GolfÁramlat

Európa Amazonasa Magyarországon is felkereshető: ilyen a Mura-Dráva-Duna dzsungele

Nincs a világon máshol olyan bioszféra-rezervátum, amely öt országot is érintene – csak itt, a Kárpát-medence közepén. Ráadásul egy olyan összefogás és jövő felé mutató kezdeményezés eredményeként született meg, amiben mi, magyarok voltunk az egyik fő ösztönző erő. A Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum jelentőségéről Barina Zoltánnal, a WWF szakértőjével beszélgettünk.

Közel egymillió hektáron terül el „Európa Amazonasa”, az öt országon átívelő Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum. A Magyarországon is keresztülhúzódó vadregényes táj nem csak szépsége miatt fontos: a Duna-medencében ez a legnagyobb olyan terület, ami folyóink élővilágának védelmét szolgálja, egyben az emberek helyben maradását, fejlődését segíti. E terület megismerésére vállalkoztunk Barina Zoltánnal, aki a WWF Magyarország élő folyók szakértője, egyben a szervezet Dráva-programjának felelőse. „Feladatomnak érzem a bioszféra-rezervátum természeti és kulturális értékeinek minél részletesebb megismertetését az itt élő emberekkel, és ezzel együtt segíteni szeretném őket abban, hogy a helyzet adta lehetőségekkel élni tudjanak” – mondja a botanikus.

A Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum

A víz a világ kezdete óta meghatározza az emberek életét: folyók mentén építkezünk, ugyanis boldogulásunk alapja, hogy a természet adta lehetőségekkel élni tudjunk. Viszont ez a mai napig problémákat generál, ha a folyóinkat túlszabályozzuk, ellehetetlenítjük az általuk végzett hasznos munkát. Az elmúlt százötven évben éppen ez történt, és a rossz döntések okán vált szükségessé a bioszféra-rezervátum megteremtése.

„A Dráva szabályozása 1784-ben kezdődött, és egy célja volt: a főúri családok birtokainak növelése. Később már a nagyárvizek hatásainak csökkentése és a folyómenti települések védelme is szempont volt, így 1848-ig összesen 62 kanyarátvágást végeztek a Dráván, ezzel 182 kilométerrel csökkentve annak hosszát. Mivel a szabályozások miatt ugyanannak a vízmennyiségnek kisebb területen kellett áthaladnia, az árvízszintek egyre csak emelkedtek. Ha ez még nem lenne elég, a folyószabályozás sikertelenségére a válasz a folyó további szabályozása volt. Ma pedig már egyértelmű ezek rendkívül negatív következménye. A folyószabályozás nem védett meg az árvizektől, közben a megváltozott klíma miatt az árhullámok egyre ritkábbá váltak, ezért a folyómenti területek folyamatosan kiszáradtak, lehetetlenné tették a sikeres gazdálkodást. Ma már az egyre gyakoribb szárazságok miatt ideje átértékelni a korábbi gyakorlatokat ahhoz, hogy a Dráva és melléke megfelelő életminőséget tudjon nyújtani a helyben lakóknak. Az árterek állapotának javítása érdekében arra kell törekednünk, hogy a víz minél nagyobb területen hasznosulhasson. Minden egyes mellékág visszacsatolásával, a szükségtelen folyószabályozó elemek eltávolításával és az ártér kiszélesítésével egy-egy lépéssel közelebb kerülünk az ember és környezete közötti kölcsönösen előnyös együttélés megvalósulásához” – avat be a szakember.

A bioszféra-rezervátumok működésének éppen ez lenne a lényege: szabályozott keretek között megteremteni a természet és az ember együttműködésének lehetőségét. Hazánkban 2012 óta van erre igazán jó mód, amikor létrejött a Mura–Dráva–Duna Határon Átnyúló Bioszféra Rezervátum első, kisebb formája. Ennek bővítése már akkor tervben volt, ám nem volt egyszerű a feladat, hiszen öt országon át húzódik az érintett terület. De Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország és Szerbia környezetvédelmi miniszterei már korábban közös nyilatkozatban kötelezték el magukat a feladat mellett,

így végül 2021 szeptemberében az UNESCO kihirdette a világon elsőként öt ország területét érintő közös Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátumot.

Miért jó, hogy van egy bioszféra-rezervátumunk?

„A bioszféra-rezervátumok célja a természetes élőhelyek, természetes összefüggő rendszerek védelme, egyben az ember és természet fenntartható együttélésének biztosítása, ennek érdekében pedig az itt folyó kutatás és oktatás biztosítása. Többféle zóna működik a rezervátum területén, amelyek közül a magterületen a természet védelme a kizárólagos cél, ezek hazánkban egyben fokozott védelem alatt is állnak, itt minden gazdasági tevékenység tilos. Vannak az átmeneti területek, ahol már jellemző az emberi jelenlét, de azt szigorúan korlátozzák. Végül pedig a pufferzónákban a táj adottságait kihasználva gazdálkodnak, de egyébként ezek is részei a Duna–Dráva Nemzeti Parknak, a Mura-menti Tájvédelmi Körzetnek és Natura 2000 területeknek. Ezek szép példái az ember és a bioszféra kiegyensúlyozott kapcsolatának” – avat be minket a botanikus.

