiszert esznek, fokozódik annak kockázata, hogy idegrendszeri problémák alakulnak ki a fejlődő szervezetekben. Az EU-ban a becslések szerint évente 1,5-2 millió olyan gyermek születik, akik IQ-problémáit a higanyszennyezés okozza. 

Nem túlzás kijelenteni: ma már nem létezik olyan természetes víz, ami valamilyen módon ne lenne szennyezett.

Egyre több olyan part van, ahol nem ajánlott úszni, nem javasolt a haltenyésztés vagy a kikötőépítés sem.

Mi lehet a megoldás?

Ez a legnehezebb kérdések egyike. Annak ellenére, hogy szétnézve a világban azt érzékeljük, hogy

bár a környezettudatosság növekvő tendenciát mutat, a tengeri műanyagszennyezés csökkenésében ez a hatás nemigen jelentkezik.

Ez egyrészt azért lehet, mert sokan távolinak érzik a problémát, nincs kellő ismeretük róla, nem tudják, milyen nagy szerepet játszanak a jelenség kialakulásában és fenntartásában, vagy a hozzájuk elvétve eljutó hírek azt a látszatot keltik, hogy mások már foglalkoznak ezzel a problémával, így az nem az ő hatáskörükbe tartozik. 

A szakemberek tapasztalata az, hogy az emberek csak akkor hajlandók cselekedni, ha a probléma egyre közelebbi, és számukra is kézzelfogható. A környezeti nevelés szakemberei ezért azt javasolják, hogy már gyerekkorban kezdjük el a környezeti nevelést. Az igazán tartós megoldást a műanyagciklus minél hatékonyabb bezárása és a fogyasztói gondolkodásmód és magatartás alapvető megváltoztatása jelenthetné- ezen érdemes elgondolkodnunk.

Ajánljuk még:

Legyen a Te településed a következő KlímaSztár!

Ha ismersz olyan helyet, ahol a növények az „égig érnek”, és úgy gondolod, hogy ez a városi környezetben magasodó üde színfolt érdemes az elismerésre, akkor ne habozz: jelöld KlímaSztárnak! Az elismeréssel nemcsak egy díjat adhatsz, hanem segíthetsz abban is, hogy a települések az éghajlat védelmét célzó mintaértékű tevékenységeiket bemutathassák szerte az országban – ezzel példát állítva egymásnak, és inspirálva a további cselekvésekre.

 

Már követem az oldalt

X