4,7 milliárd embert tud eltartani a Föld: ma 8 milliárdnál is többen vagyunk – tények és kérdések a Népesedési Világnapra

GolfÁramlat

4,7 milliárd embert tud eltartani a Föld: ma 8 milliárdnál is többen vagyunk – tények és kérdések a Népesedési Világnapra

Túl sokan vagyunk. Ezzel a kijelentéssel egyre többször találkozunk, egyre több területen, de ritkán esik szó arról, hogy miért jutottunk el idáig, miért jelent gondot, és egyáltalán hogyan kell hozzáállnunk ehhez az igen kényes kérdéshez. A Népesedési Világnap alkalmából alaposan körbejárjuk bolygónk benépesülésének kérdéseit, és olyan utakra vezetjük olvasóinkat, ahol ez idáig talán még sosem járhattak. Tartsanak velünk erre az izgalmas utazásra!

A cikk megírásának pillanatában a valós idejű világstatisztika adatai alapján pontosan 8 120 910 482 ember él a Földön, 2024-ben eddig 38 545 486 fővel nőtt világtársadalmunk. Nem kell sem statisztikusnak, sem társadalomtudományi szakembernek lennünk ahhoz, hogy tudjuk:

ezek a számok nemcsak meghökkentőek, hanem hosszútávra vetítve komoly kérdéseket és aggályokat is felvethetnek.

A technológiai fejlődés és az egészségügyi ellátás robbanásszerű fejlődése egy olyan pole-pozícióba helyezte az emberiséget, amiből képessé vált a természetes folyamatok főlé emelkedni, leküzdeni a szabályozásért felelős környezeti hatásmechanizmusokat, és kiemelkedni azon elemek sorából, amelyek biztosították a bolygó kiegyensúlyozott erőforrás elosztását.

Tokió, a világ legnépesebb városa – Fotó: Unsplash / Jaison Lin

Első hallásra feltételezhetnénk, hogy mindez csupa pozitívum, ajándék, áldás vagy öröm, de az elmúlt évtizedekben jelentkező társadalmi, gazdasági, és népegészségügyi problémák egyértelműen bebizonyították, hogy a helyzet közel sem ilyen rózsás.

A szakemberek egybehangzóan azt mondják: ha nem teszünk valamit a folyamatos növekedés ellen, akkor a század végére akár a 11 milliárdot is elérheti a földi lakosság száma, 

ugyanazon a területen, az egyre csökkenő erőforrások mellett, egyszersmind egyre komolyabb akadályokat gördítve globális boldogulásunk elé. Többek között ez a világszerte felmerülő aggály vezetett odáig, hogy 1989-ben az ENSZ Fejlesztési Programjának aláírásával megszületett egy új nemzetközi „ünnepnap”, a Népesedési Világnap, amit minden évben július 11-én tartanak meg szerte a világon. Már maga a dátum sem véletlen:

1987. július 11. volt ugyanis az a nap, amikor a Föld népessége elérte az ötmilliárdos lélekszámot.

Ez az ötmilliárd volt az a lélektani határ, ami a bolygó és a benne élő fajok szempontjából a lélektani végpontnak számított – nem nehéz tehát elképzelnünk, hogy a jelenlegi nyolcmilliárd és a várható 11 milliárd milyen hatásokkal lehet mindannyiunkra.

Szénbányászat – Unsplash / Albert Hyseni

A népességnövekedés ciklusai

Sokan emlékezhetünk a történelemórák elgondolkodtató pillanataira, amikor bölcs tanítóink végigvezettek bennünket a szén hasznosításának következményein, és szembesítettek bennünket azzal, hogy

a szén termelésbe vonása megkétszerezte Földünk népességét.

Aztán jött az olaj, amihez képest a szén csak kistesónak számított:

az olaj piaci térnyerése nem kevesebb, mint hatszorosára növelte a világon élő emberek számát.

Jött a kapitalizmus, a fejlődés, a technológiai robbanás, és mára már odáig jutottunk, hogy átlagosan évente 80 millió emberrel gyarapodik Földünk népessége.

Fotó: Unsplash / Maria Lupan

De ássunk egy kicsit mélyebbre, merüljünk el jobban a matematikában is! Ha összefüggésekbe rendezzük a történelmi adatokat, egy megdöbbentő ugrás tanúi lehetünk: ahhoz, hogy a világ népessége elérje a kétmilliárd főt, több mint 10 000 nemzedékre volt szükség.

Majd a második világháború után születettek életében, egyetlen nemzedék elég volt ahhoz, hogy 2 milliárdról 7,4 milliárdra növekedjünk. 

