Zöld leves

Gasztro

Húsvét

Zöld leves

Antal Csilla receptje

Németországban hagyományos nagycsütörtöki fogás a zöld leves. Ezt a napot német nyelvterületen zöld csütörtöknek is nevezik. Az elnevezés kapcsán többféle elmélet is létezik, ám az bizonyos, hogy az utolsó vacsora napja kiemelt helyet foglal el a húsvéti ünnepkörben. Ehhez a leveshez tradicionálisan a tavaszi első, vadon termő zöld növényeket használják fel, például a csalánt, gyermekláncfüvet, százszorszépet, cickafarkat, vízitormát. Ezek megtisztítják a szervezetet a tél után, és friss energiával látják el az emberi testet. Fontos, hogy a növények között mindig vannak keserű ízűek is, melyek Krisztus szenvedésére emlékeztetnek bennünket. Manapság a vad növényeket gyakran helyettesítik olyan gyógynövényekkel, melyek a kertben is megteremnek, vagy üzletben kaphatóak. Ebben a változatban a medvehagyma íze dominál.

 

Hozzávalók:

  • 10 dkg bébispenót
  • 5 dkg medvehagyma
  • 5 dkg vegyes zöld fűszernövény: petrezselyem, rukkola, bazsalikom, zsázsa, metélőhagyma, csalán stb.
  • 1 újhagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 liter zöldségalaplé
  • 1 ek vaj
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 dl tejszín
  • szerecsendió
  • bors

 

Tovább olvasok

 

A vaj és olívaolaj keverékén megfuttatjuk a felaprított újhagymát. Ezután felöntjük az alaplével, és felforraljuk. A zöld növényeket megmossuk, és durvára felaprítjuk. Az összeset az alapléhez adjuk, és nagyon alacsony lángon öt percig főzzük. Ne forraljuk erősen, így megmarad a növények intenzív íze és szép zöld színe is. Ha elkészültünk, leturmixoljuk a levest, sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval ízesítjük. A végén belekeverjük a tejszínt is, majd azonnal tálaljuk.

 A cikk megjelenését a METRO támogatta.

Ajánljuk még:

Erdésztokány friss füvekkel

Tavasz derekán az erdő és a rét olyan zöldben ring, amit talán a legnagyobb festők sem tudnak visszaadni vásznukon. Ezeket a zöld ízeket megkóstolhatjuk, levesbe vagy főzelékbe szelídíthetjük – persze, csak azután, ha meggyőződtünk róla, hogy ehetőek. Ezt a füves tokányt egy kedves erdész barátunk készítette nekünk először, az erdő rejtekén. Csodájára jártunk, mi minden került bele a kosarából! A sok-sok zöld „miskulancia” mennyei mártássá változott benne, mire a hús megpuhult, a juhtúró és a tojás bársonyossá simította, a tejföl csöppet savanyított rajta – ízében ott volt a tavaszi madárdal, a kikelet jókedve, az erdő zúgása fenségesen.

 

Már követem az oldalt

X