GolfÁramlat

Ha eldobod, valakit meg fog mérgezni – kütyüjeink utóélete

Már lassú. Nem elég okos. Az új modell sokkal többet tud. A szomszédé sokkal többet tud. Drága lenne a javítás, akkor már inkább újat veszek, mégha többe is kerül – mondvacsinált indokok mindig vannak, amelyek megnyugtatják fogyasztói lelkünket, hogy tényleg le kell cserélni egy készüléket. Pedig fogalmunk sincs, milyen csapást mérünk ezzel a környezetre és azon keresztül embertársaink egészségére. A mi elektronikai hulladékunkban fuldokolnak a gyerekek a világ legmérgezőbb helyein.

2014-ben egy német riporter, Christian Salewski több televíziót GPS vevővel szerelt fel, hogy nyomon kövesse az elektronikai hulladékok valós útját. A célállomás meglepő volt: a Hamburgi kikötőből Afrikába jutott el a szállítmány 77 nap alatt, méghozzá a világ tíz legmérgezőbb helye között nyilvántartott Agbogloshie (Ghána) szemétlerakójába. Agbogbloshie valaha egy zöld övezet volt a Korle-Lagúna mentén, amit 2013-ban tettek fel a világ fertőzött helyeinek listájára – visszasorolták a nyomornegyedek közé. Mit tesz a hulladékbiznisz…

Csak pár érdekesség: Agbogbloshie területén közegészségügyi szempontból az elsődleges károsító tevékenység a burkolattal ellátott kábelek elégetése a benne lévő rézanyag visszanyerése érdekében. De a hungarocell csomagolással sem bánnak kíméletesen, tüzelőanyagként használják. Az ólomterheltség mértéke felfoghatatlan: az Agbogbloshie kerülete körül vett minták 18 125 ppm ólomszintet találtak a talajban, miközben az EPA szabvány 400 ppm mennyiséget állapít meg felső határnak. 

Ezeken a kiüresedett tájakon többnyire gyerekekből álló munkaerők dolgoznak: egy kalapáccsal szétverik a készülékeket, hogy hozzájussanak a bennük rejlő tekercsekhez, a szigetelőanyagot leégetik, valamint a kábel héját a réztől elválasztják, mindezt 50 centes „fizetésért”. 

Mi az az elektronikai hulladék?

Az elektronikai hulladék vagy e-hulladék megnevezés minden olyan elektromos és elektronikus berendezésre (EEE) és annak alkatrészére vonatkozik, amelyet a tulajdonosa újrahasználati szándék nélkül hulladékként selejtezett. Nagy részük újrafelhasználható, felújítható vagy újrahasznosítható lenne – ennek ellenére nem állunk valami fényesen ezen a téren.

Azt mindannyian el tudjuk képzelni, hogy fogyasztásorientált világunkban milyen bődületes mennyiségben termeljük az e-hulladékokat. Korábban írtunk már a tervezett elavulás jelenségéről, de még csak ezzel sem kell tisztában lennünk ahhoz, hogy lássuk: a legtöbben így is idő előtt cserélik le telefonjaikat, tévéjüket, háztartási gépeiket valami újabbra, pedig azok még működnének tovább.

És sajnos nem kerül fel minden megunt tétel a piactérre, hogy valaki más tovább használhassa, és sokan még a megfelelő hulladékgyűjtőkbe sem viszik el őket, ezért még mindig nagyszámban végzik a kukában vagy az árokparton, sebet ejtve a tájon és mindannyiunk egészségén is. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai ugyanis tele vannak veszélyes anyagokkal, amelyek komoly környezeti problémát okoznak. Ártalmatlanításuk csak szakszerű hulladékkezelési eljárással lehetséges, ezért nem szabad települési hulladékként kezelni őket, azaz nem dobhatjuk a vegyes háztartási kukába és főleg nem az árokpartra! Az e-hulladékokat szelektíven, a hatályos jogszabályoknak megfelelően kell gyűjteni és ártalmatlanítani.

Kíváncsi vagy arra, mely gépeid, eszközeid számítanak e-hulladéknak? Itt és itt megtalálod a listát.

Az őrület szemétdombján

Az ENSZ Global E-waste Monitor 2020-as tanulmánya szerint 2019-ben rekordmennyiségű, 53,6 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett világszerte, ráadásul 2015-höz képest ez 21 százalékos növekedést jelent. A jelentés azt is előrevetíti, hogy a globális e-hulladék mennyisége 2030-ra éves szinten eléri a 74 millió tonnát, így 16 év alat

meg fog duplázódni a Földön az e-hulladék mennyisége. 

A világ leggyorsabban növekvő háztartási hulladékáramáról van szó, a növekedését főként az elektronikus berendezések magasabb fogyasztási aránya, a rövid életciklusok és a kevés javítási lehetőség okozza.

Ráadásul a 2019-es e-hulladéknak mindössze 17,4 százalékát gyűjtötték össze és hasznosították újra, ami egyben azt is jelenti, hogy az aranyat, ezüstöt, rezet, platinát és más nagy értékű, visszanyerhető anyagot többnyire lerakták vagy elégették, ahelyett, hogy kezelésre és újrafelhasználásra gyűjtötték volna össze – meglepő adatok itt

Azt gondolnánk, a döbbenetes növekedést a fejlődő országok jólétbe kerülő lakosai adják ki, csakhogy inkább a fejlett országok pazarló lakosai felelnek értük: az EU-ban forgalomba hozott elektromos és elektronikus berendezések mennyisége kilenc év alatt 77,1 százalékkal növekedett. Ráadásul a 2021-ben eladott 13,5 millió tonnányi e-készülékre csak 4,9 millió tonnányi begyújtött hulladék jutott, ami szomorúan alacsony arány.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy mi, magyarok hogyan teljesítünk az e-hulladékok piacán, itt utánanézhetsz, a begyűjtési arányunk 51 százalék, tehát az e-hulladék fele köt ki elvileg a sima háztartási kukában. Azt sejtjük, hogy a hajszárítóval, a mobiltelefonnal nem bajlódnak az emberek, de az ötven százalék túl sok, és a hűtő, a tévé nem fér a kukába: bele sem merünk gondolni, hol kötnek ki.