A fosszilis energiák felfedezése és emberi használatba állítása olyan folyamatokat indított el, amelyek a fejlődés és a modernizáció színfalai mögött egy azzal hosszútávon merőben ellentétes jelenséget is berobbantott: az előtte sosem tapasztalt túlnépesedés szerteágazó problémáit.

Fotó: Unsplash / José Martín Ramírez Carrasco

Az új utakra lépve ráadásul

nemcsak a népesség száma nőtt, hanem a születéskor várható átlagos élettartam is: 1950 és 2010 között közel 22 évvel emelkedett.

A világban zajló folyamatok nem minden földrészen mutatták ugyanazt a dinamikát, ezért nemcsak a demográfia globális adatai, hanem a földrészekre vetített tendenciák is megváltoztak, ami teljes mértékben átrendezte Földünk népességének kontinensek szerinti eloszlását:

Ázsia népessége jelenleg közel 6-szorosa, Afrikáé 1,5-szerese az európainak, ráadásul az ENSZ adatai szerint Afrika népessége 2050-ig a jelenlegi 3,8-szeresére is gyarapodhat.

Ehhez az kellett, hogy az 1950-es évek óta Ázsiában és Latin-Amerikában több mint háromszorosára duzzadjon a népességszám, az afrikai kontinensen pedig ötszörösére.

Fotó: Unsplash / Ryoji Iwata

A világ népességének alakulása régiók szerint – Napjainkban a legjelentősebb népességrobbanás Afrikában zajlik, ahol 1950–2023 között 6,4-szeresére nőtt a népességszám. A második helyen Latin-Amerika és a Karib-szigetek áll, ahol csaknem négyszeres volt a növekedés. Ausztrália és Óceánia népessége 3,6-szeresére emelkedett 70 év alatt, Ázsiáé pedig 3,4-szeresére. A legkisebb növekedés (1,4-szeres) Európát jellemezte.

Mi a baj a népességnövekedéssel?

Jogos kérdés, a válaszlehetőségek listája pedig hosszú. Elsőként nézzük a legfontosabb területet, ami mindannyiunkat érint, és ami alól egyikünk sem bújhat ki, hiszen egyként érintheti majd bolygónk összes lakóját és „használóját”: a fogyasztás és az életben maradáshoz szükséges igényeink és szükségleteink kielégítésének problémáját.

A szakemberek szerint jelenlegi fogyasztási szintünkön már a korábbi 5 milliárdos lélektani határt sem tudnánk szinten tartani: mindösszesen legfeljebb 4,7 milliárd ember élhetne bolygónk ökológiai határain belül.

Ha emlékszünk a 2015-ös évre, akkor jelentőségteljes napként idézhetjük vissza augusztus 13-át, amikor elértük a túlfogyasztás napját. Ez azt jelentette, hogy

2015-ben kevesebb, mint 8 hónap alatt több természeti erőforrást használtunk el, mint amennyit a Föld 12 hónap alatt képes fenntarthatóan nyújtani,

ami egyben azt is jelenti, hogy abban az évben a túlfogyasztás napját követően a jövő generációktól kölcsönvett természeti forrásokat használtuk fel. Viszonyításképpen: Az 1960-as évek elején a Föld erőforrásainak évente még csak kétharmadát használta fel az emberiség, azaz a Föld korlátain belül éltünk. 1992-ben már október 21-ére esett a globális túlfogyasztás napja, 2015-ben pedig már augusztus 14-ára, 2023-ban pedig augusztus másodikára.

A magyarországi túlfogyasztás napja 2023-ban május 30-ra, 2024-ben már május 25-re esett…

Ez mindent összevetve, és leegyszerűsítve annyit jelent, hogy jelenlegi életmódunk fenntartásához 2050-re három Földre lenne szükségünk. Pedig csak ez az egy van...

Ökológia lábnyomunk és a Föld biokapacitása – Fotó: SzTE JGyPK Mentorháló tananyag

A következő probléma szorosan összekapcsolódik az előbbiekkel: nemcsak a népesség növekszik, hanem az életszínvonal is, és a fogyasztás mértéke, illetve az abból eredő pazarlás is.

A becslések szerint 2030-ra 60%-kal nő világunk élelmiszerszükséglete, és ez a növekvő étvágy magával hozza az ivóvíz, az energia, a nyersanyagok és a kőolaj iránti növekvő keresletet is.

