Nem túlzás azt állítani, hogy a vadgesztenye valamilyen oknál fogva életem szinte minden korszakában előkerült. A vele való egyik első találkozásomat – valószínűleg sokakkal egyetemben – Kipp-Kopp meséje jelentette. A gesztenyegyermeket később magunk is modellezni próbáltuk: a gesztenyéket fogpiszkálóval egymáshoz tűzve készítettünk ilyen-olyan figurákat, esetleg állatokat, embereket. Később aztán jöttek az iskolai gesztenyegyűjtés élményei, amikor a tanórák helyett örömmel gyűjtöttük a csillogó barna termést a közeli erdőben – az „osztályharcot” ez esetben a gesztenyével töltött zsákok súlya döntötte el.
Gesztenyés tudnivalók
A Kis-Ázsiából származó, nagyméretű, felálló virágzata miatt sok helyen bokrétafának is nevezett vadgesztenye növénytani szempontból a szappanfafélék családjába tartozik, ami nem csupán rendszertani kategorizálás, de egyúttal egyik legfontosabb felhasználási lehetőségére is utal. Termésének relatív magas szaponintartalma miatt ugyanis a tüskés burokban óriásira megnőtt magokat a mosódióhoz hasonlóan
önmagukban is használhatjuk ruhák mosására, de kiváló folyékony mosószert is készíthetünk belőlük.
A gyógyászatban a növénynek elsősorban az emberek által gesztenyeként ismert részét használjuk, amely valójában nem más, mint a fa hatalmasra nőtt magja. A népigyógyászatban a fa virágzatát, kérgét és levelét is sokat használják. A belőlük összeállított különféle készítményeket elsősorban visszeres problémák, trombózis esetén vetették be, de a népi gyógyászatban egyéb bőr- és gyomorbajok kezelésére, valamint az érfalak erősítésére is javasolják.
A vadgesztenye szeptember végén, októberben gyűjthető terméséből izolált hatóanyagokból kenőcsök, krémek és egyéb kozmetikai termékek, például a bőr rugalmasságát óvó fürdőolaj is készíthető, míg kérgének kivonatát természetes eredetű, sárga színű festékekben hasznosítják. A natúrkozmetikumok világában sem ismeretlen a vadgesztenye: ottani felhasználásáról ITT EJTETTÜNK több szót.
A gesztenye kártevői
A vadgesztenyére sajnos komoly veszélyt jelent az utóbbi évtizedekben egyre jobban elszaporodó, Észak-Amerikából behurcolt vadgesztenyelevél-aknázómoly. Az egészséges leveleket belülről szétrágó hernyók és a kifejlett lepke ellen igen nehéz védekezni, mivel egy évben akár három alkalommal is rajzik.
A kártevő által megszállt fák levelei akár még nyáron lehullanak, így a fa képtelen elegendő fotoszintetikus termék előállítására, életideje, betegségekkel szembeni ellenállóképessége erősen lecsökken.
Szelídgesztenye: egy másik növény!
Végezetül a félreértések elkerülése érdekében nagyon röviden ejtsünk szót a vadgesztenyével csupán névrokonságban álló szelídgesztenyéről is, amellyel a gyógyszeripar helyett sokkal inkább a gasztronómiában, vagy éppen a karácsonyi vásárok forgatagában találkozhatunk. Bár a népnyelv mindkét fajt „gesztenyének” ismeri, valójában két teljesen eltérő növényről van szó – de ez már egy másik írás témája: ezé itt.
Ajánljuk még: