Drága és körülményes a hazai? NEM! – Tévhitek és cáfolatok a lokálfogyasztásról

GolfÁramlat

Drága és körülményes a hazai? NEM! – Tévhitek és cáfolatok a lokálfogyasztásról

Úgy döntöttem, hogy Deák után szabadon passzív ellenállásba kezdek a környezetet és a hétköznapi kisembert felélő vásárlási szokások ellen – elkezdtem csupa hazai terméket venni. Egy picit macerás, igen, de közel sem olyan drága vagy fárasztó a magyar ipart támogatni, mint gondoltam.

Sokáig egyszerűen nem is foglalkoztam vele, honnan származnak a dolgok, amiket megveszek. A környezettudatos otthonteremtéskor jöttem csak rá, milyen fontos, hogy az élelmiszerek és tárgyak, amelyeket megveszek, minél kisebb karbonlábnyommal érkezzenek meg hozzám.

És akkor sorra végiggondoltam, milyen képzetek vannak a fejemben a magyar termékekről, majd utánajártam, mi igaz ezek közül. A tévhiteket és évek tapasztalatát foglaltam most össze nektek, hogy ti ne essetek azokba a hibákba, amikbe én!

1. tévhit: Kicsi a kínálat

Azt hittem, a hazai portéka olyasmi lehet, mint a koboldok szivárvány végén elrejtett aranya: keresni lehet, de megtalálni sohasem. Szóval, van némi magyar élelmiszer, amit úgyis külföldre exportálnak, itt-ott akad néhány az adórendszerrel még bátran szembenéző kézműves, egy-egy extrém ruhatervező vagy honi borász, aztán velük körülbelül be is zárul a kör. Mert ugye a multik mellett meghal a piac.

Körülbelül aztán egy hónap alatt jöttem rá arra, mekkorát tévedtem, és

kevés olyan dolog akad, amit ne tudnék hazai termelőtől beszerezni.

Textilszatyor, natúrkozmetikumok, bútorok, lakberendezési dekorációk – rengetegen foglalkoznak akár csak mellékállásban ilyen dolgok gyártásával. Csak nekem nem tűnt fel, mert nem is kerestem őket.

2. tévhit: Többe kerül, mint a külföldi

Köztudott, hogy a méretgazdaságosságból származó előnyök a nagyvállalatoknál fognak lecsapódni, és a kis cégek vagy magányos vállalkozók soha nem lesznek képesek olyan olcsón adni a termékeiket, mint a multik, különben éhen halnak. Összefoglalva: ami magyar, az úgyis legalább másfélszer drágább, mint a külföldi, ha valami Kínából jön, akkor használhatunk tízszeres szorzót is. Megfizethetetlen – ez volt a kulcsszavam.

Az igazság viszont ennél összetettebb: ha egy csupor felvizezett/cukrozott argentin mézet hasonítok össze egy csupor minőségi magyar mézzel, akkor tényleg bődületes lehet a különbség. Ha a minőségi svájci mézet a minőségi magyar mézzel, akkor lehet, hogy a hazai máris csak kétharmadába kerül a külföldinek. És még hozzá sem számoltuk, mekkora kárt okozunk a magyar gazdaságnak és ezáltal magunknak is azzal, hogy száz forint megspórolásáért a külföldi választjuk a magyar helyett…

3. tévhit: Körülményes beszerezni

A városban sétálva olyan kevés magyar árucikkekkel foglalkozó üzlethez volt szerencsém, hogy biztos voltam benne, vakon kell majd beszereznem a cuccok nagy részét. Vagy internetről, jó kis kiszállítási költségért. Szerencsére pozitívan csalódtam, mert mihelyst elkezdtem tudatosan keresni azt, ami magyar, feltűnt, hogy

a boltok kevésbé feltűnő polcain több a hazai termék, mint gondoltam volna.

A magyar kisvállalkozók pedig léteznek, ott vannak, csak nem a város milliós bérleti díjat kérő főtéri üzleteiben, hanem az eldugott kis utcák még eldugottabb, de olcsóbb kirakatai mögött.

4. tévhit: Ami magyar, az gyenge minőségű 

Egy építkezéssel és majdnem harminc évvel a hátam mögött tudom, hogy a kisvállalkozók többsége a mennyiséget előrébb helyezi, mint a minőséget. A haszon fontosabb, mint az odafigyeléssel elkészült munka és termék. 

Most azt mondom, vannak kivételek. Az elmúlt években igenis nagyon sok szeretettel készült, igényes és minőségi magyar termékkel találkoztam, amelyek rácáfoltak a magyar vállalkozókról alkotott képemre. A kistermelő ízes hazai paradicsomleve, a kreatív anyuka makramé-szőttesei, a kis családi vállalkozás újrahasznosított csomagolással kapható krémdezodorja…

A magyar kisvállalkozó bizony szívvel-lélekkel készíti el azt, amit mások a világ túlvégén maximum a gyári soron látnak.

A nagy kérdésem egy idő után az volt, lehet-e csak magyar termékekkel élni.

Bár a környezettudatosabb életmódra átállásnak köszönhetően elkezdtem inkább kevesebb, de magyar származású terméket vásárolni, ez nem azt jelenti, hogy kizárólag hazai dolgokat veszek. Mert cáfolatok ide vagy oda, van, amit tényleg nem találok, ami még úgy is túl drága, hogy hajlandó vagy többletpénzt rászánni a hazaira, van, ami kipróbáltam, és nem jött be.

Az úton már elindultam, de még csak az elején járok.

Egy dolog azonban olyan világos előttem, mint a nap: a fenti tévhitek pontosan azért tudnak bizonyos esetekben igazzá válni, mert mi magunk vagyunk azok, akik nem járulunk hozzá a vásárlásainkkal egy fenntarthatóbb magyar kisvállalkozói rendszer kiépítéséhez.