A világ 50 legnépesebb országa – 2070-re India, Kína és Nigéria vezeti a legnépesebb országok listáját: India közel 1,7 milliárd fővel, amit Kína követ nem egész 1,1 milliárdos lakosságával, és Nigéria zárkózik fel harmadiknak a maga 474 milliós lakosságával. Az EU-tagállamok sorából mindösszesen Németország és Franciaország kerülhetett fel a listára: előbbi nem egész 74 milliós, míg utóbbi közel 64 milliós lakosságával. Az ötvenes lista alakulása egészen 2100-ig végig követhető a KSH animációjában.

A világ hústermelése több, mint kétszer annyival nőtt az elmúlt ötven évben, mint a Föld népessége, a vízfelhasználás pedig alig száz év alatt nőtt kétszer gyorsabban, mint maga a népesség, amit ki kell szolgálnia. Már önmagában ez is elég megdöbbentő, de vegyünk hozzá egy állandó és megkerülhetetlen tényt: az egyik oldalon a drasztikus növekedés, a másik oldalon a Föld édesvízkészletének állandósága:

200 000 köbkilométernyi édesvízkészlet áll rendelkezésünkre akkor is, ha ötmilliárdan, és akkor is, ha tízmilliárdan vagyunk.

Nem nehéz belegondolnunk, milyen kihívást jelenthet ez mindannyiunk számára…

Fotó: Unsplash / Matt Bennett

Merre tartunk?

Érdekes tény, hogy a növekvő globális tendenciákkal ellenkező irányba haladunk itt, az európai kontinensen: Európa népessége egyre kisebb részt tesz ki a világ népességéből,

az európaiak globális részaránya ráadásul a mai 6%-ról várhatóan 4%-ra fog csökkenni 2070-re.

A várható folyamatoknak jellemzője az is, hogy egy demográfiai elöregedés kellős közepén állunk: a tartósan alacsonyabb születésszám mellett növekszik a várható élettartam, ami egy markáns átmenetet képez egy jóval idősebb népességszerkezet irányába.

Az EU-tagállamok népességének alakulása – 2022. január 1-jén 83,2 millió fővel Németország számított az unió legnépesebb tagállamának. A második helyen Franciaország (67,9 millió fő), a harmadikon pedig Olaszország (59 millió fő) állt. Németország és Franciaország népessége a század végéig kismértékben nőhet (1,1, illetve 0,3%-kal), viszont Olaszország lakosainak száma várhatóan csökkenni fog (15%-kal). A legnagyobb mértékű népességfogyást Lettország és Litvánia szenvedheti el: a két ország lakosainak száma 37–38%-kal csökkenhet 2100-ig. Magyarország népessége az Eurostat prognózisa szerint 2050-re 9,2 millió főre, 2100-ra pedig 9,1 millió főre apadhat.

Fotó: Unsplash / Ant Rozetsky

Ennek velejárója lesz az is, hogy az Európai Unió tagállamaiban a munkaképes korúak aránya csökken, miközben a nyugdíjasok relatív száma növekszik. Az elkövetkező évtizedekben az időskorúak teljes népességhez viszonyított aránya jelentősen nőni fog, ahogy a háború utáni „baby boom” nemzedék egyre nagyobb hányada éri el a nyugdíjas kort. A szép kor megélése mellett azonban ez azt is jelenti, hogy a munkaképes korúak számára megnövekedett teherrel fog járni az idősebb korosztály „eltartása”, hiszen elő kell teremteniük az öregedő népesség számára szükséges szociális szolgáltatások költségeinek fedezetét is. 

Magyarország népességének alakulása – Magyarország népessége az elmúlt évtizedek során egy kiegyensúlyozott korösszetételű és létszámában alapvetően gyarapodó népességből fokozatosan elöregedő és lélekszámában fogyó népességé alakult. 1981 óta folyamatosan csökken a népességszám: ez 42 év alatt 1 millió 108 ezer fős, több mint 10%-os létszámcsökkenést jelent. Az 1980-as években elsősorban a kedvezőtlen halandósági viszonyok, az 1990-es évektől a termékenység és a születésszám erős visszaesése, majd tartósan alacsony szintje, illetve a rendszerváltás utáni első években megfigyelhető magas halálozás játszott meghatározó szerepet a népesség számának fogyásában. A KSH népesség-előrejelzésének mindhárom (alacsony, közepes és magas) változata szerint hazánk népessége a jövőben tovább csökken: 2070-re a legoptimistább, legnagyobb pozitív vándorlási egyenleggel számoló előrejelzés közel 8 millió fős népességszámot jelez. A közepes forgatókönyv 7,7 milliós, az alacsony változat pedig 7,5 milliós népességszámot valószínűsít a hetvenes évekre.