Az érintett rezervátumhoz nemcsak ártéri élőhelyek tartoznak, hanem például a Barcsi Ősborókás, a Nagykanizsa melletti homoki gyepek és a Kerkaszentmihályfa melletti láprétek is. Ezeken a területeken számos ritka állat és növényfaj él: a Dráva zátonyain fészkel a rendkívül ritka kis csér, a folyómenti ligeterdőkben költ Európa legjelentősebb rétisas-populációja, valamint a zavartalan, zárt erdőket igénylő fekete gólya is. A növények közül kiemelendő a kavicsos medrű folyók természetes állapotát jelző csermelyciprus és az apró gyékény – ezek a bioszféra-rezervátum horvát és osztrák szakaszain fordulnak elő.

Erre a változatos természetre azonban az embernek egészen közvetlenül szüksége van.

„Azt, hogy mit ad nekünk a bioszféra, az ökoszisztéma, mivel járul hozzá életünkhöz a biológiai sokféleség és a természeti értékek, sokszor csak akkor vesszük észre, akkor tudjuk igazán értékelni, amikor az egyensúly megborul és eltűnik az, ami korábban természetes volt számunkra. Ne felejtsük: bármi, amit használunk, az a bennünket körülvevő élő és élettelen környezetből származik, annak felhasználásával jön létre. A kérdés az, hogy ezekkel a forrásokkal tudunk-e felelősen gazdálkodni. Az ember és környezet fenntartható együttélése a bioszféra-rezervátumok fő üzenete”.

Annak érdekében, hogy még sokáig élvezhessük a természet adta ajándékokat, rendkívül összetett munkát végeznek a szakértők. Folyamatosan dolgoznak a folyók morfológiájának, dinamikájának megismerésén, ahogyan a víz- és hordalékháztartásának alakulása is folyamatos kutatásokat igényel, hiszen ezek segítenek az árterek helyreállításának tervezésében és kivitelezésében, valamint a beavatkozás hatásainak nyomon követésében. A közelmúltban zárult egy projekt, a lifelineMDDl, ami a kutatás, az oktatás, a kommunikáció, az ágazatközi együttműködések és a helyi tudatosság erősítését, valamint az érintettek bevonását foglalta magába, hogy a helyiek megismerjék a folyók természeti állapotát, védelmi helyzetét és aktívan részt vegyenek a saját életüket is érintő folyamatokban, így közösen tudnak továbblépni a bioszféra-rezervátum adta lehetőségek mentén. Kiterjedt oktatási tevékenységeket is kapcsolnak a munkájukhoz, minden korosztályt bevonva: kisiskolásokat, fiatalokat és oktatókat is, a hamarosan induló Life-projektben pedig soha nem látott léptékű ártéri élőhely-helyreállítások valósulnak meg a három folyó mentén. 

A természet ereje mindig csodálattal tölt el. Minden emberi beavatkozás ellenére, minden negatív hatás, rombolás és pusztítás után is elképesztő az a biológiai sokféleség, ami a bioszféra-rezervátum területét jellemzi. Ritka, természetes élőhelyek: szigetek, kavics- és homokzátonyok, mellékágak és holtágak sokasága. Szinte még háborítatlan partszakaszok mindhárom folyó partján, ahol különleges fajok leltek otthonra: a Kopácsi-rét rétisasai, a Dráva kavicszátonyainak kis csérjei, Béda-Karapancsa fekete gólyái, nem beszélve arról a legalább negyedmillió vízimadárról, ami minden évben ellátogat a területre. Az északi búvár, a nagy kárókatona, a nagy lilik vagy a nagy kócsag – csak pár példa a megfigyelhető fajokból.

236 ezer hektárnyi terület kis hazánkban, ami a természetről, értékekről és védelemről szól. 236 ezer hektárnyi remény, hogy lehet szép a holnap. Zoltán szavait idézve: „Az azonnali megerősítések világában élünk. A gyors élmények korában, ahol azonban – paradox módon – csak a hosszan tartó, kitartó munkával lehet elérni igazán nagy eredményeket és jelentős változásokat. De ha mindez nemes célok érdekében történik, akkor több generáció életet teheti jobbá, tartalmasabbá és teljesebbé”.

Fotók forrása: Barina Zoltán és Amazon of Europe

Ajánljuk még:

Vidrákkal kel, pumákkal fekszik – a magyar Mauglival beszélgettünk

Éppen Zanzibárban menti az állatokat egy rezervátumban, de bejárta már a fél világot, New Yorkban tanult zoológiát, dolgozott magyar és görög állatkertben is. Bronxban nevezték el egyszer magyar Mauglinak, mert még a legvadabb állatokat is képes megszelídíteni. A munkája nem veszélytelen: a gondozás mellett azért is ő felel, hogy a vadállatok elviseljék a vérvételt, a fogászati vizsgálatot, a sebkezelést altatás nélkül. Flaskay Dániellel beszélgettünk.

 

Már követem az oldalt

X