A legális is illegális?

A globális statisztikákból az is kitűnik, hogy a begyűjtött hulladékunk gyakorlatilag megszámlálhatatlan mennyiségben áramlik a fejlett országokból olyan fejlődő országokba, amelyeknek nincs kapacitása azok megfelelő kezelésére. Ezekben az országokban minden értékes anyagot visszanyernek az elektronikai alkatrészekből, ennek során pedig számos mérgező anyagot szabadítanak fel. A helytelen gyakorlatok közegészségügyi és környezetvédelmi problémákhoz is vezetnek,

a kezelő munkások szervezetébe mérgező anyagok szivárognak, akárcsak a környezetbe.

Az ólom, a higany, a kadmium és az arzén visszafordíthatatlan egészségügyi problémákhoz vezet, rákot, vetélést, neurológiai károsodást és csökkent IQ-t okoz. 

Hogyan jut el a harmadik világba a leadott e-hulladékunk? Az esetek többségében illegálisan szállítják Indiába, Kínába vagy Afrikába, ami egy dollármilliárdos üzlet – egyesek szerint az egyik legjövedelmezőbb. Az ENSZ jelentése szerint az Interpol ügynökei által ellenőrzött csaknem minden harmadik, az EU-t elhagyó konténer illegális e-hulladékot tartalmazott. Ugyanis a használt árunak lepapírozott exportszállítmányok jelentős része e-hulladék, így mentesítjük magunkat a hulladékkezelés felelőssége és költsége alól.

2016-ban a világ e-hulladékának mindössze 20 százalékát sikerült hivatalos, dokumentált formában begyűjteni és anyagában vagy alkatrészként újrahasznosítani,

az e-hulladék 76 százalékának egyszerűen nyoma veszett.

Mi kerül a természetbe?

A legmérgezőbb anyagok listája:

  • Ólom: vesekárosító, rákot és daganatos megbetegedéseket okozhat, fiatalkorban a szellemi fejlődést is hátráltatja: bizonyítottan csökkenti az intelligenciát.
  • Különfél báriumvegyületek: rendkívül mérgező anyagok. Legtöbbjük vízben, savanyú közegben vagy savban, így gyomorsavban is oldódik. A szervezetünkbe jutva izomsejtméregként hatnak. 
  • Berillium: rákkeltő, szív- és májkárosító, izomsorvadást okozhat. 
  • Higany: kis töménységben is gátolja a fitoplanktonban végbemenő fotoszintézist. A természetes táplálékláncon keresztül az élelmiszerekbe és az emberi szervezetbe is eljuthat, rendkívül mérgező, akár halált is okozhat. 
  • Kadmium: rákot okoz, csontelváltozásokat idézhet elő, mérgezése többnyire halálos kimenetelű. 
  • PBDE: a műanyagok gyulladáskésleltetésére alkalmazott vegyület, ami a zsírszövethez kötődik. Negatív hatást fejt ki a pajzsmirigyre és a májra, valamint az agy fejlődésére is. 
  • Dioxin: (TCDD) Rendkívül erős méreg, génkárosító, teratogén (a görög szörnyszülött jelentésű teratosz szóból eredően veleszületett rendellenséget okozó) és rákkeltő hatású anyag. A természetben gyakorlatilag lebonthatatlan, következményei szinte kiismerhetetlenek. A dioxin által mérgezettek kezelésére semmiféle gyógyító eljárás nem ismert. 

Láthatjuk, hogy nem gyerekjáték elektronikai cikkeink kezelése és selejtezése – kötelességünk helyesen eljárni. A települési önkormányzatok által üzemeltetett hulladékgyűjtő udvarokban és számos nagyáruházban, ahol elektromos készülékeket árusítanak, a leadás a lakosság számára ingyenes – akkor is, ha nem vásárolunk helyette újat. A legtöbb eszköz fémanyagai újrahasznosíthatóak, ezzel felelős döntésünkkel mi is hozzájárulunk a rohamosan kimerülő természeti erőforrásokkal történő takarékoskodáshoz, Földünk védelméhez.

De látjuk, hogy a leadott elektronikai hulladék jó részét nem dolgozzák itt fel, és a végállomásán jó eséllyel végül mégis szennyezi a környezetet: ezért törekedjünk arra, hogy minél kevesebb e-hulladékot termeljünk életünk során, igyekezzünk inkább megjavíttatni a készülékeinket, illetve eleve vásároljunk olyat, ami várhatóan még sokáig a hasznunkra lesz.

Ajánljuk még:

Borsószemek ihlette kreativitás – az idei Borsófeszt tanulságai

Az Európai Unióban tavaly Franciaország ás Spanyolország mellett nálunk termett a legtöbb zöldborsó. Idén két héttel korábban örülhettünk a zöld hüvelyeseket. Majdnem 100 ezer tonnát termelünk egy évben, és a borsóleves, a borsófőzelék mellett jó pár éve van saját Borsófesztünk is. Hol, hogyan készül a zöldborsóleves? Esetleg van-e valami még a levesen meg a főzeléken túl? Erre jó választ kaptam Székesfehérváron, a kertbarátok borsóünnepén.