Vaddisznópörkölt sós vargabélessel

Elkészítés:

A vaddisznócombot feldaraboljuk. Fontos, hogy ne vágjuk a húst nagyon apróra, inkább jó nagy falatnyi darabokra. A hagymát finomra felvágjuk, majd ledinszteljük a vaddisznózsíron. Figyeljünk, hogy ne engedjen levet, inkább piruljon egy kicsit. Hozzáadunk egy jó szelet szalonnát is. Ezután a húst is belerakjuk az edénybe, és megpörköljük.

A szegfűborsot és a borókát mozsárban megtörjük, és hozzáadjuk a húshoz. Jöhet bele a paradicsomszósz, az asztalt kökény, a babérlevél, a kakukkfű, a mustár és a kökénylekvár is. Ha ez összerotyogott, akkor beleöntjük a vörösbort, és egy gerezd aprított fokhagymával is ízesítjük. Ezután szakaszosan pároljuk, tehát lassanként adjuk hozzá a vizet, hogy végig sűrű maradjon a szaft. Így készre főzzük, tálalás előtt pedig reszelünk rá egy kevés narancs-, illetve citromhéjat.

A vargabéleshez a cérnametéltet sós vízben megfőzzük. A szalonnát felaprítjuk, és a zsírját kisütjük. Rádobjuk a hagymát is, de csak egy pillanatra, hogy a frissessége maradjon meg. A kápiapaprikát is apró kockára vágjuk. A túrót kissé áttörjük, elkeverjük a kisütött szalonnával és a zsírral, a kápiával, a felvágott petrezselyemmel, sóval, borssal. A tojásokat kettéválasztjuk, és külön felverjük habosra a sárgáját és a fehérjét is. Először a habos sárgáját adjuk a keverékhez, majd óvatosan a fehérjehabot is beleforgatjuk.

Kizsírozott tepsibe rakjuk, majd 160 fokon kb. 40 perc alatt pirosra sütjük.

Ajánljuk még:

Akik a legtöbbet tették a rendszerváltás után a népi kultúra népszerűsítéséért

Egy világot teremtő háziállat, amit mégis megéri megenni: a pulyka története

„Rőzsét, rőzsét, adjanak rőzsét! Ha nem adnak rőzsét, elvisszük a tőkét!” – Szent Iván éji hagyományok

Virágzó közösségek, áldáshozó hagyományok – az idei Úrnapja legerősebb üzenete Budaörsről

Országszerte több településen is szokás virágos sátrat és virágszőnyeget készíteni Úrnapjára. A hagyomány leglátványosabb formáit talán a Budapest környéki, jórészt sváb és szlovák nemzetiségű településeiben figyelhetjük meg, és a káprázatos virágözön jelentéstartalma és üzenete egyre gazdagabb, ahogy távolodunk a szokás 19. századi formáitól. Az eredetileg elsősorban paraliturgikus cselekvésként meghonosodott úrnapi sátor-állítás és virágszőnyeg-készítés szerepe mára jócskán túlmutat az egyházi, vallásos kereteken: a helyi közösségek identitásának szerves részévé vált, és felértékelődött generációkat összekovácsoló, közösségszervező ereje. Idén Budaörsön követtük nyomon az egyik legszebb oltár készítését, majd a szombati koszorúkötést, a vasárnapi virágszőnyeg leterítését, és elmondhatjuk: a látvány csak a felszín, a lényeg a közösségi összetartozáson van. A hagyomány emberi oldalát mutatjuk.