Szatmári töltött káposzta

Gasztro

Szatmári töltött káposzta

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók:

  • 20 dkg mangalicasonka apróra vágva
  • 10 dkg mangalicaszalonna apróra vágva
  • 60 dkg zsírosabb mangalica darált hús
  • 15 dkg kukoricadara
  • 1 fej vöröshagyma
  • só, bors
  • 2 ek pirospaprika
  • 2 nagy fej káposzta
  • 1 kg aprított édeskáposzta
  • 1 liter házi paradicsomlé

Elkészítés:

A káposztát óvatosan leveleire szedjük, majd a leveleket forrásban lévő ecetes vízben rövid ideig főzzük. Ezután kivesszük őket, és a középső, vastag erezetet kivágva megfelelő méretre vágjuk.

A töltelékhez a mangalicasonkát és a mangalicaszalonna felét nagyon apróra vágjuk. A maradék szalonnának kipirítjuk a zsírját, rádobjuk a kockára vágott vöröshagymát, majd megfonnyasztjuk. Ezután kiszedjük a zsírból a hagymát, és a felaprított hús-sonka-szalonna keverékhez adjuk. Belekeverjük a kukoricadarát, ízesítjük sóval, borssal, valamint őrölt pirospaprikával. Ha az egészet jól elkevertük, megtöltjük a káposztaleveleket. Hagyományosan csúcsosra töltik őket.

Ha elkészültünk a töltéssel, összeállítjuk az ételt. A szalonna kiolvasztott zsírjára először a vékony szálakra vágott édeskáposztát tesszük. Erre az ágyra fektetjük rá szépen sorjában a töltikéket, majd egy újabb réteg vágott káposztával zárjuk a sort. Végül felöntjük annyi vízzel, ami éppen csak ellepi a káposztát. Közepes lángon szinte teljesen készre főzzük, majd ráöntünk egy liter házi paradicsomlevet, és még egy negyedórát forraljuk. Nagyon fontos, hogy a töltött káposztát főzés közben nem kevergetjük, csak rázogatjuk, nehogy leégjen. Tálaláskor önthetünk még rá paradicsomlevet vagy tejfölt.

 

 
 
 

 

 

Ajánljuk még:

A töltött káposztát többféleképpen is készítheted! 6 receptet hoztunk

A töltött káposzta olyan klasszikus, amelyet sokféle recept szerint tudunk elkészíteni. Mutatjuk a recepteket, így mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt: van exkluzív, hagyományos, diétás, és olyan is, ami földhöz vág, pedig vegetáriánus. A savanyú káposztát régen a „magyarok címere” névvel illették, hiszen rengeteg olyan receptünk volt, amelynek ez a fő alapanyaga. Mindenütt közkedvelt, még sincs belőle két egyforma.