Fogtömések, lázmérők, bőrfehérítők, halételek – a higannyal szőtt világ veszélyei

GolfÁramlat

Fogtömések, lázmérők, bőrfehérítők, halételek – a higannyal szőtt világ veszélyei

Percekig ültünk az ágyban, hónunk alatt szorítva a lázmérőt, mire kiderült, hogy mennyi is az annyi. A higany csigalassúsággal szökött egyre feljebb és feljebb, mi pedig izgultunk, hogy ne menjen 39 fölé, mert a vizes lepedős csavarásnál, a rettegett priznicnél kevés irtózatosabb dolog volt egy gyerek életében. De a lázmérők, azok az igazi lázmérők nem csak ezért voltak olyan misztikusak. Mint a szemünk fényére, úgy kellett vigyáznunk rá. Mert a higany bizony nem játék!

Higany, ki vagy te?

A higany egy ezüstös színű, folyékony, toxikus fém. A természetes eredetű higany főleg a földkéregből felszabaduló gázok közvetítésével és a vulkánok kibocsátása során kerül a környezetbe. Egyre meghatározóbb azonban az emberi tevékenység során felszabaduló higanymennyiség: gondoljunk csak a fertőtlenítőszerekben is megtalálható higany-kloridra vagy a vetőmagok kezelésére (csávázására) korábban használt szerves higanyvegyületekre, amelyek erősen mérgezőek. Jó hír viszont, hogy a higanyvegyületek többségének felhasználása az EU-ban jelenleg tiltott vagy korlátozott, főként annak köszönhetően, hogy

a higany köztudottan sejt- és idegméreg, gátolja egyes enzimek működését és felhalmozódik az emberi szervezetben. 

Tényleg mindenhol ott van?

Amikor a higanyra gondolunk, azonnal eszünkbe jutnak szüleink intelmei: csak óvatosan a lázmérővel, nehogy eltörjön! Pedig ez a misztikus kémiai elem szinte teljesen behálózza világunkat: jelen van a levegőben, a vízben, a talajban és a teljes ökoszisztémában. De még mielőtt bárki kétségbe esne, szögezzük le: a higany alapvetően biztonságos formában van jelen környezetünkben.

A gond ott kezdődik, amikor a természetes folyamatokba belép az ember: a higany fogászati felhasználása, a kisüzemi aranybányászat, a szilárd tüzelőanyagok égetése, a cementgyártás és a különféle ipari tevékenységek következtében több száz ezer tonnányi higany került a környezetbe. Ez odáig vezetett, hogy pár évvel ezelőtt a higanykoncentráció az óceánokban 200%-kal, a légköri higany szintje már több mint 500%-kal volt a természetes szint fölött. 

halpiac

 

Egy egészen friss kutatás ennél is jóval borúsabb képet fest: a vártnál sokkal nagyobb mennyiségű higanyt találtak a Csendes-óceán mélyén. És bár a tudósok elmondták azt is, hogy a leülepedett higany az idő múlása és a tektonikai mozgások miatt a Föld mélyebb rétegeibe kerül majd, kikerülve ezzel az emberiségre gyakorolt mérgező hatásokat, nem lélegezhetünk fel.

Az óceánok higannyal való szennyezettsége ugyanis közvetlen hatással van ránk is. Elég arra a nagy mennyiségű tengeri halra gondolnunk, amit a föld lakossága nap mint nap elfogyaszt. Mert ami a hal szervezetébe bekerül, az egy-egy kellemes halvacsora során átkerül bizony a miénkbe is…

A higany egyik szerves formájának, a metil-higanynak a felhalmozódása pedig előre nem látható következményekkel járhat, ugyanis ebben a formájában a higany több mint százszor mérgezőbb. 

A higany tehát mindenütt velünk van: széntüzelésnél, kohászatban, hulladékégetéskor, de még az energiatakarékos izzók alkalmazása során is. Higanyt használtak az ipari, orvosi és háztartási eszközök gyártása során is, és egyes fejlődő országokban még ma is alkalmazzák gombaölőszerként. Vegyületeivel bőrbetegségeket kezeltek, de (bármennyire hihetetlen) még hashajtóként is használták. 

