„Hit és hagyomány, ez az, ami még mindig visz előre” – spanyol őstermelőkkel beszélgettünk

Hidegen, nyúlósan szemerkél a januári eső, mikor a repülővel magunk mögött hagyjuk Budapestet. Valahol a Pireneusok után aztán kitisztul az ég, mélyen alattunk narancs, mandarin és datolyaszilva ültetvények váltják egymást. Budapesthez képest erős a kontraszt, Valencia repülőterén ingujjban lépünk ki a napsütötte, 21 fokos télbe. Tanulmányútra érkeztünk, hogy a „Mediterranean Combo” nevű kezdeményezés keretében a Valencia környéki gyümölcs- és rizstermesztők lehetőségeivel és kihívásaival ismerkedjünk.

Helyi tájfajta gyümölcsökkel foglalkozó gazdaemberként már jóval az indulás előtt igyekeztem utánajárni, hogy „mi fán terem” az a bizonyos datolyaszilva, melyet Magyarországon kívül szinte mindenhol egyszerűen kaki-fruit néven emlegetnek. Az Ázsiából származó gyümölcs alacsony ismertsége azonban nem csak az áthallásos elnevezésnek köszönhető: hazánk klímája – ezidáig legalábbis – nem kifejezetten ideális a nagyobb volumenű termesztéshez.

A probléma nem is a téllel van, mivel a gyümölcsnek szüksége van a téli hibernálódásra, a hazai termesztés gátját inkább az évszakok hosszának alakulása jelenti. Egyszerűen szólva nálunk nem elég hosszú a nyár és az ősz ahhoz, hogy a gyümölcs teljesen beérjen. A datolyaszilva érési ideje Európa mediterrán területein egészen december közepéig elhúzódhat, így aztán a szürettel kezdődő feldolgozási időszak is rendszerint csak februárban ér véget – már ha minden rendben megy. Az elmúlt években azonban valahogy minden egészen másként alakult – meséli a datolyatermesztők helyi szövetkezetének egyik munkatársa. A gyümölcsfeldolgozó csarnokban normális esetben ebben az időszakban éppen a munka dandárjának kellene zajlania, az épület azonban most üres, csupán a néhány, itt maradt berendezés karbantartói zörögnek szerszámaikkal.

Sejtettük, hogy baj lesz, de ekkora gondra senki nem számított – folytatja vendéglátónk. A terméseredmények már 2021-ben tragikusak voltak, mindössze az átlagos mennyiség 40 százalékát tudtuk betakarítani. Erre jött 2022, ami nagyon sok termelőnél végleg betette a kaput, az összes termés mennyisége mindössze 17 százaléka lett a vártnak. Nem csoda, ha február vége helyett már december közepén végeztek a feldolgozással.

 

Egy „normális” évben a Valencia környékén mintegy 14.000 hektáron termelt datolyaszilvából átlagosan 350.000 tonnát takarítanak be, aminek többségét országon belül használnak fel, de az EU országain kívül a korlátlan felvevőpiacot jelentő Kínába is exportálnak. Már ha van mit…

2022 tavasza annyira csapadékos volt, hogy a gyümölcsfák virágzása gyakorlatilag teljesen ellehetetlenült, az ezt követő teljes aszály pedig a regenerálódást is lehetetlenné tette. Ebben a térségben

negyven éve foglalkoznak ezzel a gyümölccsel a termelők, de ilyen gyatra termésre senki nem emlékszik.

Amelyik gazdának nem volt időjárási káreseményre biztosítása, az szinte mind lehúzza a rolót – tárja szét kezeit egy ültetvénytulajdonos, immáron kint a szépen gondozott, öntözőcsatornákkal tagolt fasorok között.

A gazdákat ráadásul nemcsak az klímaváltozás sújtja, pár éve egy eddig ismeretlen, Ázsiában honos kártevő is megjelent. Igaz, hogy a főleg citrusféléken megtelepedő lisztbogárfaj ez esetben csak a gyümölcs héján okoz foltosodást, azonban a tökéletes gyümölcsökhöz szoktatott vásárló a makulákat látva bizalmatlanná válik, nem veszi meg az amúgy belül hibátlan terméket. A nehézségeknek a munkaerőhiány mellett a jogszabályi előírások is tovább nehezítik, ami ellen a magántermelők és a szövetkezetek közösen próbálnak fellépni.

 

Elgondolkodtató, hogy amíg például az EU-ban termelt gyümölcsöknek növényvédőszer-maradványok vonatkozásában nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelniük, addig az államközi egyezmények alapján más kontinensekről importált ugyanilyen gyümölcsöknek miért nem kell ugyanezen előírásoknak eleget tenni…

Hogy a legelvetemültebb termelők mindennek ellenére miért is hajlandók még mindig az amúgy a benne lévő keserűanyagok miatt meglehetősen fanyar ízű datolyaszilvával foglalkozni?

„Hit és hagyomány, ez az, ami még mindig visz előre”

– mondja egyikük. A különböző fajtákkal, gasztronómiai értékkel is rendelkező datolyaszilva spanyolországi termőterületeinek 90 százaléka Valencia régiójában van, a magas minőségű gyümölcsnek pedig mindig lesz helye a piacon.

A töretlen bizakodáson és a gazdálkodás szinte fanatikus szeretetén túl tanulságként annyit mindenképpen levonhatunk, hogy a klímaváltozás hatásaival egészen rövid időn belül hazánkban is szembe kell néznie a gazdálkodóknak. Fel kell készülni arra, hogy az eddig rutinszerűen alkalmazott megoldások és a megszokott folyamatok egyik évről a másikra teljesen ellehetetlenülnek, és helyettük soha nem gondolt megoldásokat kell majd alkalmaznunk.