GolfÁramlat

„Hit és hagyomány, ez az, ami még mindig visz előre” – spanyol őstermelőkkel beszélgettünk

Európa-szerte járva ugyanazt halljuk, ha termelőkkel, gazdákkal beszélgetünk. Nehéz évek vannak mögöttünk, és talán még nehezebbek jönnek, mert változik az időjárás, és az eddig bevetett trükkök egyre kevesebbet érnek. Mégis érdemes szétnézni a Kárpát-medence más országaiban és azokon túl is, ugyanis a tapasztalatok megosztásával mindenképp előrébb lehetünk.

Hidegen, nyúlósan szemerkél a januári eső, mikor a repülővel magunk mögött hagyjuk Budapestet. Valahol a Pireneusok után aztán kitisztul az ég, mélyen alattunk narancs, mandarin és datolyaszilva ültetvények váltják egymást. Budapesthez képest erős a kontraszt, Valencia repülőterén ingujjban lépünk ki a napsütötte, 21 fokos télbe. Tanulmányútra érkeztünk, hogy a „Mediterranean Combo” nevű kezdeményezés keretében a Valencia környéki gyümölcs- és rizstermesztők lehetőségeivel és kihívásaival ismerkedjünk.

Helyi tájfajta gyümölcsökkel foglalkozó gazdaemberként már jóval az indulás előtt igyekeztem utánajárni, hogy „mi fán terem” az a bizonyos datolyaszilva, melyet Magyarországon kívül szinte mindenhol egyszerűen kaki-fruit néven emlegetnek. Az Ázsiából származó gyümölcs alacsony ismertsége azonban nem csak az áthallásos elnevezésnek köszönhető: hazánk klímája – ezidáig legalábbis – nem kifejezetten ideális a nagyobb volumenű termesztéshez.

A probléma nem is a téllel van, mivel a gyümölcsnek szüksége van a téli hibernálódásra, a hazai termesztés gátját inkább az évszakok hosszának alakulása jelenti. Egyszerűen szólva nálunk nem elég hosszú a nyár és az ősz ahhoz, hogy a gyümölcs teljesen beérjen. A datolyaszilva érési ideje Európa mediterrán területein egészen december közepéig elhúzódhat, így aztán a szürettel kezdődő feldolgozási időszak is rendszerint csak februárban ér véget – már ha minden rendben megy. Az elmúlt években azonban valahogy minden egészen másként alakult – meséli a datolyatermesztők helyi szövetkezetének egyik munkatársa. A gyümölcsfeldolgozó csarnokban normális esetben ebben az időszakban éppen a munka dandárjának kellene zajlania, az épület azonban most üres, csupán a néhány, itt maradt berendezés karbantartói zörögnek szerszámaikkal.

Sejtettük, hogy baj lesz, de ekkora gondra senki nem számított – folytatja vendéglátónk. A terméseredmények már 2021-ben tragikusak voltak, mindössze az átlagos mennyiség 40 százalékát tudtuk betakarítani. Erre jött 2022, ami nagyon sok termelőnél végleg betette a kaput, az összes termés mennyisége mindössze 17 százaléka lett a vártnak. Nem csoda, ha február vége helyett már december közepén végeztek a feldolgozással.

datolyaszilva-spanyol-ostermelok

 

Egy „normális” évben a Valencia környékén mintegy 14.000 hektáron termelt datolyaszilvából átlagosan 350.000 tonnát takarítanak be, aminek többségét országon belül használnak fel, de az EU országain kívül a korlátlan felvevőpiacot jelentő Kínába is exportálnak. Már ha van mit…

2022 tavasza annyira csapadékos volt, hogy a gyümölcsfák virágzása gyakorlatilag teljesen ellehetetlenült, az ezt követő teljes aszály pedig a regenerálódást is lehetetlenné tette. Ebben a térségben

negyven éve foglalkoznak ezzel a gyümölccsel a termelők, de ilyen gyatra termésre senki nem emlékszik.

Amelyik gazdának nem volt időjárási káreseményre biztosítása, az szinte mind lehúzza a rolót – tárja szét kezeit egy ültetvénytulajdonos, immáron kint a szépen gondozott, öntözőcsatornákkal tagolt fasorok között.

A gazdákat ráadásul nemcsak az klímaváltozás sújtja, pár éve egy eddig ismeretlen, Ázsiában honos kártevő is megjelent. Igaz, hogy a főleg citrusféléken megtelepedő lisztbogárfaj ez esetben csak a gyümölcs héján okoz foltosodást, azonban a tökéletes gyümölcsökhöz szoktatott vásárló a makulákat látva bizalmatlanná válik, nem veszi meg az amúgy belül hibátlan terméket. A nehézségeknek a munkaerőhiány mellett a jogszabályi előírások is tovább nehezítik, ami ellen a magántermelők és a szövetkezetek közösen próbálnak fellépni.

datolyaszilva-spanyol-ostermelok

 

Elgondolkodtató, hogy amíg például az EU-ban termelt gyümölcsöknek növényvédőszer-maradványok vonatkozásában nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelniük, addig az államközi egyezmények alapján más kontinensekről importált ugyanilyen gyümölcsöknek miért nem kell ugyanezen előírásoknak eleget tenni…

Hogy a legelvetemültebb termelők mindennek ellenére miért is hajlandók még mindig az amúgy a benne lévő keserűanyagok miatt meglehetősen fanyar ízű datolyaszilvával foglalkozni?

„Hit és hagyomány, ez az, ami még mindig visz előre”

– mondja egyikük. A különböző fajtákkal, gasztronómiai értékkel is rendelkező datolyaszilva spanyolországi termőterületeinek 90 százaléka Valencia régiójában van, a magas minőségű gyümölcsnek pedig mindig lesz helye a piacon.

A töretlen bizakodáson és a gazdálkodás szinte fanatikus szeretetén túl tanulságként annyit mindenképpen levonhatunk, hogy a klímaváltozás hatásaival egészen rövid időn belül hazánkban is szembe kell néznie a gazdálkodóknak. Fel kell készülni arra, hogy az eddig rutinszerűen alkalmazott megoldások és a megszokott folyamatok egyik évről a másikra teljesen ellehetetlenülnek, és helyettük soha nem gondolt megoldásokat kell majd alkalmaznunk. 

Ajánljuk még:

Nyolc tény, ami rávilágít, miért nem élnénk túl erdők nélkül

Földünk szárazföldi felületének közel egyharmadát erdők borítják, és nemcsak méretük meghatározó, hanem a bennük rejlő nélkülözhetetlen erőforrások is. Az erdők őrzik a a földi élet kiegyensúlyozottságának kulcsát: az ökoszisztéma, a fajok és a genetikai sokféleség mesterhármasát. Ezért lehet az, hogy számos olyan területen is függünk az élővilágtól, amiről fogalmunk sincs. Íme az erdők nyolc „képessége”, ami bizonyítja, milyen nagy szükségünk van rájuk!