Egy-egy átlagos napunkon sokkal többször kerülhetünk kapcsolatba a higany okozta veszélyekkel, mint gondolnánk. Számos élelmiszer tartalmazhat belőle (húsok, halak, de akár tejtermékek is), és ha azt hinnénk, hogy csak a tengeri halak jelentenek veszélyt, tévedünk: az édesvízi csuka, sügér vagy süllő is nagymértékben felhalmozhatja ezt a veszélyes vegyületet. 

Egy tömés során fogunkba is kerülhet belőle, elektronikai műszereinkből fémhigany szabadulhat ki, és a festékek, de akár egy szimpla tetoválás sem feltétlenül nélkülözi valamely vegyületét. Benne lehet bizonyos vérnyomásmérő készülékekben, a thiomersal tartalmú védőoltásokban, bőrvilágosító készítményekben. Egy szaúd-arábiai kutatás adatai szerint az összesen 38 bevizsgált bőrvilágosító krém közül több mint 45% tartalmazott higanyt az FDA által elfogadott 1 ppm-es határérték felett. De a higany bizony ott lehet gyógynövényes készítményekben is, kontaktlencse folyadékokban, ékszerekben – gyakorlatilag mindenhol. 

A Minamata Egyezmény

A higany és vegyületei az élő szervezet számára erősen mérgező hatásúak, a természetben tartósan megmaradnak (perzisztensek), az élő szervezetekben felhalmozódnak (bioakkumulálódnak), és a táplálkozási láncon keresztül a higany eredeti kibocsátási (felhasználási) helyétől akár rendkívül nagy távolságra eljutva is kifejthetik toxikus hatásukat. Ez tény. A helyzet komolyságát pedig mi sem mutatja jobban, mint egy 2013-ban aláírt egyezmény, ami egy tragikus történés után indult útjára.

Az 1950-es években történt, Japánban, hogy egy Minamata-öbölben üzemelő vegyi gyár működése során több évtizeden át higanyt bocsátott a tengerbe. A higany az ott élő állatokba került, majd a halak és kagylók elfogyasztása révén igen nagy mennyiség jutott be a környéken lakók szervezetébe is.

A Minamata-öbölbéli lakosok szervezetében ez a mérgező anyag éveken át felhalmozódott, rendkívül súlyos szervi elváltozásokat, idegrendszeri és mozgásszervi problémákat okozva. 

A tragédia okait és következményeit hosszú éveken át vizsgálták, mígnem létrejött egy globális megállapodás, ami a higanykibocsátás okozta emberi és környezeti problémák globális szinten való kezelésének szükségességét sürgeti. 2009-ben döntés született egy nemzetközi megállapodás kidolgozásáról, ami 2013 elején létre is jött, majd 2013 októberében számos ország, köztük hazánk is aláírta az egyezményt, ami a Higanyról szóló Minamata Egyezmény nevet viseli.

higany

 

Létezhet higanymentes élet?

A válasz egyértelműen: nem. Viszont ahogyan azt az előbbi egyezmény alapelvei is rögzítik, számos területen tehetünk a mérsékléséért. A folyamatot igyekeznek kormányzati szinten is támogatni. Az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló, 2006. december 19-i 1881/2006/EK bizottsági rendelet például előírja a higany felső határértékeit is, ennek köszönhetően pedig sokat javult a boltokban kapható élelmiszerek megbízhatósága is. Számos országban bevett gyakorlat a veszélyeztetettebb csoportok (például várandós nők) folyamatos tájékoztatása azzal kapcsolatban, hogy mit érdemes kerülni.

A skandináv országokban például nem ajánlják a kardhal, lazac vagy tonhal rendszeres fogyasztását.