Az Európai Unió korfájának alakulása 2080-ig – Forrás: EUROSTAT

A 65 év felettiek aránya jelenleg 20% körül mozog, 2050-re pedig körülbelül 30%-ra fog emelkedni kontinensünkön.

Ez pedig számos kihívás elé állítja a tagállamokat:

  • mivel Európa munkaképes korú népessége csökken, ahhoz, hogy fenntarthassák a gazdasági növekedést, több embert kell bevonni a munkaerőpiacra, vagy más megoldásként a technológiai fejlődésre és a készségfejlesztésre támaszkodva kell növelni a termelékenységet;
  • mivel az emberek tovább élnek és hosszabb ideig őrzik meg egészségüket, sokan szeretnének tovább dolgozni (bár nem feltétlenül ugyanolyan típusú munkakörben, mint fiatalabb korukban);
  • ahogy nő az idősek aránya, az ápolás-gondozás iránt is egyre nagyobb az igény, ami pénzügyi fenntarthatóság szempontjából egyre nagyobb kihívást jelent a jóléti államoknak;
  • a demográfiai tendenciák nem egyformán alakulnak az egyes országokban és régiókban: az előrejelzések szerint több uniós tagállamban már a következő években megindul a népességfogyás, más tagállamokban viszont várhatóan még növekedni fog a népesség;
  • a vidéki térségekben a természetes változások és az elvándorlás miatt hangsúlyozottabb a népességfogyás, mint a túlnyomórészt városi területeken;
  • mivel az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben továbbra is csökkenni fog az EU részaránya a világ népességén belül, egyre sürgetőbb szükség van a különböző szinteken működő döntéshozók szoros együttműködésére ahhoz, hogy megőrizzük az egységes piac versenyképességét.

Látható tehát, hogy a népesség alakulásának tendenciái nem igen vagy nem kérdéseken alapulnak, és főleg nem értékelhetők egydimenziós megközelítések mentén. Könnyen vághatjuk rá egy-egy adatra, hogy jó vagy rossz, üdvözülendő vagy elkerülendő, a kérdés azonban ennél sokkal összetettebb és életünk sokkal több területére van hatása.

Fotó: Unsplash / Artem Labunsky

Janus-arcú városiasodás 

Mára már odáig jutottunk, hogy világszerte több ember él városi területeken, mint vidéken: a világ lakosságának 55%-a volt városi 2018-ban. Hogy érezzük ennek súlyát:

1950-ben a világ népességének mindösszesen 30%-a élt városi területeken, és az előrejelzések szerint 2050-re ez az arány eléri a 68%-ot.

Világszinten a legurbanizáltabb régiók közé tartozik Észak-Amerika (ahol a lakosság 82%-a városi), és őt a harmadik helyen követi Európa, 74%-kal.

A városban élő népesség számának alakulása a világon 2018 és 2030 között – Forrás: UN Department of Economic and Social Affairs Population Dynamics

Az előrejelzések szerint 2050-re 2,5 milliárddal nő meg a világ városi népességének száma, és ennek a növekedésnek csaknem 90%-a Ázsiában és Afrikában várható.

Az előrejelzések szerint mindössze három ország lesz az, akik a világ városi népességének 35%-át adják: India, Kína és Nigéria – ez az adat összecseng a korábban bemutatott demográfiai tendenciákkal is. India az előrejelzések szerint 416 millió, Kína 255 millió, Nigéria pedig 189 millió városi lakossal fog növekedni az előttünk álló évtizedekben. 

Tokió – Fotó: Unsplash / Victor Martín

Az előrejelzések szerint 2030-ra a világon 43 megaváros lesz, többségük a fejlődő régiókban.

Tokió a világ legnagyobb városa 37 millió lakosú agglomerációjával, őt Delhi követi 29 millióval, Sanghaj 26 millióval, valamint Mexikóváros és Sao Paulo, egyenként 22 millió lakossal.

Sajnos a hazai kép is az erőteljes urbanizáció irányába mutat:

Az ENSZ népességdinamikai előrejelzései szerint 2050-re a lakosság közel 82%-a fog városokban élni.

Szinte hihetetlennek tűnő szám, miközben a vidéki környezetben rejlő rekreációs, pozitív életmódbeli hatásokat hangsúlyozó, fenntarthatóság és környezetközpontúság felé törekvő intézkedések korát éljük.

