Vadregényes kalandösvényen követtük a víz útját a Gnoppnitz-patak szurdokvölgyében
A karintiai Greifenburg olyannyira kicsi város, hogy a rajta keresztülhaladó főúton az autók csak egyesével férnek el a kanyarban. Kiváló úti cél azok számára, akik a hegyi túrákat keresik az érintetlen természetben. Lehet itt sziklát mászni, részt vehetünk kanyoning túrán.
A Greifenburg feletti hegyeket Európa egyik legjobb siklóernyős és sárkányrepülős paradicsomának tartják.
Aki nem merészkedik a magasba, annak is csodás látvány, amikor húsz-harminc vagy még több színes paplanernyő libeg és szárnyal a hegyek oldalában.
Amikor túrát tervezek, szeretem megnézni a túratervező appokat, mint a Bergfex, a Komoot vagy a Strava. Mindegyik felületen lehet találni ötleteket, komplett túrákat, amelyekből ötleteket meríthetünk. Rábukkanhatunk olyan érdekességekre, amelyekről eddig nem tudtunk, és egy hasonszőrű túrázó hívja rá a figyelmet. Megnézhetjük részletesen az útvonalakat, olvashatunk véleményeket, és ha végigjártuk, magunk is feltölthetjük a saját utunkat, a tapasztalatainkkal, fotóinkkal. Így mi is motiválhatunk másokat, hasznos információkat juttathatunk el a túrázók közösségéhez.
Így került a látókörömbe a Gnoppnitz-patak szurdokába vezető út, amiért feltétlenül érdemes itt megállni.
Karintia – de talán egész Ausztria – legszebb vízi kalandösvénye egy változatos, nagyon könnyen teljesíthető, ám élményekben páratlanul gazdag útvonal.
Kisebb és nagyobb gyerekekkel is élményszámba megy az 1 km hosszú útvonal, amelynek vonalvezetése és kialakítása olyan, hogy babakocsival és kerekesszékkel is bátran nekivághatunk. A túraleírás készítője igen alapos volt, mert parkolási javaslatot is adott, így a patak partján, árnyas fák közt tudtuk hagyni az autót, teljesen legális és ingyenes parkolóhelyen. Már ott megérintett a gyors folyású patak zubogása, a forróságban is friss, páradús levegő.
A patakmedret követve kétszáz méter aszfaltút után megérkezünk a Gnoppnitz-patak szurdokába. Fából ácsolt boltíves kapu, szintén fából készült kerékpártároló és részletes, rajzolt térkép üdvözli a látogatókat Felső-Karintia legváltozatosabb és legélvezetesebb túraútvonalának bejáratánál. A jég, a szél, a víz évezredek alatt alakította a szurdokot a mai formájára. A közelmúltig a fakitermelés szerepét töltötte be a gyors folyású patak völgye, ma pedig a kikapcsolódás és a természetben való elmélyülés helyszíneként vár ránk.
A kreatív fantáziával megtervezett interaktív állomásokon megismerhetjük, milyen komplex szerepet tölt be a víz életünkben: a hegyek vizei mindig döntően meghatározták a környék lakosságának életkörülményeit. Élőhelyül szolgáltak, hiszen egyrészt kristálytiszta ivóvízhez jutottak az emberek, másrészt hamar felismerték a víz erejében szunnyadó energiát, amit azután a munkák megkönnyítésére használtak fel. Malomkereket hajtottak vele, később fűrészgépet, a kivágott fák völgybe juttatásában is nagy segítséget jelentett a sodró erő.
Most kellemes séta során ismerhetjük mindezt. Közben a környék növényvilágába is elmerülhetünk, időjárásálló, QR-kóddal ellátott kis táblácskák ismertetik a Karintia növénykincsét az érdeklődőknek. Lépten-nyomon padok, pihenő alkalmatosságok csábítanak megpihenni, közben pedig a patak csobogásával megtölteni a szívünket. Többször visz az út át a víz felett, van, ahol besétálhatunk a nagy kövek közé, máshol vízfüggönyként zuhog alá.
Energiapontok hívják fel magukra a figyelmet, ahol leülve magunka merülhetünk, és feltölthetjük magunkat a táj adta energiával. De már maga a séta is olyan felemelő, hogy akaratlanul is átjárja a testet és a lelket a hegyek és az erdő ereje. Az ember csak sétál, minden lépésnél újabb szépség tárul a szeme elé, egy újabb fotótéma, egy újabb megfigyelni való. Egy idő után pedig már úgy érezzük, nem kell itt semmit sem dokumentálni, hanem csak menni, elmerülni a patakcsobogásban, a madárdalban, a kövek csikorgásában, a tüdőt átjáró üde levegővel. A telefon és a fényképezőgép pedig jól elvan a zsebünkben erre az időre.
Megismerhetjük, hogyan működik a vízimalom, megvizsgálhatjuk közelről a kereket, ami hajtja az őrlőköveket, és a malomban a gabonafeldolgozás többi eszközét. Találkozhatunk a hét törpével, akik szorgosan végzik dolgukat a sziklaüregben, kedves faragott szobrokkal, kunyhókkal, rovarhotellel, gyerekeknek sziklamászó-lehetőséggel, Kneipp-taposóval.
Kiépített helyeken sütögethetünk, grillezhetünk, tehát akár egész napos ittlétre is felkészülhetünk.
Kristálytiszta, jéghideg víz bugyog a forrásból, ha megszomjaznánk. Akit itt ér a szükség, annak igazi természetes toalettek állnak rendelkezésére.
A víz egyben veszélyforrás, épp fékezhetetlen ereje által. Ami ma csodálnivaló szépség, az másnapra lehet minden elsöprő veszedelem. Néhány éve oly erővel tört utat magának a patak, hogy magával sodort mindent, ami az útjába került. Van erre nagyon szép hazai versünk is, hazai folyónkról idézzük csak fel:
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!”
A Tisza a sík rónán át vágtat, képzeljük csak el, mekkora erő lehet ott, ahol kétezer méteres csúcsok öleléséből zuhog, vágtat, dübörög lefelé az áradat?! Szerencsére a szakember napok alatt helyreállították, mindazt, amit lerombolt víz, a szurdokvölgy rendezetten és gondozottan várja a látogatóit.
A Gnoppnitz szurdok sétaútja keskeny ösvényben folytatódik. Akit nem rémiszt meg egy jókora túra, az folytathatja a gyaloglást hegynek fel, a virágos rétekhez, az árvízvédelmi munkások kunyhójáig, és azon is túl. Végig jelzett úton, kanyargós szerpentinúton érhetünk vissza a kiindulópontra majd’ 10 km megtétele után.
Erőnlétünktől és lehetőségünktől függően bármelyiket is választjuk, mindenképpen feledhetetlen élményben lesz részünk a greifenburgi vizes kalandösvényen. Nekünk különösen szép élményt nyújtott: egy hosszú utazás után remek feltöltődést adott.
Túránk alkalmából készült fotóink ebben a galériában láthatók:
Nyitókép: Halmos Monika / Rózsakunyhó Alkotóműhely