Sajnos a világot behálózó természete miatt kikerülni nem tudjuk, viszont tudatos fogyasztással, eszközeink körültekintő használatával nagymértékben csökkenthetjük a higanymérgezés veszélyeit. A higany volt, van és lesz, az ipar pedig minden egyezmény és megállapodás ellenére (vagy mellett) egy darabig még biztosan használja tovább – ez ellen nem tudunk mit tenni. Amit tehetünk, az az ismeretszerzés, tájékozódás, hiszen nem árt tudni, hogy egy fájó fog kezelése vagy egy bőrápoló kencefice használata hosszú távon milyen következményekkel járhat.

higanyos hőmérő

 

Vissza a lázmérőhöz!

A higanyos lázmérők forgalmazását 2009-ben megszüntették, már csak digitális készülékek szerezhetők be. Ennek ellenére számos háztartásban jelen van, nálunk is. Sőt, ha őszinte akarok lenni, jobban is szeretem használni, mint digitális változatait, sok esetben megbízhatóbbnak is tartom. Használata során azonban tisztában kell lennünk veszélyeivel is, ami leginkább akkor leselkedhet ránk, ha véletlenül leejtjük vagy más okból eltörjük lázmérőnket.

A higanyos lázmérő körültekintő alkalmazására gyermekeinket is meg kell tanítanunk, mert egy kiszabadult higanycsepp közel sem gyerekjáték!

A kiömlött higany ugyanis azonnal párologni kezd, ezért mielőtt elkezdjük a feltakarítását, mindenképpen nyissunk ablakot! ne engedjünk senkit a helyiségbe, és még véletlenül se lépjünk mezítláb a törött hőmérő környékére, mert így az egész lakásban széthordhatjuk a mérgező vegyületet.

A higanyhoz hozzányúlni tilos! Ezt sose feledjük! Nem árt maszkban végezni a takarítást, ugyanis a higanygőz pillanatok alatt birtokba veheti légútjainkat. Fogjunk két papírlapot, és egyesével görgessük össze a szétszóródó higanycseppeket! Láthatjuk majd, hogy ahogy két csepp találkozik, rögtön eggyé olvadnak. Ha készen vagyunk, szórjunk kénport vagy kéntartalmú hintőport oda, ahol a baleset történt, hogy a szabad szemmel nem látható, de potenciálisan még mindig veszélyt jelentő maradék higanyt is ártalmatlaníthassuk! Hagyjuk egy kicsit állni, hogy a higany a kénnel egyesülve higany-szulfidot alkothasson, hiszen ez már nem veszélyes. Az így keletkező szürkés anyagot söpörjük össze, és helyezzük egy zárható edénybe (akárcsak az előtte összegörgetett higanycseppeket). Mossunk fel tiszta vízzel, és sajnos nem kerülhetjük ki: a felmosórongyot dobjuk ki!

Fontos, hogy még hetekig biztosítsuk a helyiség megfelelő szellőzését, és a szakemberek azt javasolják, hogy ezalatt a pár hét alatt a lehető legkevesebbet tartózkodjunk a baleset helyszínén. Igen, ennyire komolyan kell venni! Az összegyűjtött higanyt és higany-szulfidot veszélyes hulladékként kell kezelnünk. A lezárt tégelyt ne dobjuk a szemétbe, hanem adjuk le a legközelebbi veszélyeshulladék-gyűjtő telepen!

Ajánljuk még:

A híres londoni szmog, amit még a tehenek is csak gázálarcban bírtak ki

A híres londoni köd. Ma már a legtöbben csak a népszerű királyi sorozat epizódjaiból hallanak róla, de kétségkívül a történelem egy különösen bizarr eseménye volt, ami bizonyítékul szolgált arra vonatkozóan, hogy milyen pusztító hatása lehet a mértéktelen és sokszor önző érdekek vezérelte környezetszennyezésnek. És hogy miért válhat előnyünkre, ha megismerjük a híres decemberi köd leereszkedésének igaz történetét? A válasz talán mindannyiunknak más, de a tanulság és a következtetések levonása reményeim szerint minden listán rajta lesz.