Delhi – Unsplash / Hakan Nural

Márpedig a modern városok szolgáltatás-, gazdasági- és esztétikumbeli előnyeit hangsúlyozó megközelítések mögött komoly aggályok húzódnak meg. Komoly veszélyeket tartogathat egy olyan világ, amelyben a betonrengeteg és a dübörgő városok képe uralja a tájat:

  • a városi környezetszennyezés komoly egészségügyi kockázatokat rejt magában: a levegőszennyezés, a vízszennyezés, a nem megfelelő közműhálózat és további problémák jelentős kihívások elé állíthatják a jövő városait;
  • a koordinálatlan növekedés jelentős területhasználat-növekedéssel, a városi területek aránytalan szétterülésével is járhat;
  • a jelentős mértékű városnövekedéssel olyan nem várt problémákkal is szembesülhetünk, mint a városi szegénység növekedése vagy éppen a nyomornegyedekben élők arányának növekedése, ami további problémákkal járhat: gondoljunk csak a narkotikumok használatára, a fertőzésveszélyre vagy a közbiztonság romlására.

Jogosan mondhatjuk: nem minden arany, ami fénylik. Miközben sokaknak a bőség, a modern élet, az erőforrásokhoz és javakhoz való hozzájutás jut eszébe az előttünk álló modernizáció-robbanás folyamatairól, a háttérben ennél jóval komolyabb erők munkálkodnak. 

A szakemberek szerint jelenleg is legalább egymilliárd ember éhezik a Földön, míg másik egymilliárd túlfogyaszt.

Az internet és a telekommunikáció gyors terjedése milliárdok számára mutatta meg a nyugati életformát, és a reklámok ámításának köszönhetően annak is csillogó, fényűző oldalát. Nem csoda hát, hogy emberek millióiban fogalmazódott meg a vágy egy ilyen világban élt élet felé, ami egyben egy modern kori népvándorlás elindítójaként is szolgált.

Fotó: Unsplash / Joseph Barrientos

Történik mindez aközben, hogy egy tagadhatatlan környezeti változás kellős közepén állunk: a globális felmelegedés miatt egyre inkább ki vagyunk téve a szélsőséges időjárásnak, a szárazságnak és vízhiánynak, az elsivatagosodásnak, az élelmiszertermelési rendszerek működési veszélyeinek és számos más, életben maradásunkat érintő tényezőnek. Kiváló példa a jéghegyek olvadása, aminek hatására

a tengerek és óceánok vízszintje folyamatosan emelkedik, ami számos nagyvárost és szigetet fog veszélybe sodorni: a szakemberek becslése szerint csak emiatt az elkövetkezendő pár évtizedben 1-1,2 milliárd embernek kell elhagynia lakóhelyét.

Ahol pedig az élettér szűkössé válik, ott megjelenik a versengés is. A párhuzamos társadalmak kialakulása magában hordozza az etnikai, vallási és katonai konfliktusok veszélyét, a versengés társadalmi feszültségekhez, a devianciák növekedéséhez, a közbiztonság romlásához, és további nehezen megoldható problémákhoz vezethet. A helyzet tehát az rendkívül összetett, és ember legyen a talpán, aki egyértelműen meg tudja mondani, hogy a most zajló folyamatok pontosan hová vezetnek.

Fotó: Unsplash / Jeremy Bisop

Véleményem szerint azonban most nem is ez a feladatunk, sokkal inkább arra kellene törekednünk, hogy a magunk szintjén gondolkodjunk el a cikk során ismertetett folyamatok hatásain. Foglalkozzunk a Népesedési Világnap által magában hordozott kérdésekkel, hozzunk felelősségteljes döntéseket, és gyakoroljuk a felelős fogyasztás, az együttműködő társadalom, a szolidáris gondolkodás és a visszafogott mindennapok tevékenységeit.

A népesedési világnap, a statisztikák, a számok és a tendenciák a mindennapi ember számára nem többek, mint elgondolkodtató impulzusok, amelyek szerencsés esetben jókor, a jó pillanatban térítik észhez a velük szembesülőt. 

Nyitókép: Unsplash / Johannes Plenio

Ajánljuk még:

Miért imádjuk annyira a horvát tengerpartot? Itt a pontos válasz!

Az Európai Bizottság (EB) és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint Horvátország vizei Európa legtisztább fürdővizei közé tartoznak. Horvátországban ugyanis a part menti vizek 99,1%-át minősítették kiválónak, ami a 894 fürdőhelyből 886-ra vonatkozik, így Horvátország büszkélkedhet a világ leglenyűgözőbb természetes öbleivel és legtisztább vizével.